Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 3. szám
Az eddig nem tapasztalt méretű áradás kivédésére hatalmas emberi, anyagi és technikai erőket kellett több esetben éjszaka, zuhogó esőben, szinte órák alatt a helyszínen felsorakoztatni, hogy a gátak gyors emelésével a veszélyeztetett szakaszok megerősítésével gyakran emberfeletti munkával megfékezzük a kitörni készülő áradatot. Az első éjszakán Tiszabecsnél már csaknem 7000 ember hordta a homokzsákot, építette a nyúlgátat, figyelte a töltés mentett oldali lábánál meg-megjelenő szivárgásokat, védte a gátat a Tisza mentén. A több helyen is fenyegető szakadás veszélyét a Tisza felső szakaszán rendkívüli erőfeszítésekkel sikerült elhárítani. Az országhatáron túl bekövetkezett gátszakadásból hazánkba átzúduló víz a Szamos—Tiszaközben több községet órák alatt elöntött. Az utak, vasútvonalak víz alá kerültek, a lakosság túlnyomó részét csak kétéltű járművekkel és helikopterek segítségével lehetett megmenteni. A gátak a Szamos teljes hosszában magyar területen sem tudtak mindenütt ellenállni a rendkívüli árvíz támadásának. Fehérgyarmat és Tunyogmatolcs térségében egy-egy gátszakadás következett be. A Tisza—Szamos közének nagyobb részét azonban a Szamos felső szakaszán már korábban bekövetkezett szakadásokból a medren kívül átzúdult víz öntötte el. A Szamos és a Felső-Tisza mentén még megfeszített erővel védekeztek, amikor minden eddigit meghaladó áradás alakult ki a Maroson. A Maroson ritka az árvíz. Legutóbb 1932-ben vonult le jelentősebb árhullám, ekkor Makónál a vízállás 580 cm-t ért el. Ugyanitt május 20-án a víz csaknem fél méterrel magasabban — 624 cm-rel — tetőzött. Nagylak, Bökény, Magyarcsanád és Apátfalva községeket csak rendkívüli erőfeszítésekkel sikerült megvédeni az elöntéstől. Május 21-én éjjel az ár elérte Makó térségét és ostromolni kezdte a gátakat. Ilyen nagy víznyomás ezekre a töltésekre még sohasem nehezedett, ezért a 31 ezer fős várost biztonságból át kellett telepíteni. Az erők nagyarányú összpontosításával azonban mégis sikerült a kitörni készülő Maros árját Makó alatt visszafogni. A Makó alatt sorozatosan jelentkező buzgárokat sikerült megfékezni A Tisza árhulláma eközben lefelé haladva szinte minden vízmércén meghaladta az eddig észlelt maximumot. Szolnoknál május 31-én 909 cm-rel tetőzött. A szegedi vízállás a tiszai és marosi egybefutó árhullám hatására az 1932- ben észlelt 923 cm-es maximumot is meghaladta és június 2-án 960 cm-t ért el. Ez a minden eddigit meghaladó árhullám — amelynek levonulási sebességét a magas vízállású Duna jelentősen korlátozta —, rendkívüli védekezést igényelt Tokajtól egészen a déli országhatárig. Többek között az épülő Kiskörei Vízlépcső is különleges védelmet tett szükségessé. A csongrádi buzgárok, a körtvélyesi gátfelpuhulások, a mindszenti fakadóvizek, az algyői csurgások hatástalanítása, a védelmi erők gyors összpontosított bevetésével volt csupán elérhető. A védekezést sok helyen nehezítették a töltések mentett oldali lábához települt házak és kerítések, amelyek gyakran koncentrált csurgások és buzgárok megjelenését okozták. Szegeden a tiszaparti sétányt homokzsák barikáddal kellett megerősíteni, hogy a rendkívüli áradás a mellvédfalat az átszakadás ellen biztosítsa. A szegedi partfalat homokzsák erőd védte Nehezítette a védekezést a nap mint nap megújuló eső, a gátkoronák felázása, a víziszállítás lehetőségeit pedig az áradó vízállás miatti szabad hídnyílások csökkenése korlátozta. A védekezők azonban a mostoha időjárással dacolva, a meg-megújuló áradással szemben is emberfeletti küzdelemben győzedelmeskedtek. Az egész ország közvéleménye aggódva figyelte a sajtó, rádió és a televízió híradásait, s a máskor oly unalmas vízállásjelentés az érdeklődés középpontjába került. Mindenki tudta, hogy mit jelent a 960 centiméter. Szeged térségében az átázott gátakon a rendkívül lassú apadás, a huzamosabb ideig állandósult nehéz helyzet megfeszített védekezést igényelt. Befejeződött a Számos-közben a visszatelepítés, megindult a kárfelmérés és nagy ütemben vette kezdetét a helyreállítás, amikor új árhullám alakult ki a Krasznán és a Szamoson. Ez az áradás különösen azért volt veszélyes, mert az országhatáron kívüli gátszakadások még nem 87
