Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-02-01 / 1. szám
csatornákon át ellátott öntözőtelepeket ezek révén kapcsolják át a gazdaságosabb vízellátásra. A fejlesztés alapelve, hogy az öntözésre berendezett területek olyan mértékben növekedjenek, ahogyan az öntözéses gazdálkodás egyéb feltételei — a mezőgazdasági üzemi beruházások — is létrehozhatók és területileg ott valósuljanak meg, ahol a szárazgazdálkodás már kellő fejlettségi fokot ért el. Ezt figyelembe véve a tervidőszak alatt 160 ezer ha-ral nő az öntözésre berendezett terület (4. ábra). A kijelölt mezőgazdasági üzemek tervszerűen készülnek az öntözővíz fogadására. Jelentősebb beruházások a hansági öntözőrendszer, a kislángi, kenesei, keszegéri, bácsbokodi, mezőhéki, tiszaföldvári, kungyalui, szabadszállási, taktaharkányi öntözőfürtök. Összesen 34 felszín alatti nyomócsöves esőztető fürt épül 58 ezer ha területen, 102 ezer ha-on pedig egyedi öntözőtelepek létesülnek. A tervidőszakban megkezdődik a Körösvölgy vízellátása szempontjából nagy jelentőségű kőrösladányi duzzasztómű építése is. Az állami üzemközi és üzemi beruházásokra összesen 4,4 milliárd Ft-ot fordítunk. Vízkárelhárítás Vízkárelhárításra 7,5 milliárd Ft áll rendelkezésre, amelyből 4,7 milliárd Ft állami célcsoportos, 1,6 milliárd Ft társulati beruházás, 1,2 milliárd Ft pedig a tanácsoknál, illetve más ágazatokban valósul meg. Ez nem kis összeg és ha a harmadik ötéves terv 4,4 milliárd Ft-os felhasználásához viszonyítjuk, jelentős is a fejlődés. Ennek ellenére ez az egyetlen szakágazata a vízgazdálkodás IV. ötéves tervének, ahol az előirányzatok nem teszik lehetővé a legszükségesebb munkák elvégzését. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz tapasztalatai alapján, felül kell vizsgálni a vízkárelhárítás fejlesztési előirányzatait. A lakosság élet- és vagyonbiztonsága, a zavartalan ipari és mezőgazdasági termelés érdekében meg kell találni az árvízi beruházások meggyorsításának lehetőségét. Az ország területének egynegyede töltésekkel védett árterület. Itt él a lakosság 50%-a, a gátak roppant értékeket, mintegy 300 milliárd Ft-ra becsülhető népgazdasági vagyont védenek. Ugyanakkor ezek a földből készült védvonalak elöregedtek, keresztmetszeti és magassági méreteik nem kielégítőek, a védelmi művek fejlesztése a nagyarányú beruházások ellenére sem tudott lépést tartani a védett érték és az árvizek terhelésének a növekedésével. A távlati célkitűzések szerint az árvízvédelmi műveket úgy fejlesztjük, hogy a fő védvonalak átlagosan 100 évenként, a városok és ipartelepek védvonalai legalább a 120—150 évenként, a kevésbé értékes területek védvonalai pedig a 60—80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet. Olyan árvízvédelmi rendszereket építünk, amelyek a korszerűsített védelmi vonal mellett magukban foglalják a fakadóvizes területek tervszerű mentesítését, a területi elöntést kor-IPAR 13 milliárd m3 MElŐQAIDASÁe 10 milliárd m3 LAKOSSÁG 7,6 milliárd m3 EOYEB , . mmiNALQK 0,4 milliard m3 5. ábra. A IV. ötéves tervidőszak víztermelése és fel használása látozó lokalizációs vonalakat, és a belsőségeket védő körgátakat. A tervidőszakban megkezdjük az automatikus csapadék- és vízállásészlelő hálózat kialakítását és korszerű számítógépes előrejelzési központ létesül. Árvízmentesítésre a terv 1,2 milliárd Ft-ot irányoz elő. Ahhoz, hogy a fejlesztési program célkitűzései a biztonság által megkövetelt mértékben megvalósuljanak, még legalább kétmilliárd Ft többletberuházás szükséges. A vízügyi szolgálatnak fel kell készülnie ennek a feladatnak a végrehajtására az árvízvédelmi munkáknak a népgazdaság teherbíró képességétől függő meggyorsítására. A folyószabályozási munkák az árvizek zavartalan levezetését, a j égtorlaszképződés veszélyének csökkentését és a hajózás által igényelt hajóútméretek kialakítását szolgálják. A beruházások elsősorban a Felső-Dunára és a Dunaföldvár alatti Duna-szakaszra koncentrálódnak. Jelentős összeget, 600 millió Ft-ot fordítunk a Balaton és a Velencei-tó szabályozására. A partvédőművek mellett elsősorban a két tó vízszintjét szabályozó létesítmények valósulnak meg. Megkezdődik a Sió-csatorna bővítése, a siófoki zsilip átalakítása és a Sió—juti vízlépcső építése. Megépül a Velencei-tó második tárolója, a pátkai víztároló. A síkvidéki vízrendezés célkitűzése, a jelenlegi átlagosan 19 napos belvízlevezetési idő csökkentése, mintegy 17 napra. Jelentősen nő a belvízrendszerek levezetőképessége a Duna-völgyi, a szigetközi, a vidreéri, a Hamvas és az új szegedi öblözetekben, valamint a Kiskörei Vízlépcső által érintett területeken. A belvízrendezés hatékonyságának növeléséhez alapvetően hozzájárulhat a mezőgazdasági nagyüzemi vízgazdálkodás korszerű szemléletének széles körű elterjedése, amely korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazásával nem a vizek minden áron való levezetését, hanem azok részbeni visszatartását, helyi hasznosulását tűzi ki célul. A fejlesztés elsődleges feladata a meglevő belvízlevezető kapacitások jobb kihasználása, a rendszerelemek összhangját megteremtő kiegészítő munkák és korszerűsítések végrehajtása, emellett о
