Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-12-01 / 6. szám

2. kép. Csapadékészlelés a gyakorlópályán

E tagozaton igen széles kémiai és biológiai alapozásra főként víz- és szennyvízkezelési szakismeretet építenek. Építési ismeretekből csupán áttekintést kapnak, a gépészeti oktatás erőteljesebb, mint a vízépítési. A rövid tartalmi tájékoztatásból levonhatjuk a következtetést: a víz- és szennyvíztechnológiai tagozaton végzők a vízkezelés és a kapcsolatos gépi berendezések kezelésében képzettek és e szakterületen alkalmazhatók főként a víz- és csatornamű vállalatoknál és az ipari vízgazdálkodás üzemegységeiben.

Hatalmas lendületet adott a középfokú képzés fejlesztésében a dolgozók levelező oktatásának megszervezése 1970-től.

így lehetővé vált a szakmai színvonal emelése a munkaerőpótláson kívül, a szakmailag képzetlen dolgozók kiegészítő képzése útján.

Hol tartunk ma a szákképzés igényeinek kielégítése során?

A szakközépiskolák székhelyén, ill. a közeli hatásterületen egyes helyeken a vízügyi középkáder^hiányokat már pótolták, a továbbiakban csak a létszámfejlesztést, az öregség okozta hiányokat kell pótolni. Másutt még alapvető káderhiányokat kell kiküszöbölni, főként a szákközépiskolák székhelyeitől távol levő területeken és különösen a tanácsi víz- és csatornaművek személyi állományában. Ezért segítjük a kollégiumi férőhelyek bővítését és néhány új vízügyi szakközépiskolai tagozat szervezését.

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a vízügyi szakközépiskolai képzésben á túlzott szakosítás korlátozása, a széles szakterületi alkalmazhatóság biztosítása eredményes volt. Az alkalmazó szervek feladata a helyi sajátosságok megismertetése, a hasznos munkát megfelelő színvonalon teljesítő szakember nevelése és első lépésként továbbképzésük segítése a technikusi minősítésig. Ezt a célt szolgálja az érvényben levő vízmester-minősítés és az ennek helyébe lépő vízgazdálkodási technikus-minősítés rendje.

A felsorolt eredmények eléréséért sok pedagógus és műszaki szakember hozott áldozatot az elmúlt 10 évben. Az Országos Vízügyi Hivatal elismerve a középfokú vízügyi szakoktatásban elért eredményeket, jubileumi emlékplakettel jutalmazta: Csepiga Pál igazgatót, Bocsfay Gyula, Huszár Ferenc, Kenéz Gyula, Kiss Gyula, Szűcs József és Varga György főhivatású, ill. óraadó szakoktatókat, akik a vízügyi szakközépiskolai oktatás első 10 évében eredményes munkát végeztek.

A vízügyi szakközépiskolai képzés történetének áttekintése után vessünk egy pillantást a jövőre. Csupán az előttünk álló legfontosabb feladatokkal foglalkozom és ezek közül is csak kettő érinti közvetlenül a szakközépiskolai oktatást, a többi ahhoz csatlakozó, a fejlődés szempontjából döntő kérdés.

Az óktatás reformjának szükségessége ma országos probléma. A reform megvalósításának módjait keresik és keressük mi is az újat, a vízügyi szakközépiskolai tananyag tartalmában és oktatásának módszereiben. E feladatok megoldásában szerencsére tapasztalt oktatók nyújthatnak segítséget, akiket pályázati formában kezdeményezőként, majd közreműködőként kívánunk bevonni a képzés korszerűsítésébe.

Röviden az alábbiakban fogalmazhatom meg a feladatot:

— a szakmai tananyagot úgy kell újra rendezni, hogy logikai felépítése egyszerűbbé tegye a megtanulását. Ne tartalmazzon átfedéseket és felesleges lexikális ismeretanyagot. Legyen az elméleti és gyakorlati tananyag teljes harmóniában, amely biztosítja, hogy a jelenleginél igényesebb elméleti szakismeretek minden lényeges gyakorlati alkalmazását megtanulhassák a tanulók;

— az oktatás módszereit úgy kell fejleszteni, hogy a szakismeretek tanításának hatékonysága növekedjék. Ennek során fókozatosan be kell vezetni, illetve szélesíteni kell a programozott szakoktatást. Korszerűsíteni kell az óktatási segédletéket, a szemléltető eszközöket, a gyakorló mérőműszereket. Szélesebb körben kell alkalmazni a didaktika új eszközeit a szákoktatásban.

A vázolt feladatok megoldására több érdekes egyéni kezdeményezést ismerünk. Ha csak ezeket a kezdeményezéseket általánoáítani tudnánk, akkor is jelentős lenne a szakoktatás fejlődése. Azonban ezen túlmenően intézményessé kívánjuk tenni a fejlesztést és reméljük, hogy a célkitűzéseket néhány év alatt megvalósíthatjuk.

Az Országos Vízügyi Hivatal új alapokra helyezte a technikus-minősítést, .amint azt korábban említettük. Ez a rendezés megoldja majd a vízmester és vízügyi technikus elnevezés problémáját. Irányt mutat a vízügyi szervezetek részére, hogy milyen feladatokat kell megoldaniok a technikusképzés és -nevelés érdekében. E rendelkezésből csak annyit említek meg, hogy mindazok vízügyi technikusként folytathatják munkájukat, akik korábban elnyerték a vízmesteri címet. Ezen a címen azonban változtatni kellett, mert a mai társadalmi elvárásnak jobban megfelel a vízgazdálkodási technikus név, mint a víz240