Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-02-01 / 1. szám
Л fizikai távmérők alkalmazási területei a vízügyi gyakorlatban* A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Bajai Csoportja 1965 óta működik. A csoport megalakulásakor a vízügyi szolgálat geodéziai igényeit kiszolgáló hidrogeodézia kidolgozását tűzte ki feladatául. Ennek szellemében évek óta azon dolgozik (hozzászólásokat és véleményeket kér), hogy meghatározza és elemezze a vízügyi szakemberek igényét kielégítő geodéziai eljárásokat. Elemezzük, hogy miben, hol és mennyire tér el a geodézia általánosságban felhasznált törvényeitől a hidrogeodézia, mik az eltérések a gyakorlati megoldásokban, milyen az eltérés volumene, s melyek a legcélszerűbben felhasználható eszközök. Az Országos Vízügyi Hivatal 1971. szeptember 29-én Siófokon háromnapos geodéziai konferenciát tartott. A konferencia résztvevői — a meghívottakon kívül — a vízügyi ágazat geodétái és a geodéziai ügyekkel foglalkozó jogászok voltak. Napirendre kerültek a geodéziai osztályok műszaki és jogi problémái. Megvitattuk a fejlődés irányát, az üj eljárások és műszerfejlesztés kérdéseit. Elvállaltam, hogy javaslatot teszek fizikai távmérők beszerzésére és üzembe helyezésére. Megvizsgáltam tehát, hogy mely munkáknál, milyen mértékben és melyik fajta távmérő használható leginkább. Ehhez gazdasági számításokat kellett végeznem. 1. Előkészítő munka Felvettem a kapcsolatot a geodéziai munkát végző vízügyi szervekkel. Megállapítottam, hogy a geodéziai csoportok a feladatok nagyobb részét nem tudják elvégezni. Becsült értékek szerint a geodéziai csoportok évente kb. 22 millió forint értékű munkát végeznek el. A tervezéssel foglalkozó szervek, illetve osztályok OFTH bejelentésre nem kötelezett geodéziai munkájának értéke (amelyet saját felmérőikkel végeztetnek el) kb. 32,5 millió forint. Geodéziai vállalatoknak kb. 22 millió forint értékű munkára adnak megbízást. Az évi elvégzendő feladat becsült értéke tehát összesen 75,7 millió forint, amely 91 főt terhel, akik a VIZITERV, VITUKI és a vízügyi igazgatóságok kötelékében dolgoznak. A geodéziai csoportok létszáma VIZIG-enként változó, s az elvégzendő feladatok között sem lehet párhuzamot vonni. Van olyan csoport, ahol teljes kapacitással a kisajátításokat végzik, s itt a tervezési osztály felmérői készítik a felvételeket a tervezési munkákhoz, míg más csoportoknál az összes kisajátítási munkát geodéziai vállalatokkal készíttették. A szolgálatot ennek következtében a szakágazatok geodéziai igénye alapján vezettem le. 2. A szakágazatok geodéziai igénye A belvízvédelmi csoportok — szakmai profiljuknak megfelelően — kisajátítási, állapotfelvételi és műtárgyfelvételi munkákat rendelnek meg. A vízhasznosítási osztályok tározók, öntözőtelepek, főcsatornák kisajátítására, térképezésre, s a nyomvonalak kitűzésére adnak megbízást. * A Bács-Kiskun megyei Műszaki Hónap előadássorozatán 1971. november 5-én elhangzott előadás ismertetése. Az árvízvédelmi csoportoknál a geodézia munkái: kisajátítás, mederfelvételek, töltések keresztszelvényezése, műtárgyfelvételek lokalizációs vonalak kitűzése, térképezések. 3. A fizikai távmérők alkalmazási területe A szakágazatok által megjelölt geodéziai munkák nagy részénél a fizikai távmérők gazdaságosan használhatók. A távmérők alkalmazása a vízfolyások tervezéséhez, alapvonalak fektetéséhez, kisajátításhoz, fejlesztett hoszszú oldalú sokszögelésnél célszerű. V.-rendű háromszögeléseknél, kisháromszögeléseknél, folyók alapponthálózatának létesítésekor, VO-kövek bemérésekor, s a tározók felvételénél szintén szükség van a távmérőkre. Jól használható a fizikai távmérő a fotogrammetriai munkák illesztő pontjainak meghatározásakor, részletpontok felvételénél, műtárgyfelmérésnél és birtokhatárpontok kijelölésekor is. A vízügyi szolgálat geodéziai feladatai főleg vízfolyásokhoz, vízfelületekhez kötődnek. Ezek elhagyott, mezőgazdaságilag nem művelt, úthálózattal fel nem tárt területek. Felmérésük igen mostoha körülmények között végezhető. A bozóttal, gazzal, ártéri erdőkkel fedett terepen a kövek bemérése igen nagy anyagi áldozatokat követel. A mostoha körülmények miatt a munkaerő biztosítása is nehéz. A fizikai távmérők alkalmazása a munka meggyorsítását, s ezzel együtt a fizikai létszám csökkentését segíti elő. A feladatok és munkakörülmények ismeretében a Wild Di—10 elektromos távmérő beszerzését és üzembe helyezését javaslom. A Di—10 távmérő a Wild-gyár terméke. E műszerhez a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat tudományos munkatársa, Czatkai Dénes állított össze magyar nyelvű használati utasítást. A távmérő hatósugara 1—1,3 km, tehát a vízügyi szolgálatnál előforduló geodéziai feladatokhoz megfelelő. Súlya nem túl nagy, így a gátakon, földutakon való szállítása könnyű. 4. A távmérő alkalmazásának gazdasági jelentősége A szolgálat saját rezsiben végzett munkáit 43 millió forintra becsülhetjük. A geodéziai feladatok kb. 20%-a a sokszögelés, forintban kifejezve, 8,6 millió. A sokszögelésnek kb. 30%-a észlelés és távmérés, ez tehát kb. 2,6 millió forint. A Di—10 alkalmazásával 50%-os idő- és munkabérmegtakarítás érhető el, ennek értéke 1,3 millió forint. A fenti számadatokból látható, hogy a Di—10 távmérő alkalmazása esetén évi 1,3 millió forint megtakarítást eredményez, ez 6—7 geodéta évi teljesítménye. A felszabadult kapacitás újabb munkák elvégzésére ad lehetőséget. A fizikai távmérő alkalmazásával geodétáink több munkát végezhetnek el, s kulturáltabb körülmények között, csökkentett létszámú személyzettel dolgozhatnak. Dr. Babos Károly 38
