Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-04-01 / 2. szám
zivatarok gyors lefolyású, igen heves áradást idéztek elő a Körösökön és a Berettyón. A vízállások rendkívüli magasságát és tartósságát az alsó szakaszokon fokozta az a körülmény, hogy a Fehér-, Fekete- és a Sebes-Körös, valamint a Berettyó árhulláma szinte egyidőben érkezett a Kettős-, illetve a Hármas-Körösökhöz. A kialakult helyzet következtében a védővonalak mentén beindult védekezés mellett intézkedni kellett a legkritikusabb területek kiürítésére is. így kerülhetett sor a Fekete-Körös jobb partján Sarkad és a környező községek, továbbá a Sebes-Körös jobb partján Körösladány, Dévaványa és Szeghalom lakosságának kitelepítésére. A Körösök árterületénél így összesen mintegy 27 ezer főt telepítettek ki Békés megye 10 községéből, 9 befogadási helyre, 55 km maximális távolságra. A kitelepítés végrehajtása két ütemben — június 12-én és 13-án — történt, a visszatelepítésre pedig június 17-én és 18-án került sor. A BERETTYÓ ÁRTERÜLETÉN A Körösök és a Berettyó szervesen összefüggő hazai vízgyűjtő területén az árvíz során a legkritikusabb helyzet — a Sebes-Körös mellett — a Berettyó mentén alakult ki, ahol a védőtöltések megerősítése a védekezés egyik súlyponti feladatát képezte. A kialakult helyzet következtében a Sebes-Körös jobb partján végrehajtott kitelepítésekkel egyidőben került sor a Berettyó torkolatában fekvő veszélyeztetett községek lakosságának kitelepítésére is. Ennek során Hajdú megyében összesen mintegy 5 ezer főt telepítettek ki 3 veszélyeztetett községből, 5 befogadási helyre, maximálisan 27 km távolságra. A kitelepítés június 13-án, a visszatelepítés pedig június 17-én lett végrehajtva. 3. A szakszolgálat tevékenysége Szeged árterületén Az 1970. évi árvíz két fő árhullámban vonult le a Tiszán, amely nemcsak a Felső-, hanem az Alsó-Tisza szakaszán is meghaladta az eddigi legmagasabb vízállásokat. A Szeged térségében június 2-án tetőző árhullámot azonban már közel 10 nap múlva követte a második árhullám tetőzése, ami — a vízügyi szervek véleménye szerint — szinte egyedülálló volt a tiszai árvizek eddigi történetében. E kialakult — rendkívül veszélyes — helyzetben Szeged város közvetlen védelme az alsó-tiszai árvízvédekezés központi, de ugyanakkor legösszetettebb feladatává is vált, mivel kapcsolódott a környező olajipari létesítmények védelmével. A nagyméretű védelmi intézkedések keretében — amelyek elsősorban a védőtöltések megerősítésére és a legkritikusabb helyeken a legnagyobb értékek fokozott biztonsága érdekében lokalizációs töltések kialakítására irányultak — szükségessé vált az esetleges kitelepítés előkészítése. Ennek során végrehajtásra kerültek mindazon megelőző intézkedések, amelyek biztosították közvetlen veszély esetére Szeged város és környéke lakosságának és a kapcsolódó népgazdasági és kulturális értékek biztonságba helyezésének feltételeit. A több változatban kidolgozott kitelepítési tervek két alapvető helyzetet feltételeztek: — amikor a kitelepítés a körtöltés területén belül megoldható és — annak áttörése esetén, amikor a város kiürítése válik szükségessé. Ez utóbbi alternatíva indokolttá tette a szomszéd megye polgári védelmi törzsének bekapcsolását a tervezési feladatokba. Hasonló együttműködés alakult ki a Nehézipari Minisztérium illetékes szerveivel az algyői olajmező védelme megszervezésében is. A szakszolgálat tevékenységének főbb adatait összegezve megállapítható, hogy az 1970. évi Tisza-völgyi árvízvédelmi feladatokban történő közreműködésük során mintegy 100 ezer fő szervezett kitelepítésében, illetve kimenekítésében vettek részt, összesen 69 településről, 58 befogadási helyre. Ezek a számok lényegesen meghaladják az 1965. évi nagy dunai árvíz idején végrehajtott áttelepítések adatait, amelyek nem lépték túl a 20 000 főt. E feladatok nagyságára, méreteire jellemző továbbá, hogy a kitelepítés és a visszatelepítés végrehajtásában részt vevő, mintegy 11 ezer fős létszámú erőnek jelentős részét a kitelepítési és befogadási szakszolgálatok személyi állománya biztosította. AZ IRÁNYÍTÁS rendje és a kitelepítés MECHANIZMUSA AZ ÁRVÍZVÉDELEM SORÁN Az árvízvédelmi intézkedések során szükségessé váló nagyméretű tömegmozgások szervezettségének egyik alapvető feltételét az irányítás rendjének kialakítása képezte. Általában megállapítható, hogy az érintett megyékben a lineáris vezetés elve érvényesült, mely szerint a területi árvízvédelmi bizottságok elnökei —• egy személyben a megyék polgári védelmi parancsnokai —, a kitelepítési és befogadási szakszolgálatok irányítását, a megyei törzsparancsnokok, illetve a megyék polgári védelmi parancsnokságai útján látták el. A polgári védelmi törzsek irányítása azonban elsősorban az adott megyében kialakult helyzet, a végrehajtandó feladatok jellege, a szakszolgálatok felkészültségének szintje és a nem utolsósorban a megyei polgári védelmi törzsparancsnokok helyzetfelismerése és határozottsága szerint alakult. Ennek megfelelően a megyei kitelepítési és befogadási szakszolgálatok vezetésének sajátos modelljei érvényesültek, amelyek a tapasztalatok szerint rugalmasan alkalmazkodtak az előző fejezetben ismertetett feladatokhoz. 68
