Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-02-01 / 1. szám
új kapacitások létrehozása. Öt év alatt kb. 2,1 milliárd Ft értékben, 4000 km új lecsapoló csatorna épül, a szivattyútelepek teljesítménye pedig 70 m3/sec-mal nő. Nagyobb mértékben kezdünk hozzá a talaj optimális vízállapotát biztosító talaj csövezési munkákhoz is. A hegy- és dombvidéki vízrendezés a komplex meliorációs munkákkal összhangban valósul meg. A legfontosabb feladat az állami, üzemközi és üzemi vízrendezési művek összehangolt komplex fejlesztése. Összesen mintegy 1,6 milliárd Ft-ot fordítunk vízrendezésre. Rendezik többek között a Ronyvát, a Pécsi-vizet, a Galgát, a Kapos-patakot és a Gyöngyös-patakot. A rendezett vízfolyások hossza mintegy 6000 km-rel nő. Számos árvízcsúcscsökkentő tároló is épül, közöttük a legjelentősebb, a fehérvárcsurgói. Az eddig ismeretes tanácsi előirányzatok szerint nem kielégítő a belsőségi vízrendezések fejlődése, holott az elmúlt évek jelentős épületkárai bizonyítják, hogy milyen súlyos következménye lehet a belterületi vízrendezések elhanyagolásának. Oda kell hatni, hogy a meglevő saját alapok felhasználásával és megfelelő állami támogatással növekedjék a munkák végrehajtásának üteme. Fenntartási munkák A megnövekedett állóeszköz-állomány korszerű szinten tartása elengedhetetlen feltétele a vízgazdálkodás fejlesztésének. Állami művek fenntartására a terv 5 év alatt mintegy 5,1 milliárd Ft-ot irányoz elő, ami a teljes állóeszközállomány 2,5%-a. A tanácsi kezelésben levő vízgazdálkodási létesítmények fenntartási kerete 2,1 milliárd Ft, míg a társulatok 800 millió Ft-ot fordítanak fenntartási célokra. V ízkészlet-gazdálkodás A fejlesztéshez szükséges vízmennyiségeket figyelembe véve a folyamatos vízigény az 1970. évi 305 m3/sec-ról 1975-re 384 m3/sec-ra emelkedik. Ha ezt az igényt az 1975. évi 1390 m3/sec-ban kimutatott felszíni és felszín alatti hasznosítható vízkészlethez viszonyítjuk, akkor látszólag igen kedvező a vízmérleg, mert a kihasználtság mindössze 28%. Ez így is van, ha az országos számokat hasonlítjuk össze. Ha azonban részleteiben vizsgáljuk a vízgyűjtőket kitűnik, hogy egyes területeken már ma is aggasztó a helyzet. A vizek lefolyása térben és időben nem esik egybe a koncentrált vízigényekkel, a helyi vízkészletek fokozatosan kimerülnek. A Tisza völgyében például az igények már ma is meghaladják a szabad készletet és a feszült helyzetet csak a Kiskörei Vízlépcső medertárolása szüntetheti meg. Az ország feszes vízkészlet-gazdálkodása az új tároló és vízpótló kapacitások létrehozása mellett csak a vízigények állandó felülvizsgálatával, szigorú víznormák és takarékosságra ösztönző vízdíjak megállapításával, víztakarékos technológiák és többszöri vízfelhasználás bevezetésével tartható egyensúlyban. öt év alatt az összes víztermelés és felhasználás mintegy 26 milliárd m3-re becsülhető. Ennek ágazatonkénti megosztását az 5. ábra szemlélteti. 1975-ig a Duna és a Dráva völgyében számos kis tároló épül, mintegy 50 millió m3 térfogattal, a Tisza völgyében a kiskörei és a kőrösladányi vízlépcsők alkotják a vízpótló rendszer gerincét. . A vízigény azonban távlatban még rohamosabban nő, ezért a tervidőszakban felkészülünk a további nagy vízpótló és tárolórendszerek (csongrádi vízlépcső, Duna—Tisza-csatorna) építésének előkészítésére. Emellett tanulmányozzuk az országhatáron kívüli tárolási lehetőségeket is. A Tisza vízgyűjtőjén fekvő öt érdekelt ország: Magyarország, Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia szakértői vizsgálják az együttműködés lehetőségeit a vízkészletek összehangolt kihasználásában és a vízkár elleni hatékonyabb védelemben. A vízgazdálkodás társadalmi termelése A vízgazdálkodás termelő-szolgáltató tevékenységével az anyagi termelés szférájába tartozik. Munkafolyamatai nyomán a természeti nyersanyagot alkotó víz felhasználásra alkalmassá válik, káros tulajdonságai csökkennek, illetve megszűnnek. A termékként megjelenő víz, vagy a szolgáltatott védelmi biztonság egyaránt társadalmi értéket alkot. A vízgazdálkodás a munkafolyamatai során termelt értékkel járul hozzá a nemzeti jövedelem emelkedéséhez. A terv szerint a vízgazdálkodás termelő-szolgáltató tevékenysége is a népgazdasági átlagot jóval meghaladó mértékben nő. Az összes társadalmi termelés értéke 66 milliárd Ft, ebből 35 milliárd Ft a víztermelés-szolgáltatás és 31 milliárd Ft a vízépítőipari, vízgépészeti, építőanyagipari és kereskedelmi tevékenység. Az elmúlt tervidőszak teljes termelése 41 milliárd Ft volt, a növekedés tehát közel 60%-os. Különösen gyors ütemű a fejlődés a vízgazdálkodási és az építőipari ágazatokba sorolt vállalatoknál. A foglalkoztatottak összlétszáma az 1970. évi 84 ezer főről 5 év alatt mintegy 98 ezer főre, ezen belül az ágazatban dolgozók száma 60 ezerről 70 ezer főre emelkedik. A termelékenység növekedése kb. 23%. A termelés növekedésének kb. 50%-át tervezzük a termelékenység emeléséből fedezni. A vízgazdálkodás műszaki fejlesztése, anyagi-műszaki háttere A negyedik ötéves terv csak magas technikai színvonalon álló üzemekkel, kivitelező szervezetekkel valósítható meg. A hatékony, üzembiztos és termelékeny vízgazdálkodási technológiai folyamatok kialakítását szolgálja a műszaki fejlesztés. A teljesség igénye nélkül csak néhány legfontosabb feladat a terv vízügyi-műszaki fejlesztési célkitűzéseiből: — a vízgazdálkodási üzem munkafolyamataiban még meglevő nehéz fizikai munkák gépesítése 6
