Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-04-01 / 2. szám
Az öntözésre berendezett terület az elmúlt 25 év alatt 1100-ról 28 000 holdra nőtt, ennek 80%-a esőszerű üzemű, nagyrészt hordozható berendezéssel. A főleg vízszegény helyeken jelentkező öntözési igény kielégítésére eddig 12 tároló épült a területen, 5 millió m3 térfogattal, továbbiak építése is előkészületben van. Föld alatti nyomócsővel 5000 ha területet öntöznek, további 15 000 ha kész tanulmánytervének megvalósítása kezdődik meg a IV. ötéves tervben. A Duna-völgyi belvízrendszer kettős üzemű csatornáinak most folyó elkülönítése során eddig 700 fm vasbeton héj csatorna és több kilométer fóliával szigetelt földcsatorna épült. Az üzemelésben az Igazgatóság a vízi társulatokkal együttműködve nyújt hatékony segítséget. Az egész Igazgatóság egyik súlyponti feladata ma a vízhasználatok 1970—72-re ütemezett felülvizsgálata, mely vízgazdálkodási munka egészét érinti. A felszíni és felszín alatti vízkészletek párhuzamosan folyó módszeres felmérésével együtt alapul szolgál az új és megbízható vízmérlegek elkészítéséhez, mely minden további tervező-fejlesztő munkának is az alapja lesz. A beszerzett adatokat korszerű nyilvántartási rendszerben őrzik és dolgozzák fel. Különleges feladatot jelent a Duna Szob—Dunaföldvár közti szakaszának kezelése. A nemzetközi víziútnak a Duna—Rajna—Majna csatorna 1980-ra várható megépítése miatt is egyre növekvő követelményeit csak fokozott felkészüléssel lehet kielégíteni. Ennek érdekében az Igazgatóság 1971. január 1. hatállyal külön folyami szakaszmérnökséget hozott létre, mely a folyammal foglalkozó eddig szétszórt részlegeket ennek az egyetlen feladatnak az elvégzésére egyesítette, egybeolvasztva azt kísérletképpen az Igazgatóság folyamszabályozási csoportjával is. A Duna magyar szakaszának sződi kulcsgázlóját 10 évi munkával, 1960-ra sikerült megszüntetni. Talán ennek következményeként borult fel újabban a Szentendrei-sziget körüli hordalékegyensúly: a szentendrei ág 15 év alatt 60 cm-t mélyült, míg a váci ág feltöltődik. A Műegyetem Vízépítési Tanszékének vizsgálatai alapján a szükséges szabályozási műveket 1973—75-ben kellene megépíteni. A fokozódó hajóforgalom megköveteli, hogy a kitűzést szinte már a zajló jégben kezdjék el és a jég beállásáig kezeljék, ködös időben is, továbbá, hogy radarképet is adó jeleket használjanak. A jelek átalakítása fokozatosan történik, a modern kitűzőhajók pedig minden időben üzembiztosán látják el feladatukat. Folyamatban van a kitűzés további javítása visszhangos mélységmérővel, valamint a mederfelmérés korszerűsítése visszhangos mélységrajzolóval is. Az építőipar évi 3—5 millió m3 kavicsot igényel Budapest körül, amit a Duna már nem pótol. Néhány év alatt ki kell dolgozni azokat az új módszereket, mellyel a szabályozási vonalakon kívül és alul is ki lehet a kavicsot termelni, el kell készíteni a parti szűrésű kutak üzemelését is biztosító egyeztetett kotrási terveket. A folyószabályozási és árvédelmi munkák nagy mennyiségű vízépítési terméskövet igényelnek. Az Igazgatóság dunabogdányi kőbányáját az 1973-ban befejeződő 85 millió Ft-os rekonstrukció fogja alkalmassá tenni arra, hogy teljes gépesítéssel, kifogástalan minőségben, nagy üzembiztonsággal elégítse ki vízi úton az összes dunai kőigényt, ideértve a társigazgatóságok és a főváros igényeit is. Az Igazgatóság feladatainak jó elvégzéséhez jelentősen hozzájárul az Igazgatóság saját termelési üzeme, mely mintegy évi A pneumatikus nyomáspróba jóval termelékenyebb a hagyományos módszernél A Nagykátai Vízmű építés közben 57
