Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-06-01 / 3. szám

Sokat tettünk máris e téren, és ez meg is hozta gyümölcsét. 1969-ben — miként az az állami költségvetés végrehajtásáról szóló, a T. Ország­­gyűlés előtt most tárgyalás alatt álló jelentés in­dokolásából kitűnik —,78 millió forinttal szem­ben 88 millió forintot fordítottunk az árvízmen­tesítési művek fenntartására. Fejlesztésükre pe­dig ezen felül az elmúlt évben 145 millió forintot használtunk fel. De mérhetetlenül sok még a tennivaló, hogy elérjük a biztonságnak azt a mértékét, amelyet gazdasági és politikai szem­pontok egyaránt megkövetelnek, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük országunk 4 millió hold­­nyi árvíztől veszélyeztetett területén a városok és falvak, a többszáz milliárdnyi nemzeti vagyon elöntésének, az árvízi katasztrófák veszélyét. Egyetértek a Szabolcs megyei képviselő cso­portnak, Fekszi elvtárs által kifejezésre juttatott javaslatával, hogy a folyók határszakaszain — minthogy itt a folyók esése nagyobb és az áradás kivédéséhez szükséges időelőny kisebb —, az át­lagot meghaladó árvízi biztonságot érjünk el, és ide nagyobb anyagi-műszaki erőket összpontosít­sunk. A Szamos—Tisza közén ennek érdekében a lokalizációs töltések építését rövidesen meg­kezdjük. A kormány a vízgadálkodás fejlesztési kon­cepcióját, és ennek keretén belül az árvízvédelem nagyarányú, korszerű fejlesztésének programját — a tiszavölgyi árvíz tapasztalatainak felhasz­nálásával — még ez év folyamán megtárgyalja. Ez a fejlesztési program népgazdaságunk erő­forrásaihoz mérten, fokozatosan, hosszabb idő alatt valósítható meg. De céltudatosan, követke­zetesen kell munkálkodnunk végrehajtásán. Az árvízvédelmet és a folyószabályozást előremuta­tó tervek szerint, a vízgazdálkodás komplex cél­kitűzéseivel összhangban fejlesztjük. Ennek je­gyében született a Tisza-csatornázás koncepciója is, amely az öntözés, az ármentesítés, a folyó­szabályozás, a belvízrendezés, a vízi úthálózat célját egyidejűleg szolgálja. Hasznosan egészít­heti ki ezt a vízgyűjtőterületek felső részén meg­valósuló víztárolók rendszere, az alföldi és a hegyvidéki folyószakaszok vízkincsének a szom­szédos országok alkotó együttműködésével meg­valósuló hasznosítása és a folyók romboló erejé­nek megfékezése. Tisztelt Országgyűlés! A tiszavölgyi árvízvédekezés befejezéséhez közeledik. A helyreállítás hatalmas feladatokat állít elénk. Jelentős áldozatvállalásra, többlet­­termelésre, újabb lelkes összefogásra van szük­ség, hogy az árvízsújtotta területekről eltüntes­sük a romokat, felépítsük az új, korszerű falva­kat, pótoljuk a népgazdaság és a lakosság vesz­teségeit. Most, amikor elvonul az ár és az élet rendes menete visszatér a gyárakba, a földekre, az ott­honokba, az árvíz idején tanúsított nagyszerű helytállás, mely megküzdött a víz félelmetes erejével, a békés építő munkában, a károk hely­reállításában is követendő példaképpé válik. 85

Next

/
Thumbnails
Contents