Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-12-01 / 6. szám

tott alapot a költségek megállapításához és szét­osztásához. A kapott adatok alapján a felelős mi­nisztérium osztja szét a rendelkezésre álló pénz­ügyi alapot. Az USA-ban a vízminőség javulását eredményező gazdasági hasznot tekintik a rang­sorolás jelzőszámának. Több célú mű esetében a vízminőség javulásából származó eredmény csak egyike a figyelembe vett tényezőknek. Amint a fentiekből 'kitűnik a legtöbb ország­ban még nem alakultak ki a vízszennyezés okozta károk gazdasági következményeinek egy­séges értékelési módszerei. Azokban az országok­ban, ahol kidolgozás alatt vannak e módszerek, ott is különbözők az alapelvek és feltételek. Mégis mindenképpen hasznosnak tekinthető minden­fajta értesülés, amit e nagyon fontos kérdésről szerezhetünk. Az egyes országok közötti tapasz­talat-, illetve tájékoztatócsere, az anyagok köz­readása, az alkalmazott módszerek és eredmények összehasonlításának elvégzése a későbbiekben ko­moly előnyt jelent. A szocialista országokban az azonos termelési viszonyokból adódó közös társadalmi célkitűzések már eleve megteremtik a vízszennyezés elleni szervezett védekezés politikai, gazdasági feltéte­leit és egyben a szocialista országoknak ezen a téren való együttműködésének lehetőségét is. A vizek tisztaságának megvédése érdekében a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága már 1963-ban jóváhagyta a tag­országok közötti együttműködésre vonatkozó megállapodások alapelveit. Ezeket az alapelve­ket a tagországok a jelenleg kimunkálás alatt álló olyan dokumentumokban is hasznosítják, mint pl. a nemzetközi jelentőségű vizek szennye­ződésének megakadályozására irányuló együtt­működésről szóló Egyezmény tervezete, vagy a Duna folyó vízminőségének megóvására vonat­kozó „Megállapodás” tervezete. Végezetül megállapítható, hogy a szennyeződés okozta károk számszerű meghatározása és társa­dalmi-gazdasági hatásainak meghatározása min­denesetre csak akkor végezhető el az igényeket kielégítő mértékben, ha a műszaki és közgazda­­sági kutatómunka összhangban, előre meghatáro­zott irányelveknek és céloknak megfelelően tör­ténik. Borza Dezsőné DOBOCZKYIMRE 1911-1973 Fájdalmas, megrendítő hír volt számunkra Dobóczky Imre halála. Értékes embert, jó kollé­gát veszítettünk. Olyan munkatársat, aki három évtizeden keresztül dolgozott a vízügyi szolgálat különböző munkahelyein, olyan em­bert, aki különleges tehetségével — festőművészi képzettségével — is híven szolgálta szocialista hazánkat, a vízgazdálkodás közérdekű céljait. Dobóczky Imre is — mint oly so­kan mások — szegény sorsú mun­kásszülők gyermekeként kezdte és a maga erejéből, tehetségéből küz­dötte fel magát azokba a régiókba, ahol a művészet ad magasabb rendű értelmet az ember életének és gyö­nyörködtető örömet embertársainak. Mégis, 30 éven át, egészen 1973 ele­jéig, saját akaratából egy pillanatra sem hagyta el a vízügyi szolgálatot, műszaki tiszti, vezető technikusi, műszaki főelőadói és ügyintézői munkáját. Mind­végig becsülettel teljesítette a művészi ambíciói­hoz mérten talán „prózainak” tűnő, de mégis fon­tos feladatait. Munkásságát csak a Horthy-rend­­szer SAS-behívói, a háború és a rövid hadifogság szakíthatta meg, bár a Szovjetunióban mint hadi­fogoly is hasznosíthatta nagyszerű képességeit. Dobóczky Imre az utóbbi években különösen sok maradandót alkotott, mert feladatai, munka­köre találkozott ambícióival, tehet­ségével számos vízgazdálkodási szakkönyv grafikái, illusztrációi, több jól sikerült szakmai és politikai kiállítás rendezése fűződnek nevé­hez. Munkásságának elismerését példázzák a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” és a „Mezőgazdaság Ki­váló Dolgozója” kitüntetésék, mun­katársainak szeretéte és elismerése. Ezért különösen tragikus és szomo­rú a sorsnak az a kegyetlen döntése, hogy akkor ragadja el az élők sorá­ból, amikor még alig élvezhette a nyugdíjasnak járó pihenés örö­mét, amelynek nyomán bizonyá­ra sok értékes műalkotás szület­hetett volna még sok éven, évtizeden át. Az értékes munkatárs és jó 'barát elvesztése fe­letti fájdalmunkban magunk is csak az őszinte együttérzés kifejezésével próbálhatjuk enyhíteni a család fájdalmát. <t>. L.) 238

Next

/
Thumbnails
Contents