Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
mutatta be a „MOBA” szennyvízátemelő aknatípusát, melyek építését az OBV-vel és a MÉLYÉPTERV-vel együttműködve bármely mélységben, süllyesztett kivitelben, az ország bármely pontján vállalja. A Diósgyőri Gépgyár legújabban kifejlesztett, világszínvonalon álló szivattyúit állította ki. Az Építőgépgyártó Vállalat a vízgazdálkodásban alkalmazható építőipari gépeinek egész sorát állította ki. Láthattuk a Ganz- MÄVAG korszerű, függőleges tengelyű szivattyúit, a Hungária Műanyagfeldolgozó és a Pest megyei Műanyagipari Vállalatok korszerű műanyagcsöveit és szerelvényeit. A Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézete a vízgazdálkodás számára a hidromechanizációs munkáknál a csővezetékben szállított zagy koncentrációjának mérésére kialakított műszerét mutatta be. A Mélyépítési Tervező Vállalat tablókon és maketteken számolt be műszaki fejlesztési eredményeiről, melyek közül a félszabadtéri elrendezéssel készült víztisztítómű és az AQUAREG szabályozó berendezés emelhető ki. Ez utóbbi egy hatcsatornás érzékelő és irányító automatizmus, melyet vízművek, szennyvíztisztító telepek folyamatainak irányítására és ellenőrzésére alkalmaznak. Az országban már 3 db berendezés üzemel. A Villamos Berendezés és Készülék Művek VILLESZ Gyára gyártja. A Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat bemutatta a vízgazdálkodásban használt, illetve ilyen célra alkalmas műszereit. A Nitrokémiai Ipartelepek érdekes vegyipari újdonságokat állították ki, többek között a vízzáró poliészterbetont. A Tatabányai Szénbányák VIDUS gyáregysége újfajta szennyvíztisztítási és derítési eljárásokkal ismertette meg a látogatókat. A Taurus Gumiipari Vállalat gumiszigetelésű tárolómedencéi, tartályai és tömlői keltettek nagy érdeklődést. A Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat (Szekszárd) kiállította a legmodernebb önjáró és vontatható öntözőberendezést. A külföldi kiállítók közül a Woma cég mutatta be legújabb csatornatisztító gépkocsiját, az IHC holland cég pedig egy újfajta csatornatisztító gépet. A kiállításra hozott és bemutatott kiemelkedő jelentőségű műszaki fejlesztési témákat és újításokat, valamint azokat a szerveket, amelyek a műszaki fejlesztés és újítás területén jelentős eredményeket értek el az elmúlt évek során, továbbá a legtevékenyebben működő újítási előadókat és szakszervezeti újítási felelősöket oklevelekkel és pénzjutalmakkal díjaztuk. A szakmai napok sikerét igazolja, hogy egyes előadásokat követően igen hasznos és termékeny vita alakult ki. Összegezve a kiállításon látottakat megállapítható, hogy a vízgazdálkodásban meggyorsult a műszaki fejlesztési tevékenység, növekedett a vízügyi dolgozók kezdeményező- és alkotókészsége és erőteljesen fejlődött az ipari kooperáció bel- és külföldi viszonylatban egyaránt. Kövesi Gyula HüSZNOSiTHIlTÓ n TENGERVÍZ A Kaspi-tengerbe nyúló Apseron-f élsziget édesvízkészletének több mint felét két nagy ipari központ: Baku és Szumgait fogyasztja. Egyedül a két városban üzemelő négy villamos hőerőmű óránként több mint 3 ezer tonna ivóvizet fogyaszt. Ez a mennyiség teljes egészében kielégítené egy körülbelül 300 ezres lélekszámú város igényeit. Pedig sós tengervízből van bőven ... Tizenkét éve állították üzembe Baku közelében, a Szevernaja erőműnél az első, óránként 50 tonna termelékenységű sótalanító készüléket, amelynek működési elve az Izmail Makinszkij professzor által kidolgozott termőkémiai vízlágyító módszerrel épül. A termokémiai úton lágyított tengervíz villamos hőerőművek gőzgenerátorainak táplálására is sikerrel felhasználható — közbenső desztilláció nélkül. Ez a víz alacsony, közepes és 100 atmoszféránál nagyobb nyomású gőzgenerátorok táplálására is alkalmas. Tekintve, hogy a modern energetika főleg nagynyomású aggregátokat alkalmaz, ez a körülmény különösen fontos. Az azerbajdzsánt kutatók kidolgozásai külföldön is nagy érdeklődést keltettek. Bakuban és Krasznovodszkban keletnémet, lengyel, amerikai és francia tudósok is megfordultak. Számítások szerint a sótalanított víz nem drágább a közönséges ipari édesvíznél. A Szevernaja erőműnél a tengervíz alkalmazása évente 180 ezer rubeles megtakarítást eredményez, míg a Krasznovodszki hőerőműnél ez az összeg eléri az egymillió rubelt. 1975-től Szevernaján az évi megtakarítás eléri a 230 ezer rubelt, mivel újabb gőzgenerátort állítanak át „nem zárt ciklusú” üzemmódra. A turbinalapátokat forgató lágyított tengervizet újrafelhasználás céljából nem kondenzálják, hanem a gőzt más iparvállalatokhoz vezetik. Az Azerbajdzsánban működő Kőolaj- és Vegyipari Intézetben most a tengervíznek a villamos erőműveknél való komplex hasznosításán dolgoznak. A Szovjetunióban és más országokban értékes ipari alapanyagot — magnéziumoxidot — nyernek tengervízből. Termokémiai módszerrel történő vízlágyítás esetén a Kaspi-tenger vizének egy tonnájából egy kiló magnéziumoxid csapadékot nyernek. Ezenkívül 3,5 kiló gipszet, valamint nagy mennyiségű, igen tiszta nátriumszulfitot és nátriumkloridot is tartalmaz ez a tengervíz. Az ily módon előállított magnéziumoxid önköltsége kilogrammonként 10—12 kopejka, amely majdnem négyszer kevesebb az anyag nagykereskedelmi áránál. A tengervíz komplex, termokémiai úton való lágyításának megvalósításával a villamos erőművek több ágazatú termelőtevékenységet fejthetnek ki: energiát, sótalanított vizet és vegyi anyagokat állítanak elő. Vahid Dzsafarov (APN) 208
