Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 3. szám
As 1970. évi tissavölgyi árvízről Magyarország a Kárpát-medence legmélyebben fekvő vidéke, amelynek negyed része (23 ezer km2) az árvizek szintje alatti terület. A folyók a környező országokból is legnagyobbrészt hozzánk szállítják a hóolvadásből és az esőzésből származó árvizet. A többmint 4200 km hosszúságú árvízvédelmi gátrendszerrel védett települések mintegy 350 ezer lakóházában él az ország lakosságának csaknem fele. A töltések által mentesített területen 3000 km hosszúságú vasútvonal és 4500 km közút épült. Az árvédelmi gátakkal védett területen levő népgazdasági vagyon értéke meghaladja a 300 milliárd forintot. A felszabadulás óta —' részben új töltések építésére, részben a meglevő gátak erősítésére — 45 millió köbméter földet használtunk fel. Ezzel jelentősen növeltük az árvízvédelmi biztonságot. Mindezek ellenére az árvízvédelmi gátak állapota és biztonsági foka több száz kilométer hosszban még nem kielégítő. A közepesnél nagyobb árvizek esetén a töltések igénybevétele általában nagyobb, mint műszaki teherviselő képességük, ezért ilyenkor fokozott védekezés szükséges. A Tisza völgyében közel 2900 kilométer hoszszúságú árvízvédelmi fővonal épült, amely 3 millió holdat mentesít az árvízi elöntéstől. A Tisza mentén észlelt eddigi legmagasabb vízállások különböző árvizek során alakultak ki. Tiszabecs és Vásárosnamény között például 1947- ben észlelték az eddigi maximumot, amikor a Felső-Tisza vízgyűjtőjére hullott meleg eső felolvasztotta a havat és heves áradást indított. Szovjet és magyar területen egyaránt számos helyen átszakadt a gát és hatalmas károk keletkeztek. Vásárosnamény és Tokaj között a hóolvadásből és esőzésből származó 1888. évi árvíz idézte elő a legmagasabb vízszinteket. A megáradt Szamos hatalmas árvízi hozama emelte a Tisza vízállását. A térségben akkor 400 ezer holdat öntött el a víz. A tiszai árvíz ugyanis találkozott a Maroson levonuló árhullámmal. Szolnok és Szeged között szintén olvadásból és csapadékból származó árvíz 1932-ben okozta az eddigi maximumokat. Érdekes, hogy a jugoszláv torkolati Tisza-szakaszon eddig 1965-ben észlelték a legmagasabb vízszinteket a dunai árvíz visszaduzzasztása következtében. A „történelmi” árvizek mindegyike tehát csak a folyó egy-egy szakaszán eredményezett rendkívüli vízállást. Az idei Tisza-völgyi árvizet rendkívül heves, csaknem az egész vízgyűjtőre kiterjedő, nagy mennyiségű csapadék okozta. A tavaszi hóolvadásből származó árvizek a Tiszán és mellékfolyóin már március—április hónapban levonultak. A folyók vízállása május elején a közepes szint alá süllyedt. Május első napjaiban megújuló csapadék hullott, a Tisza felső szakaszának vízgyűjtőjére. 48 óra alatt, május 12-én és 13-án rendkívüli mértékűvé vált az esőzés, és a területen meghaladta a 100 mm-t is. Összehasonlításként megemlítjük, hogy az Alföld évi átlagos csapadéka 550 mm. Ez a hirtelen lezúdult heves esőzés, a korábbi csapadék hatására átáztatott talajra hullva, nem szivárgott be a felsőbb rétegekbe, hanem csaknem teljes egészében lefolyt a medrekbe. Egyik napról a másikra a Felső-Tisza vidék folyóinak vízállása 4—5 m-rel emelkedett. Tiszabecsnél pl. a Tisza eddig észlelt 573 cm-es maximális vízállását több mint 1 m-rel meghaladta és 680 cm-rel tetőzött. A Szamos Csengéméi 1888-ban 743 cm-es vízállással érte el eddigi maximális értékét. Csak május 14-én éjszaka több mint 5 m-t emelkedett a vízállás és 902 cm-es „rekordot” ért el. Hasonló helyzet alakult ki a térség másik folyóján is, a Túron, ahol a garbóiéi vízmércén 1888-ban észlelt 560 cm-es maximális vízállást az árvíz május 14-én 80 cm-rel meghaladta. A május közepén bekövetkezett áradások hatására a Tisza—Túr, Szamos és Kraszna által érintett területen 90 ezer hold került víz alá. E négy folyó egyidejű áradása — amely előfordulását tekintve igen ritka — a befogadó Tisza vízállását is rendkívüli mértékben megemelte. Világszerte és így Magyarországon is az árvédelmi töltéseket a 100—150 évenként előforduló árvizek kivédésére méretezik. Hazánkban e cél elérése érdekében az utóbbi 10 évben 2 milliárd forintot fordítottunk az árvízvédelem fejlesztésére. Ez az árvíz, amely a Felső-Tiszán és bal parti mellékfolyóin az elmúlt hetekben levonult, a statisztikai becslések szerint átlagosan legfeljebb 500 évenként vagy még ritkábban fordul elő. Érthető tehát, hogy az ilyen heves, ritka előfordulási valószínűségi és nagy tömegű vizet szállító árvizek meghaladják a töltések védőképességét. Háborgó buzgár 86
