Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-02-01 / 1. szám
mazó káros következmények (egészségügyi okok, talajvízszint-emelkedés stb.) ellenére a fejlődés nem elég gyors, a csatornával ellátott lakosok száma 1975-ben a jelenlegi 28%-ról csak 38%-ra emelkedik (3. ábra). Így a vízellátás és a csatornázás közötti olló a IV. ötéves tervidőszakban sem csökken. A tervidőszak jelentősebb beruházásai: a Nyugatbalatoni Regionális Vízmű, Siófok térség vízellátása és csatornázása, a Velencei-tavi Regionális Vízmű, a Székesfehérvár—Rákhegyi Vízmű, a tatabányai, mátravidéki, pécsi, a Duna-kanyar, nógrádi regionális vízművek, a Debrecen Keleti Főcsatorna Vízmű, Debrecen város szennyvíztisztítója, Budapesti IV. főnyomócsővezeték, Sopron, Szeged, Szolnok, Eger, Hódmezővásárhely, Nagykőrös, Kaposvár víz- és csatornamű-fejlesztése, Zalaegerszeg vízműfejlesztése, Miskolc csúcsvízműve, Kecskemét szennyvíztisztító műve. Súlyos gond a vízszennyezés elleni védelem. A szigorú büntető rendszabály és a progresszív szennyvízbírság már érezteti hatását. A nagy szennyező üzemek — részben a Vízügyi Alap-tói kapott támogatás felhasználásával — sorra építik a tisztító műveket, új üzem pedig az előírások szerint már nem létesülhet tisztító berendezés nélkül. Az ipari üzemek meglevő szennyvíztisztító berendezései azonban jórészt nem elégítik ki a korszerű követelményeket. A felszíni vízkincs megóvása érdekében a tervidőszakban is folytatódik az ipari szennyvízelvezető és kezelő létesítmények rekonstrukciója. Gazdaságos tisztítási technológiák bevezetésével, a meglevő technológiák hatékonyságának növelésével kell csökkenteni a szennyvíz-mennyiségnek a vízforgalomhoz mért arányát. Az a célkitűzés, hogy a tisztított szennyvíz aránya az összes kibocsátott szennyvízhez viszonyítva az 1970. évi 24%-ról legalább 33—35°/ora, ezen belül az ipari használt vízhez viszonyított tisztított ipari szennyvíz aránya 30%-ról 50%-ra emelkedjék. A vizek minőségének védelme, a jelenlegi szennyezettség csökkentése az elkövetkező idők egyik legfontosabb célkitűzése, enélkül a vízgazdálkodás egyéb feladatai sem valósíthatók meg. Űj feladat a mezőgazdasági üzemek — elsősorban a koncentráltan jelentkező állattenyésztés — vízellátása és szennyvízelvezetése. Ezer szarvasmarha vagy tízezer sertésférőhellyel rendelkező üzem vízszükséglete elérheti egy kisebb község teljes vízfogyasztását is. A szennyvízproblémák is elsődlegesen az állattartáshoz kapcsolódnak. A koncentrált állattartó telepek nagy mennyiségű szennyvizének elhelyezése komoly üzemviteli és egészségügyi problémát jelent. A legcélszerűbb és leggazdaságosabb megoldás a szennyvízöntözés. Reméljük, hogy a tervidőszakban sikerül szélesebb körben bevezetni ezt az eddig meglehetősen mostohán kezelt szennyvízelhelyezési módszert. A geotermikus energia hasznosításával kapcsolatos célkitűzések elsősorban a meglevő hévízkutak, valamint a hévízkúttá gazdaságosan átalakítható meddő szénhidrogénkutató fúrások komplex hasznosítására irányulnak. Űj kutak és hévízművek létesítése a hidrogeológiailag már feltárt területeken csak akkor indokolt, ha a hasznosító művek megvalósítására is megvan minden lehetőség. Mezőgazdasági vízhasznosítás Éghajlati adottságaink következtében az ország területének síkvidéki részén az évek túlnyomó részében vízhiány gátolja a növénytermesztés további fejlődését. A termőterület hatékonyabb hasznosításának, a termelési színvonal emelésének, a minőség javításának és egyenletessé tételének egyik növekvő fontosságú tényezője az öntözés. 1970-ben az öntözésre berendezett terület 440 ezer ha volt. A IV. ötéves tervidőszak öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági célkitűzése: az öntözött zöldség-, szőlő- és gyümölcsterületek növelése, a rizsimport jelentős csökkentése, a tömegtakarmány, valamint a gabona, cukorrépa, burgonya hozamainak emelése. A fejlődés kulcskérdése a Kiskörei II. Tiszai Vízlépcső üzembe helyezése. A Tisza völgyében a természetes vízkészletek már kimerültek, a fejlesztés és a meglevő telepek öntözővíz-igénye biztonságosan csak tárolással elégíthető ki. 1973-ban részlegesen — alacsonyabb duzzasztási szinttel — üzembe helyezik a vízlépcsőt. Az építkezés teljes befejezése után a tárolótérből — öntözési idény alatt — 180 m3 víz vehető ki másodpercenként, tehát megháromszorozódik a Tisza természetes kisvízi hozama. Ebből a vízmennyiségből nemcsak a mezőgazdaság részesedik. A kiskörei vízlépcső teremti meg a leninvárosi olefin-program, az e térségbe települő hőerőmű és egyéb iparfejlesztés vízbázisát is. A vízlépcső I. ütemének építésére 1,8 milliárd Ft-ot fordítunk, ebből az öszszegből megépül a jászsági és nagykunsági főcsatornák első 18 km-es szakasza is. A tervidőszak második felében hozzákezdünk a II. ütem megvalósításához, a tároló és a főcsatornák teljes kiépítéséhez. A nagy létesítményekkel egyidejűleg épülnek a vízlépcső hatásterületén a fürtfőcsatornák. A korábban többszöri szivattyúzással belvíz-4 4. ábra. öntözésre berendezett terület
