Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
A moszkvaiak vize Az emberi létfenntartáshoz napi két liter vízre van szükség. Ha ehhez hozzávesszük az ember kulturális szükségleteit, ez a mennyiség körülbelül háromszorosára növekszik. A modern városi lakos naponta körülbelül háromszáz liter vizet fogyaszt. Moszkva napjában több mint 4 millió köbméter vizet használ el. A moszkvaiak vízellátása ma jobb, mint a világ legtöbb fővárosának lakóié. Egy brüsszeli lakosra napjában 85 liter, egy londonira vagy koppenhágaira 250, egy párizsira 450, egy moszkvaira pedig 600 liter víz jut. Várható, hogy ez a mennyiség még növekedni fog. Ám nemcsak a víz mennyisége, de a minősége is igen fontos. Mint tudjuk, az első vízvezetékek — bár a civilizáció nyilvánvaló vívmányai voltak — nem kevés bajt hoztak a városlakókra. Párizsba, Londonba, Hamburgba, Moszkvába a rosszul vagy egyáltalán nem tisztított és nem fertőtlenített folyóvíz áradata zúdul. Az egész „vízvezetékes” Európa századunk kezdetéig egyik járványt a másik után szenvedte el. A huszadik században azonban az ember nemcsak azt tudta kiszámítani, mennyi víz van a Földön, de azt is megtanulta, hogyan állapíthatja meg és hogyan javíthatja a víz minőségét. Szovjet orvosok elsőként határozták meg az ivóvízben található káros anyagok megengedhető koncentrációjának határát. Ez a határérték a Szovjetunióban állami szabvánnyá lett és Európában elsőként vált a víz minőségének normájává. A szovjet szabvány a legszigorúbb a világon, eszerint ellenőrzik a vízvezetéki víz minőségét. A szabványtisztaságú víznek járványügyi szempontból veszélytelennek és vegyi összetétel szempontjából ártalmatlannak kell lennie. Hogyan válik a Moszkva környéki folyók és vízgyűjtők természetes állapotú vize a szabványnak megfelelő ivóvízzé? Ez az átalakulás a város 4 nagy vízmüvében megy végbe, amelyek valóságos ivóvízgyárak. Egy liter szabvány ivóvízben egyetlen kórokozó mikroba sem lehet. Az emberi szervezet ártalmatlan lakóiból, a kóli bacilusokból nem lehet háromnál több, az egyéb ártalmatlan mikroorganizmusokból pedig 100-nál A Volhov vízerőmű, a GOELRO első létesítménye — éjjel több köbcentiméterenként. A vizet különböző módszerekkel fertőtlenítik: ultrahanggal, ibolyántúli, Röntgenvagy gamma besugárzással, hidrogénperoxiddal, ultrarövid rádióhullámokkal, ózonosítással és végül klórozással. Az utóbbi módszer a legelterjedtebb, minthogy a klór megöli a baktériumokat, egyidejűleg oxidálja a szerves anyagokat, megtisztítja a vizet és a legkisebb moszatot sem engedi kifejlődni benne. Ez a módszer viszonylag egyszerű és megbízható, de vannak hátrányai. Először: a klórozott víz sajátos ízt és szagot kap, másodszor: a klórral nehéz és veszélyes dolgozni, mert mérgező és robbanékony. Ezért a moszkvai vízművek mind határozottabban folyamodnak a másik „egészségügyi őr”, az ózon szolgálataihoz, bár ez többe kerül. Az ózon ideális módon szinteleníti a vizet, elveszi szagát. Elektromos kisülések a légkör közönséges levegőjének oxigénjét atomizált oxigénre bontják szét. Ez pedig a legerősebb oxidáló anyag, amely buborékok formájában a vízbe jutva nemcsak a baktériumoktól és egyéb mikroorganizmusoktól tisztítja azt meg, hanem az életerős vírusoktól, a spóráktól, szennyező anyagoktól is, amelyekkel szemben hatástalan a klór. Megtisztítja a vizet a vastól, mangántól, a kolloid részecskéktől is. A folyók vizét egyébként, amely szüntelenül táplálja a moszkvai vízművek gyűjtőmedencéit, a legkülönbözőbb elemek és vegyületek tömegétől kell megszabadítani. A szabvány tiltja, hogy túlságosan kemény legyen — 20 fok a megengedett határ. A sókkal erősebben telített víz sok kellemetlenséget okoz: nehezen fő meg benne a hús és a zöldség, nehéz vele mosni, a vízkő pedig tönkreteszi a kazánokat, elszennyezi a csöveket. A lúg meglágyítja és megszünteti túlságos savasságát. Ha viszont a folyók vize túlságosan lúgos, savat adagolnak hozzá. A víz színét, áttetsző voltát, szagát hallókban pontosan mérik. Hogy megfeleljen a szabványnak, a vizet különböző alakú és rendeltetésű óriási kádak sokaságán, ülepítőkön, keverőlabirintuson, szűrőkön, reakciókamrán bocsátják keresztül. Kiszámították, hogy a legkisebb kolloid A volgai Szaratov vízlépcső 192
