Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
— A káros sótartalomtól függő vízminőség meghatározási módszerének kidolgozása, figyelembe véve a víztisztítás költségének és a sótartalom koncentrációjának az összefüggését. Az ipari üzemekhez kérdőíveket küldtek szét, amelyekben a vízkezelés megnövekedett költségeire, a szerkezetek nagyobb korróziójára, a termeléskiesésre, a rosszabb vízminőség okozta gyengébb áruminőségre, újabb vízkivételi művek építési többletköltségeire vonatkozóan tettek fel kérdéseket. A kapott eredmények szerint a veszteségek a termelési költségek 3%-át tették ki, a vízkezelési költségek pedig elérték az összköltség 40%-át. Határozat született, hogy az ipar egészében a szennyeződés okozta gazdasági károk meghatározása végett a különböző ipari ágazatok típuslétesítményeiről adatokat szereznek be. Ezekre az ágazati típuslétesítményekre meghatározzák zloty/m3-ben a relatív kárértékeket. Ezek a relatív károk a vízigényekre vonatkozó statisztikai adatokkal együtt egyes iparágakra lehetővé teszik a károk általános megállapítását. A Szovjetunióban 1970 óta foglalkoznak tüzetesebben a témakörrel. Az ágazati intézetékben a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság, valamint a halászat vízhasználatával összefüggően dolgoznak a kárók felmérésének módszerén. A lakosság vízhasználatában keletkező károk felmérési módszerének kidolgozásához adatokat gyűjtenek a vízművek egyszeri és folyamatos — a folyók vízminőségének romlásával összefüggő — ráfordításairól. A halászat terén már kidolgozták a károk felmérésének módszertanát, amely lehetővé teszi a víz szennyezettségétől függően a halállományban, a takarmánybázisban és az ivadéknevelésben bekövetkező károk megállapítását. Az ipar területén folyó kutatások a vízminőség változása következtében előálló költségnövekedésre vonatkoznak, s tekintetbe veszik a főbb mutatók alakulását (az anyag felhasználásának, a savasság mértékének, a keménységi foknak, a káros sótartalom-koncentrációnak növekedése stb.). Az ipari objektumok vizsgálata révén lehetővé vált a termelés közvetlen — a vízminőség romlása következtében előálló — gazdasági veszteségeinek megállapítása. Az ipari károk felméréséhez azt a koncepciót fogadták el, hogy a vízelőkészítés költségeinek emelkedését a vízminőségnek az adott vízfolyásra, vagy tárolóra érvényes normához viszonyított romlásához képest vizsgálják. A mezőgazdaságban a víz minőségi romlásából előálló kieső termékmennyiség újratermelési költségeit tekintik mérvadónak. A Szovjetunióban az adatgyűjtés reprezentatív felmérésekkel történik. Párhuzamosan kidolgozásra kerül a vízhasználók által okozott károk osztályozási módszere. Modellt alakítottak ki, amelyben számításba veszik a szennyeződés alakulását a vízfolyás teljes hosszában. A Kubany folyó vízgyűjtőjén a gazdaságosság megállapítása végett kialakított modell kipróbálás alatt áll. Csehszlovákiában a vízkészletek szennyeződésével kapcsolatos kutatások már 1967-ben elkezdődtek. A kutatásokban a felmérések közvetlenül a fogyasztóknál történtek. A hiányzó adatok esetén a feldolgozás becslés útján történt. A Hidroökonómiai Intézet (Prága) 1971—1975 közötti időszakra összeállított kutatási tervében több olyan téma szerepel, amely elősegíti a tárgybani kérdés előbbrevitelét. A vizsgálatokhoz azt az alapelvet fogadta el, hogy a károkat a legfontosabb vízhasználókra vetítve kell végezni. Figyelembe vették a víztisztítás tényleges költségeit, valamint azt a különbséget is, amely a megfelelő és nem megfelelő minőségű víz közötti értékeltérésből adódik. Romániában az Állami Vízügyi Bizottság által kezdeményezett vizsgálatok a fő vízhasználók közvetlen gazdasági kárainak meghatározásával foglalkoztak. Külön vizsgálat tárgyát képezte a szennyvízbe jutó értékes anyagok elvesztéséből adódó gazdasági károk meghatározása. Az NSZK-ban folyó több éves kutatás alapján több összefoglaló tudományos anyag készült. Angliában már 1958-ban összeállítottak egy tanulmányt, amelyet vízminőségi felmérésnek neveztek el. A vízfolyásokat azonos minőségű szakaszokra osztva számológépre vihető módszerrel dolgoztak. Ehhez megfelelő kódrendszert dolgoztak ki, és a felmérés különböző szempontjaira vonatkozó kérdőíveket is kibocsátottak (vegyi és biológiai osztályozás, szennyvízhozamok, előírt vízminőség elérésének becsült értékei, ipari szennyvízhozamok stb.). A folyók és mellékfolyók vonzáskörzetében fellépő igények kielégítési mértékének megállapításához modellt készítettek. Az USA-ban is több intézmény készített tanulmányt a vízszennyezéssel kapcsolatos károk megállapítására. A tanulmányokban különböző módszereket említenek, változó a költségek becslése is, így eltérőek az eredmények is. Egységes módszer még az USA-ban sem alakult ki. Részleges eredmények Viszonylag használható módszerek állnak rendelkezésre az egyes országokban a halászati károk meghatározására. Csehszlovákiában a következő eseteket különböztetik meg a halászati károk szempontjából: akut halmérgezés, a hal eltűnése a vízfolyásból, vagy annak egyes szakaszairól, a halállomány összetétel szerinti romlása, a halhús minőségének romlása. Dániában megállapítják a ténylegesen elpusztult halak mennyiségét és az előálló helyzetet összehasonlítják a szennyezetten vízfolyások állapotával. Lengyelországban a halászati káradatok a hal- és békaállomány pusztulására, és új halállomány betelepítésére vonatkoznak. A Svájcban készített e tárgyú összefoglaló tanulmány címe: „Horgászvizek folyamatos szennyeződésének gazdasági kihatásai Svájcban”. A halászat évi vesztesége e tanulmány kimutatása szerint 5 millió svájci frank. A kárbecslésnél az állomány minőségi romlását, a halászati berendezések költségesebb fenntartását, új halászati lehetőségek biztosításának szükségességét vették tekintetbe. Ukrajnában a veszteségek értékelését a Halászati Minisztérium előírásai szerint végzik. Finnországban jelenleg dolgoznak ilyen előírásókon. 236
