Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-10-01 / 5. szám
Atomerőmüvek működése és a környezetvédelem Harc a babona ellen Folytatás Mindez világosan megmutatja, hogy az energiatartalom önmagában még nem idézhet fel veszélyt és csak ha az ember a természettől alkotott minden akadályt tudatosan eltávolít, válik lehetővé ennek az energiának rövid időn belüli szabaddá tétele. Atomerőművek építése során az ember e természetes akadályokat épségben hagyja. A hasadó U236-ot békés felhasználás esetén egyébként sem használják eredeti formájában, hanem kizárólag az U235-tel „vékonyítva”, amely utóbbiról köztudomású, hogy nem hasadó elem. A hasadás a természetes gátláson kívül azonban mesterséges akadályozókat is alkot. Ilyen és még számos okból az atomerőműben „atomrobbanás” lényegében sohasem következhet be. Adódhat azonban egyéb okból robbanás. Ez azonban már nem az atom miatt történik. Hogyan fest a sugárveszély a gyakorlatban? Milyen veszélyeket idézhet el a hulladékgáz a meleg hűtővíz és egyéb hulladékok egész sora? A nemzetközileg tolerált maximális sugárdózis 5 rém*** 30 évenként. E dózis kimutatható módon semmiféle genetikai veszélyt nem idézhet fel. Miután pedig az egy-egy atomerőmű körzetében élő emberek száma az összlétszámhoz képest igen csekély, az MZD (maximálisan megengedett sugármennyiség) e csoportra évenként nem több, mint 500 mrem. Ha e dózist valóban elérik, a mutációs ráta növekedése maximálisan 11140-nel volna egyenlő. A mérések azonban azt mutatják, hogy ez ideig az atomerőművek környezetében ehhez hasonló sugárterhelést még sohasem észleltek. A többletterhelés a megengedett évi 500 mrem-nek csupán 1 százaléka volt és átlagosan 1 mrad**** hiányzott. E mennyiség nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy például Svájcban a természetes sugárterhelés településenként évi 98—255 mrad között változik és egyes országrészekben a 600—800 mrad-ot is eléri. A természetes sugárzás kozmikus sugárzásból, a különféle kőzetekből és földi eredetű sugárzásból, valamint az emberi testből eredő radioaktivitásból tevődik össze. A természetes sugárzás a Föld létezése óta fennáll és éppolyan káros, mint a mesterséges sugárzás. Az elmondottakból következik, hogy az atomerőművek által termelt és a természetes radioaktivitáshoz hozzájáruló l/l 000 rém sugárterhelés gyakorlatilag elhanyagolható. Igen szemléletesen mutatja ennek mértékét a következő példa: ha valaki lakóhelyét a tenger fölött 100 méterrel magasabb fekvésű helyre változtatja, a sugárterhelés nagyobb mértékben növekszik, mintha egy atomerőmű közelébe költözködne. (Orvosilag pontosan ellenőrizhető adatok. A szerk.) Nem kevésbé tarthatatlan, tendenciózus hírverés, hogy atomerőmű körzetében növekszik a leukémia megbetegedések száma. Az ide vonatkozó hírverés „adatait” is széles fronton megcáfolták és szinte minden esetben kiderítették, hogy e kampány mögött ellentétes „érdekű” köröknek az atomerőművek építését késleltető manőverei fedezhetők fel. Ebben az összefüggésben E. Jäckel, M. H. Weik, E. J. Sternglass szóbeli nyilatkozataira és írásos publikációira kell hivatkoznunk, akik a következőket közölték: az atomerőművek ellenzői egyik esetben hamisan adták meg a fő szélirányt. Megbetegedések egész sorát közöl*** Rém — a biológiai sugárzásdózis mértékegysége (röntgensugárban 200 keV megfelel 1 radnak, amely 1 remmel egyenlő) **** Rád — hivatalos mértékegysége az ionizáló sugárzásnak ték, amikor a szóban forgó atomerőmű még üzemben sem volt. Érdemes végül megvizsgálnunk, hogy mennyi az ember által elviselhető mesterséges sugárterhelés és mindez miből tevődik össze. így megállapították, hogy a terhelés 94 százaléka röntgengépek különféle célú működéséből (felvétel, sugárterápia stb.) tevődik össze. A terhelés 4—5 százaléka a világszerte észlelhető kísérleti atombombarobbanásból eredő fertőzésből, 1—2 százalék pedig az atomtechnika (ideszámítva a világító számtáblák, tv-készülékek) hatásából ered. Rendkívül érdekes adatokat mutat az 1. táblázat, ha tudjuk, hogy a személyenkénti és évenkénti sugárterhelés dózisa maximálisan 5000 mrem lehet. Ugyanakkor a Svájci Szövetségi Reaktorkutató Intézet szerint a terhelés ÉV 1967 1968 1969 r e m b e n 184 262 166 volt, a karlsruhei magkutató központ szerint pedig 1969-ben a sugártermelés 190 mrem volt. A lakosság többlet sugárterhelése atomerőművek körzetében a következő adatok szerint alakult: A terhelés módja Személyenként Évi dózis mremben népcsoport Szokványüzemben egész testi dózis 4 Baleseti, pajzsmirigy 5 A hosszabb időre ható károsodás mint az 1 mrem erősségű sugárzás A károsodás módja 1 0,05 valószínűsége következménye Valószínűsége Leukémia 1—2-10-5 Egyéb rákfajták 1—2-10-5 Nyirokmirigyrák Genetikai ártalmak 1—2-10-5 (Torzszülöttek születésenként) 1—2-10—4 Az atomerőművek üzemeltetésének kockázati valószínűségét a mindennapi élet normáihoz képest a következő két tábla mutatja be. Állandósult kockázat Az évenkénti A kockázat módja áldozatok száma ezer személyben Természetes betegség 10 000 Mindenfajta baleset 500 Közlekedési baleset 250 Háború 200 öngyilkosság 200 Villamos áram hatására 20 Szén- és olajtüzelésű erőművekben 3 Természeti katasztrófától 1 Atomerőművek hatására 0,1 198
