Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-08-01 / 4. szám
Az avató ünnepség elnöksége az ádáz küzdelemben az árvíz kerekedett felül, de ahol alig két évvel a katasztrófa után új és szebb arculatot kaptak a falvak, megszépült a táj. Az árvíz lefolyását követően kezdeményezés indult az emlékmű felállítására. Ezt a Nők Lapja is javasolta és az emlékmű létrehozásában a Hazafias Népfront, az Országos Vízügyi Hivatal, a megyei párt- és tanácsi szervek együttesen működtek közre. A Tisza völgyében emberemlékezet óta sok nagy árvíz pusztított. Ám nemcsak veszélyt, pusztulást hoztak a vizek. Igaz, a szőke Tisza s mellékfolyói a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Maros, a Bodrog, a Zagyva hajdan megzabolázatlanul öntötték el a mélyebben fekvő földeket, de ma már duzzasztóművek, csatornahálózatok, víztárolók, öntözőművek teszik lehetővé a fejlett mezőgazdaságot és az ipar megtelepülését e vizek táján. Az emberi akarat és munka szilárd gátak közé szorította a folyókat, s nagy területeket nyert meg az élet, a termelés számára. De nem tudta még teljesen kizárni az árvizeket. Amint azt a vízügyi szakemberek megállapították, az 1970. évi tiszavölgyi árvíz hevességével, a tetőző árszintek magasságával, víztömegével, időtartamával, a veszélyeztetett terület nagyságával és értékével messze kiemelkedik a magyarországi árvizek közül. Világviszonylatban is az olyan rendkívüli árvizekhez hasonlítható, mint a harmincas évek árvizei a Mississippin, az indiai és pakisztáni árvizek, vagy a firenzei árvíz. A kritikus napok május 14-én kezdődtek, de már ezt jóval megelőzően a hóolvadásből származó áprilisi árhullám is 843 cm-rel tetőzött Szegednél, ilyen magas vízállást csak 30 évvel korábban mértek. Ezt követte további két árhullám, majd az utolsó, a negyedik, amely egy háborús pusztításhoz hasonló katasztrófával fenygette az egész Tisza völgyét. Itt, ezen a helyen nem kell sok szót vesztegetni arra, milyen rombolást okoz az árvíz, hiszen a Szamosszeget a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült megmenteni az áradástól. E táj lakói átélték a katasztrófát. Am a veszteség számukra is sokkal súlyosabb lett volna, ha az árvíz pusztítása nagyobb területekre terjed ki. Akkor meg kellett volna osztani az anyagi és erkölcsi segítséget, amely így a katasztrófa alatt és utánegyaránt ide összpontosulhatott. Rendkívül nagy volt a veszély, de a szervezettség, a szakszerű irányítás, a társadalmi összefogás és helytállás képes volt elhárítani a súlyosabb katasztrófát. A rendkívüli méretű árvíz a Tisza völgyében csaknem hárommillió hold mezőgazdasági területet és több száz település létét fenyegette és a veszélyeztetett terület terület 97 százalékát sikerült megmenteni az áradástól. Összesen a veszélyeztetett terület 3 százaléka — 90 ezer hold — került víz alá. Azonban láttuk, hogy az itt lakóknak mennyi elpusztult értéket jelentett ez a 3 százalék, s hány ember számára jelentett súlyos személyes katasztrófát. Elgondolni is rossz, mi lett volna, ha a többi veszélyeztetett területet sem sikerül megvédeni. Ezért beszélhetünk tehát teljes joggal győzelemről, az ember diadaláról még akkor is, ha az a győzelem nem volt teljes, maradéktalan. Az emlékezés jóleső örömét csak növeli, hogy itt a Számos-szegben, ahol a pusztulást nem sikerült megakadályozni, az újjáépítésben végeztünk gyors és hatékony munkát s országos összefogással emeltünk szebb és korszerűbb falvakat a régieknél. Győzelem született a megvadult elemekkel vívott harcban, s ez a győzelem nem volt könynyű. A védekezés drámai 49 napja népünk hősi időszakai közé tartozik. 1600 kilométer hosszan kellett megvédeni a gátakat, ami megfelel a Budapest és Párizs közötti távolságnak, 1600 lcilo-Bencsik István avató beszédét mondja 127
