Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-04-01 / 2. szám
dik a mélyen fekvő területeket — az első árhullám alkalmával kellett nagy erővel védekezni, különösen a jobb parti védvonal Tiszához közel fekvő szakaszain. A helyzet megítélése alapján szükségessé vált a közvetlenül veszélyeztetett területek lakosságának részleges kitelepítése. Ennek biztosítása érdekében, vagyis az esetleges töltésszakadások megakadályozása céljából több helyen lokalizációs töltések is épültek. A Lónyai-csatorna árterületén ennek során mintegy 15 ezer fő kitelepítését hajtották végre 5 községből 9 befogadási helyre, maximálisan 38 km távolságra. A kitelepítés végrehajtása május 21-én, a visszatelepítés pedig május 24-én viszonylag rövid idő alatt befejeződött. A MAROS ÁRTERÜLETÉN Azok a hatalmas esőzések, amelyek elsősorban a Felső-Tisza és a Szamos vízgyűjtőjét érték, a Maros vízgyűjtő területeire is kiterjedtek és a határainkon túl katasztrofális árvizeket idéztek elő. Az árhullám május hó 18-án érkezett az ország határához és május 20-án Makónál tetőzött. A Maros árhulláma Szegednél a Tisza folyóban a már meglehetősen magas vízállásokat még tovább növelte, ami elsősorban a Maros alsó szakaszán, a Tisza visszaduzzasztó hatásának kitett védvonalakra jelentett különös veszélyt. Az árhullám gyors levonulásával a védekezés súlypontja a Makó, illetve a Makó és a Tisza közötti szakaszra tevődött át, ahol a legnagyobb veszélyt a város alatt — a jobb parti töltés térségében — kialakult buzgárcsoport jelentette. A buzgárcsoport és a további buzgárosodás veszélye súlyos katasztrófával fenyegetett, mivel — a vízügyi szervek véleménye szerint — a töltésszakadás bármikor bekövetkezhetett. Figyelembe kellett venni továbbá azt is, hogy ebben a helyzetben a Maros vízszintje Makó város átlagos terepszintjét 4—6 méterrel meghaladta és a töltések elégtelen méretük miatt sem voltak alkalmasak ilyen hatalmas víznyomás felfogására. Haladéktalanul szükségessé vált ezért — a védekezés fokozása mellett — Makó és a jobb parti környező települések lakosságának kitelepítése. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda idézett kiadványa szerint: „Az árvízvédekezés gyakorlatában világviszonylatban is szinte egyedülálló intézkedés volt, hogy a 32 000 lakosú Makó asszonyait, gyermekeit és óregjeit a legnagyobb szervezettséggel egy éjszaka alatt kitelepítették”. A lakosság kitelepítésének szükségessége a Maros bal partján is felmerült, miután Ferencszállás körzetében a töltés ugyancsak szakadással fenyegetett. A gyors beavatkozással azonban sikerült — mind a jobb, mind a bal parton a veszélyt megszüntetni. A Maros árterületén a szakszolgálat közreműködésével összesen mintegy 19 ezer fő kitelepítésére került sor, összesen 1 városból és 7 községből 4 befogadási helyre, maximálisan 53 km távolságra. A kitelepítés végrehajtása két ütemben történt: az első ütem (Makó város és 3 Maros-jobbparti község) május 21-én és 22-én, a második ütem (a 4 Maros-balparti község) pedig május 22-én. E kitelepítési feladatok végrehajtása során kiemelkedő teljesítménynek minősülő Makó város részleges kitelepítése azt igazolta, hogy a jó előkészítő és szervező munka, de nem utolsósorban a veszély tudatosítása eredményeként az érintett lakosság zöme igen bonyolult körülmények között — a kedvezőtlen látási és időjárási viszonyok ellenére is — viszonylag rövid időn belül biztonságba helyezhető. E kitelepítési tevékenység mindkét ütemét egyébként jelentős spontán tömegmozgások is kísérték, amelynek során — elsősorban a személyi járművel rendelkezők — a veszély felismerése után önként hagyták el a veszélyeztetett területeket. Ez a jelenség a kitelepítés második ütemében kiterjedt Üjszeged lakosaira is. a körösök Árterületén A hegyvidéki vízgyűjtő területeken 1970. június 10. és 13-a között bekövetkezett záporok és 67
