Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
\/úNoшщша oleteta тирШа EGYES ORSZÁGOKBAN A természeti környezet megóvása a jelenkor egyik legsürgetőbb és megoldást váró feladata. A világ egyes tájain a víz, a levegő, a föld szenynyezettsége az utóbbi évtizedékben olyan nagyfokúvá vált, hogy az élővilág számára veszélyt jelent. Az emberiség jövője érdekében csökkenteni kell a víz, a levegő szennyezettségét, mérsékelni kell az egyre fokozódó zajártalmakat, meg kell oldani a felhalmozódó hulladék megsemmisítését. El kell érni, ‘hogy a vizek a jövőben az élővilág és benne az ember vízigényénék kielégítésére és lehetőleg természetes tisztaságban álljanak rendelkezésre. A fejlődés jelenlegi szakaszában a víz természetes tisztaságánák és jó minőségének megóvása eléggé bonyolult feladat. A fejlett ipari országúkban a szennyeződések következtében egész vízrendszerek vízkészletei válnak a társadalom számára használhatatlanná, a növekvő vízigények kielégítése elsősorban emiatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A vízgazdálkodás helyzete Európában és a világon egyre kritikusabbá válik. A legtöbb országban nem ismerték fel időben az ipari fejlődés hatására növekvő szenynyezőknek az élővizek természetes tisztaságát veszélyeztető káros hatását. A rosszul értelmezett vállalati takarékossági, illetve profitérdekek miatt elmulasztották a szennyvizek tisztítását és ezzel az élővizek minőségének megóvását. A vízkészletek szennyeződése ezért olyan méreteket öltött, hogy nemcsak közvetlenül, de több generációra kihatóan is veszélyezteti a lakosság egészségét, korlátozza e térségek gazdasági fejlődését, fékezi a gazdasági növekedés ütemét. A vízszennyezés okozta gazdasági károk nagysága sokszor felbecsülhetetlen. Az egyes országok napjainkban már kénytelenek a nemzeti jövedelem számottevő részét a víz felhasználás előtti tisztítására és az élővizek tisztaságánák helyreállítására fordítani. A KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete keretében is foglalkoznak e nagyon fontos és aktuális problémakörrel. Az eddig végzett kutatások és vizsgálatok során a KGST tagországok szakemberei a vízszennyezés okozta károk és veszteségek meghatározásának kérdéseivel, a minőségromlás számszerű meghatározásával, a vízszenynyeződés társadalmi-gazdasági hatásainak meghatározásával foglalkoztak (L. Csanádi Lajosné dr. és dr. Kernács Sándor: „A vízszennyezés okozta gazdasági károk és veszteségek meghatározásának módszertani kérdései” c. tanulmányát). A KGST és más országok tárgykörrel kapcsolatos módszertani vizsgálatai Az alábbiakban a vízszennyezés által okozott károk meghatározásának módszereivel kapcsolatban a KGST tagországok vizsgálatait szeretném elsősorban ismertetni. A Bolgár Népköztársaságban a szennyezés okozta gazdasági károkat még nem vizsgálták. Elsősorban a vízhiányból, vagy a vízkorlátozásból származó károk meghatározásával foglalkoznak. A Magyar Népköztársaságban 1970-ben kezdődtek el a vizsgálatok a vízszennyezés okozta károk meghatározására. A feladat komplex voltára tekintettel a magyar szakembereknek az a véleménye alakult ki, hogy a károk megállapítására szolgáló módszert csak a kérdés kétoldalú (műszaki és gazdasági) megközelítésével lehet kidolgozni, ami egyidejűleg két alábbi alapvető feladat megoldásával jár: — a víz összes felhasználási lehetőségeinek számszerű kifejezése, azaz a víz azon minőségi romlásának meghatározása, ami a szennyezések együttes hatására áll elő; — rendszerbe kell foglalni a kárt előidéző tényezőket és olyan számítási módszert kell kidolgozni, amely alkalmas a károk nagyságának, valamint a szennyezés és a keletkező károk kölcsönös összefüggéseinek értékelésére. A Német Demokratikus Köztársaságban elsősorban ugyancsak a vízellátás korlátozásából adódó károkat vizsgálják. A lakossági vízellátás felszín alatti vízből történik, ezek szennyeződése viszonylag ritkább, e károk kimutatásával eddig még nem foglalkoztak. Lengyelországban komoly kutatásokat folytattak a vizek nagyfökú sótartalma következtében előálló károkkal kapcsolatosan. A varsói Vízgazdálkodási Intézet a kutatás jelenlegi szakaszában arra törekszik, hogy ne a károkat kutassa közvetlenül, hanem azokat a ráfordításokat állapítsa meg, amelyeket a népgazdaságnak viselnie kell a szennyezett vizek használhatóvá tétele érdekében. A szennyeződésből adódó károk és az elhárításukra irányuló ráfordítások problémáját vizsgálva aZ alábbi megközelítésben haladnak: — A víztisztítás költségeit viselő egyes vízfogyasztók részéről megengedhető káros sótartalom megállapítása; — A káros sótartalom csökkentésére eszközölt egyedi ráfordítások megállapítása a víz természetes sótartalmának megnövekedése, és a meghatározott felhasználásra előkészített víz megengedhető káros sótartalma esetén; 235