Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
ismerte a nevezetteket, csodájára járt a két arcképnek.) Semmi hihetetlen sincs tehát abban, hogy Vásárhelyi Pál arcképét Barabás a nagynevű mérnök halála után készítette (6). A mű ára (a 40 váltó forint) is amellett szól, hogy ezt a lithográfiát a művész egyik kiadó megrendelésére készítette. De ebben a kategóriában ez a kőrajz a drágábbak közé számított. Csak néhány példát sorolok fel az 1845-ben készített hasonló lithográfiák közül. 955. Báró Jósika Miklós lith. 20 Cfl 960. Doctor Pólya lith. 40 Cfl 962. Erkel Ferenc karmester lith. 20 Cfl 964. Schodelné lith. 20 Cfl 965. Fáncsy színész lith. 20 Cfl 968. Frankenburg divatkép 20 Cfl 970. März. Honderűnek Divatkép mátka 20 Cfl 974. Frankenburg két genre kép lith. 40 Cfl 980. Petőfi Wachottnak lith. 20 Cfl 984. Chlorin Áron, Aradi Rabbi 40 Clf 985. Lendvayné lith. 20 Cfl 1004. Szentpétery színész lith. 20 Cfl 1005. Lemouton Emília lith. Honderűhöz 20 Cfl 1019. Egressy Gábor színpadon lith. 20 Cfl stb. 1846-ból: 1070. Füredy, Honderűnek lith. 20 Cfl 1077. Fényes Elek lith. Divatlap 40 Cfl A felsorolt 16 lithográfia közül csak négyért számított a művész 40 váltó forintot, a többit 20 forintért készítette. Ebből is látszik, hogy nevezetes emberek, kiemelkedő tudósok arcképét a kiadók is különös műgonddal készíttették el, hogy illő formában adhassák közre a folyóiratokban, így Pólya József orvosdoktor, akadémikus, a kolera elleni küzdelem korabeli legkiválóbbjának arcképét Barabás akkor készítette el, amikor 1845-ben megjelent Pólyának „Az állatország természettörténeti képterme” című munkája. — A 974. számú frankenburgi lithográfia tulajdonképpen két kép, ezért került 40 forintba. — Chlorin Áron rabbi arcképét a hitközség rendelte és fizette ki — Fényes Elek arcképe a Divatlapban „Magyarország leírása” című kétkötetes műve megjelenésének előzetes hirdetése kapcsán készült. Vásárhelyi Pálné: halála alkalmából. Az arcképet maga a művész rajzolta kőre. Különös gonddal. Erre vonatkozóan Hoffmann Edit azt írja (7), hogy a fiatal Barabás 1829—1830. évi bécsi tanulóévei során, 19—20 éves korában, egy szintén ott tartózkodó kezdő magyar festőművésztől, Barra Károlytól sajátította el a kőre rajzolás technikáját, s egy-két heti próbálgatás után már pénzt is kapott rajzaiért. A művész önéletrajzi adataira (4) támaszkodva Hoffmann Edit megírja, hogy Barabás Miklós 1840 márciusától 1843 májusáig, majd 1844 őszétől haláláig (1898. febr. 12.) Budapesten lakott. Vásárhelyi csak 1844 után lett országosan ismert és elismert tekintéllyé. A Tisza szabályozása körül kirobbant heves viták (10) Vásárhelyi személyét az általános érdeklődés előterébe állították s az iránta megnyilvánult tiszteletet csak fokozta Széchenyi és Vásárhelyi közismert barátsága. Barabás lithografiájának nyomdai sokszorosítása Walzel A. műhelyében tökéletesen sikerült. Vásárhelyi jobb kezefeje alatt, eléggé elrejtve, de mégis kibetűzhetően olvasható: „Ny.fomatott] Walzelfnél] Pesten.” Ez az impresszum-jelzés ugyan eléggé haloványan látszik a Vásárhelyinyomaton, de annál jobban az ugyancsak Barabás Miklóstól származó, Petőfi Sándort, Táncsics Mihályt, Lendvay Mártont és Jókainé Laborfalvy Rózát ábrázoló kőnyomatokon (7). Az utóbbin „Ny. Walzel A. Pesten” signatúra található. A nyomat Divald Károly nyomdatulajdonos megrendelésére készült és ő hozta forgalomba. Érdekes dolog, hogy Divald Károlyról a művészettörténet nem vesz tudomást. Nevét sem a Művészeti Lexikon (I. kt. Bpest, 1935), sem Lyka Károly „Magyar művészet 1800—1850. Bpest, é. n.” c. műve nem említi. Ezért érdemes lesz itt megemlítenünk, hogy a Divald család régi könyvnyomtató família. Első érdemes tagja, akiről tudunk, Divald János Márton, 1776-ban megvette a Ferenc-rendiektől a rendnek a törökök kiűzése (1687) után alapított nyomdáját. Ez a nyomda a család tulajdonában maradt az 1850-es évek elejéig. 1819-ben — öröklés útján — Divald Márton Alajos kezébe került, majd az ő halála után özvegye, Divaldné, Júlia vezette tovább 1847-ig. Ekkor jutott — ugyancsak öröklés folytán — Divald Károly birtokába, aki a patinás könyvnyomtató műhelyt az ötvenes évek elején eladta Lehmann Károlynak. De már évekkel előbb könyvnyomdát alapított Pesten, ez azonban kőnyomásra nem volt berendezve (8—9). Divald Károly 1843 táján megkezdte a reformkor jelesei arcmásának kőnyomatos lapokon való sokszorosítását. Ebbe a sorozatba tartozik Vásárhelyi Pál arcmása is. Ezeket a kőnyomatokat Divald — megfelelő berendezés híján — kénytelen volt Walzelnél sokszorosíttatni. Ez Vásárhelyi Pál reánk maradt kitűnő arcképének története. De hogyan kezdjünk hozzá a Vásárhelyi-család arcképei holléte utáni nyomozásnak? A Szabó Gusztáv bejelentését kommentáló, fentebb ismertetett közlésből nem derül ki, vajon egyetlen képről van-e szó, vagy esetleg a három személy három különböző képen van ábrázolva? Szükséges lenne tudnunk azt is, ki festette ezeket a képeket. Barabás Miklós (3) alatt idézett jegyzékben nem történik róluk említés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ő személye nem jöhetne szóba. Mert Barabás festett csoportos összeállítású családi képeket is. Nemrégiben a Bizományi Áruház 1972. tavaszi képaukcióján tűnt fel Barabás Miklósnak Eötvös József báró családjáról készített kisméretű akvarellje. 190
