Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-04-01 / 2. szám
1 l A KITELEPÍTÉS FŐIRÁNYAI j / 1 A TISZA - MAROS ÁRTERÜLETÉN j \ 19T0.05.21-23-in __d “ Щ 1 %Mm__ Д / <7 \\ О Ar T0R0SHÁ1A av (T)J \ 0 'S \\ \ < % \ \ ú 'ШшАтмЕШмт1 ^ ъ U d (ft a c? Boráiry ^\}l К1ШР1ШЕ \/AA \s2E6El\f d \\W \ ^ r 0 Q О рч. / AT0 // Oomasiék lMAKÓ . yc P __a ÚÓrofoiVQ V ^/\ Ш P 6 nár-S /G 0 S4A Á V 1 A 4 jujoemw .-л Kiszomcor s a; •V< ROMÁNIA ^ :0 5 10 Km i------1--------1 ármentesítés az árvízvédelem eredményességétől függ a gazdasági élet fejlődése, a települések, utak, vasutak biztonsága. E tények ismeretében nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az 1970. év tavaszán kialakult rendkívüli árvízveszély, rendkívüli intézkedéseket követelt, amelynek keretében — a lakosság védelme érdekében nagyméretű szervezett tömegmozgások végrehajtása is szükségessé vált. 1970. május 14-én váratlanul bekövetkezett Tisza-völgyi árvíz szükségszerűvé tette — központi intézkedésre — az érintett megyék kitelepitési és befogadási szakszolgálatainak készültségbe helyezését és bekapcsolását az árvízvédelmi feladatokba. Az árvíz kialakulásának függvényében, illetve a kialakult helyzet alapján került sor a Tiszától keletre fekvő megyék kitelepítési és befogadási szakszolgálatainak bevonására. E szakszolgálatok tevékenysége — az árvízvédelem szerves részét képező kitelepítési feladatok jellege és a beavatkozást közvetlenül kiváltó okok szempontjából — az alábbiak szerint csoportosítható: 1. A szakszolgálat tevékenysége a Tisza—Szamos árterületén Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz legnagyobb pusztítását hazánkban a Felső-Tisza vidékén, a Szamos folyó árvize okozta. A határainkon túl és a hazai földön történt gátszakadások következtében a Tisza—Szamos közén, valamint a Kraszna és a Szamos között Szabolcs megyében mintegy 40 települést öntött el részben vagy egészben az árvíz, és az elöntött terület kiterjedése elérte a 90 000 kát. holdat. A határainkon túl bekövetkezett gátszakadások víztömege május 14- ről 15-re virradó éjszaka érkezett a határhoz és váratlanul érte a határmenti falvak lakosságát. Kimentésük a hajnali órákban kezdődhetett meg és ezt követően az árvíz által veszélyeztetett valamennyi községet — a víz várható érkezési idejét figyelembe véve — kiürítették. A mentésben és a kitelepítésben — mint ismeretes — a néphadsereg kétéltű járművekkel és helikopterekkel nyújtott segítséget. A Szabolcs megyei szakszolgálat készültségbe helyezésére ilyen körülmények között lényegében csak a kimenekítés befejezése után kerülhetett sor, amikor a Tisza—Szamos árterületén a váratlan áradás következtében a fegyveres erők segítségével kimenekített lakosság befogadását és visszatelepítését kellett megoldania. Ennek keretében a megyei szakszolgálatra tehát csak a kimenekített lakosság elhelyezésének, nyilvántartásba vételének, ellátásának és visszatelepítésének feladata hárult. E tevékenység során mintegy 35 ezer fő kimenekítésére került sor 43 községből, 31 befogadási helyre, maximálisan 45 km távolságra. A kimenekítés közel 2 napig, a visszatelepítés több ütemben — az elárasztott területek víztelenítése és a szükséges előkészítő intézkedések végrehajtása után — május 25-től június 6-ig tartott. 2. A szakszolgálat tevékenysége a Lónyai-csatorna, a Maros, a Körösök és a Berettyó árterületein A Felső-Tiszán és a Szamos mentén kialakult helyzet, valamint a veszély nagyságának felismerése alapján — a Tiszán és mellékfolyóin levonuló árhullámok várható érkezési idejét figyelembe véve — az érintett egyéb területek szakszolgálatainak már lehetőségük nyílt arra, hogy felkészüljenek a veszélyeztetett települések lakosainak megelőző jellegű kitelepítésére is. Ennek megfelelően a szakszolgálatok tevékenysége Szabolcs megyében a Lónyai-csatorna, Csongrád megyében a Maros, Békés megyében a Körösök, valamint Hajdú megyében a Berettyó árterületein a veszélyeztetett lakosság megelőző jellegű kitelepítésére, befogadására és visszatelepítésére terjedt ki. E tevékenység főbb jellemzői a következők voltak: A LÖNYAI-CSATORNA ÁRTERÜLETÉN A Lónyai-csatorna mindkét oldalán húzódó fővédvonalak mentén, — amelyek a Tisza visszaduzzasztó hatására megemelkedő vizek ellen vé-66
