Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-12-01 / 6. szám

tott alapot a költségek megállapításához és szétosztásához. A kapott adatok alapján a felelős minisztérium osztja szét a rendelkezésre álló pénzügyi alapot. Az USA-ban a vízminőség javulását eredményező gazdasági hasznot tekintik a rangsorolás jelzőszámának. Több célú mű esetében a vízminőség javulásából származó eredmény csak egyike a figyelembe vett tényezőknek.

Amint a fentiekből 'kitűnik a legtöbb országban még nem alakultak ki a vízszennyezés okozta károk gazdasági következményeinek egységes értékelési módszerei. Azokban az országokban, ahol kidolgozás alatt vannak e módszerek, ott is különbözők az alapelvek és feltételek. Mégis mindenképpen hasznosnak tekinthető mindenfajta értesülés, amit e nagyon fontos kérdésről szerezhetünk. Az egyes országok közötti tapasztalat-, illetve tájékoztatócsere, az anyagok közreadása, az alkalmazott módszerek és eredmények összehasonlításának elvégzése a későbbiekben komoly előnyt jelent.

A szocialista országokban az azonos termelési viszonyokból adódó közös társadalmi célkitűzések már eleve megteremtik a vízszennyezés elleni

szervezett védekezés politikai, gazdasági feltételeit és egyben a szocialista országoknak ezen a téren való együttműködésének lehetőségét is. A vizek tisztaságának megvédése érdekében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága már 1963-ban jóváhagyta a tagországok közötti együttműködésre vonatkozó megállapodások alapelveit. Ezeket az alapelveket a tagországok a jelenleg kimunkálás alatt álló olyan dokumentumokban is hasznosítják, mint pl. a nemzetközi jelentőségű vizek szennyeződésének megakadályozására irányuló együttműködésről szóló Egyezmény tervezete, vagy a Duna folyó vízminőségének megóvására vonatkozó „Megállapodás” tervezete.

Végezetül megállapítható, hogy a szennyeződés okozta károk számszerű meghatározása és társadalmi-gazdasági hatásainak meghatározása mindenesetre csak akkor végezhető el az igényeket kielégítő mértékben, ha a műszaki és közgazdasági kutatómunka összhangban, előre meghatározott irányelveknek és céloknak megfelelően történik.

Borza Dezsőné

DOBOCZKYIMRE

1911-1973

Fájdalmas, megrendítő hír volt számunkra Dobóczky Imre halála. Értékes embert, jó kollégát veszítettünk. Olyan munkatársat, aki három évtizeden keresztül dolgozott a vízügyi szolgálat különböző munkahelyein, olyan embert, aki különleges tehetségével — festőművészi képzettségével — is híven szolgálta szocialista hazánkat, a vízgazdálkodás közérdekű céljait.

Dobóczky Imre is — mint oly sokan mások — szegény sorsú munkásszülők gyermekeként kezdte és a maga erejéből, tehetségéből küzdötte fel magát azokba a régiókba, ahol a művészet ad magasabb rendű értelmet az ember életének és gyönyörködtető örömet embertársainak.

Mégis, 30 éven át, egészen 1973 elejéig, saját akaratából egy pillanatra sem hagyta el a vízügyi szolgálatot, műszaki tiszti, vezető technikusi, műszaki főelőadói és ügyintézői munkáját. Mindvégig becsülettel teljesítette a művészi ambícióihoz mérten talán „prózainak” tűnő, de mégis fontos feladatait. Munkásságát csak a Horthy-rendszer SAS-behívói, a háború és a rövid hadifogság

szakíthatta meg, bár a Szovjetunióban mint hadifogoly is hasznosíthatta nagyszerű képességeit.

Dobóczky Imre az utóbbi években különösen sok maradandót alkotott, mert feladatai, munkaköre találkozott ambícióival, tehetségével számos vízgazdálkodási szakkönyv grafikái, illusztrációi, több jól sikerült szakmai és politikai kiállítás rendezése fűződnek nevéhez. Munkásságának elismerését példázzák a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” és a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetésék, munkatársainak szeretéte és elismerése. Ezért különösen tragikus és szomorú a sorsnak az a kegyetlen döntése, hogy akkor ragadja el az élők sorából, amikor még alig élvezhette a nyugdíjasnak járó pihenés örömét, amelynek nyomán bizonyára sok értékes műalkotás születhetett volna még sok éven, évtizeden át.

Az értékes munkatárs és jó 'barát elvesztése feletti fájdalmunkban magunk is csak az őszinte együttérzés kifejezésével próbálhatjuk enyhíteni a család fájdalmát. <t>. L.)

238