Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
IO éves iwüguí szafákűupiÁkvüiL oktatáÁ A vízügyi szakközépiskola a vízgazdálkodás műszaki középkáderképző iskolája. Célja elsősorban, hogy a vízügyi szervek, valamint a népgazdaság különféle ágaiba tartozó szervezetek részére vízépítési, vízgazdálkodási és víztechnológiai folyamatok középfokú irányítására, illetve végrehajtásához szákembereket képezzen. Nem kevésbé fontos célja, hogy gyakorlati szakmai ismeretekkel felvértezett hallgatókat adjon a BME Vízgazdálkodási Főiskolai Karára. A vízügyi szakközépiskola megfelelt ezeknek a céloknak az elmúlt tíz évben. A fejlődés útja azonban nem volt könnyű. Tekintsük át röviden ezt az utat. A népgazdaság vízgazdálkodással szemben támasztott követelményei fokozatosan nőttek a felszabadulás után. Ezeknek a követelményeknek a kielégítésére a vízgazdálkodási szervezet szellemi bázisát arányosan és folyamatosan kellett erősíteni. A háború után a vízgazdálkodás szakemberállományában az okleveles mérnököket viszonylag gyorsan pótolták, e téren már nem volt aggasztó hiány az ötvenes évek közepén. Azonban nem volt elég műszakilag korszerűen képzett technikus a hatvanas évek elején sem. A felszabadulás utáni vízmesterképzési kezdeményezések csak a pillanatnyi hiányt pótolták, nem adtak azonban hosszú távon is megnyugtatónak nevezhető oktatási bázist. Ezt csak iskolai képzéssel lehetett megoldani, amelynek megindítására 1962-ig megérték a feltételek. Ekkor kezdeményezte a Művelődésügyi Minisztérium szakközépiskolák szervezését, amelyet az Országos Vízügyi Főigazgatóság hasznosított középkáder-állományának felfrissítésére. A két főhatóság jól összehangolt szervező munkája révén 1962-ben három városban, Baján, Győrött és Nyíregyházán indult meg a vízügyi tagozaton az oktatás. A járatlan út nehézségeinek leküzdésébe példaadó igyekezettel kapcsolódtak be a szakképzésben kevésbé járatos igazgatók, pedagógusok és vízügyi szakemberek. Jó együttműködésük betetőzéseként 1966-ban érettségit tettek az első évfolyamok tanulói. Örömmel állíthatjuk, hogy 1966-ban és az azóta is végzett mintegy 1400 tanuló közül sokan találtak megbecsülést a vízügyi szervezetben. 1972 elején vízügyi műszaki középkáder-állományunknak kereken 22%-a vízügyi szakközépiskolát végzett. Az érettségi vizsga után munkába állóknál nem kevésbé fontosak számunkra azok, akik szakirányú főiskolán vagy egyetemen folytatják tanulmányaikat és ezék sikeres befejezése után helyezkednek el a vízügyi szerveknél. Ezek a szakemberek több mint 1000 órás gyakorlati középiskolai szakoktatás keretében megismerkedtek a szakmai gyakorlat fogásaival, amikor a magasabb elméleti igényű felsőoktatásban megkezdték tanulmányaikat. Bátran mondhatjuk, hogy a vízügyi szákközépiskolai képzésre épülő felsőfokú képzettséget nyert szakemberek különlegesen értékesek az ország vízi problémáinak leküzdésében. Ki kell emelnem, hogy két vízügyi szakközépiskolában végzett növendék ma már képzett műszaki tanárként oktató a szákközépiskolákban. Nem csupán a vízgazdálkodási szakterületen fogadták örömmel tanulóinkat. Elsősorban a mélyépítés különféle válfajaiban, a honvédségnél és a mezőgazdasági szervezetben találkozunk vízügyi szakközépiskolát végzettekkel. Természetesen a kezdeti lépések után mind a képzés tartalmi finomítása, mind a szervezet szélesítése tovább folytatódott. Módosult a tanterv, új tantárgyák lépték a szakoktatás folyamatába és új tankönyveket írattunk. Mindezek a lépések hatékonyabbá tették a vízügyi szakközépiskolai képzést. Új tagozatok létesültek Szegeden, Barcson és Szolnokon. A vízellátás és csatornázás fokozott ütemű fejlesztése kívánta meg, hogy a vízépítési és vízgazdálkodási szakmai tananyagot oktató ágazat mellett képzést szervezzünk víz- és szennyvíztechnológiai ágazaton. Ez az oktatás Lengyelországon kívül csak hazánkban található középiskolai szinten. E tagozat szervezésének igen nehéz feladatát a győri Mayer Lajos Gimnázium és Szakközépiskola vállalta. 1. kép. Ácsmunka gyakorlat 239
