Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 3. szám
Tisztelt Országgyűlés! A mostani tiszavölgyi védekezés méretei meghaladták a korszerű árvízvédelem történetében emlékezetes mérföldkövet jelentő 1965. évi dunai áradás elleni küzdelem méreteit is. Az egyidőben készültségben levő védekező szakaszok hossza elérte az akkorinak tízszeresét. Egyes időszakokban közel 3 ezer km hosszban volt védelmi készültség és ebből 1600 km töltésszakaszon — ami megfelel a Budapest—Párizs közötti távolságnak — az erők maximális igénybevételével folyt a védekezés a víz megújuló ostroma ellen. A védekezés eredményességét nagymértékben elősegítette, hogy a már felfejlődött, mozgásban levő erőket a változó helyzetnek megfelelően, rövid idő alatt lehetett átcsoportosítani a veszélyeztetett térségbe. A technikának és a tudománynak még egyetlen korábbi árvízvédekezés során sem volt olyan döntő szerepe, mint most. A régi és az új módszerek egymással versenyben segítették a védekezést. Volt, ahol a homokzsákokat kézzel, láncban továbbították, máshol szállítószalag vitte a beépítés helyére a védelmi anyagokat. Volt, ahol az ősi árvízvédekezés hagyományos anyagát a rozsét alkalmazták, máshol műanyagfóliával védték a töltést. Az éjszakai munkát megvilágító ezernyi fáklya fénye a hajdani nagy tiszai árvízvédekezéseket idézte, miközben néhány kilométerrel odébb villanyégők és reflektorok világították meg a gátakat. Repülőgépek, helikopterek, kétéltű járművek, híradástechnikai láncok segítették a védekezést. Ami a korábbi mérnök-nemzedékek számára elérhetetlen volt, most lehetővé vált a gátak belsejének, tömörségének, vízzáróságának, szivárgásának gyors felderítése, a geoelektromos és izotópos talajtömörség-vizsgáló műszerek alkalmazásával. A könnyűbúvárok hősies munkájukkal számos helyen szigetelték el a töltéseket megbontani készülő víz útját. Az árvízvédekezés derékhadát a vízügyi szolgálat és a fegyveres testületek alkották. A fáradhatatlanul küzdő helyi vízügyi dolgozók támogatására az ország minden részéből jól képzett, nagy gyakorlatú vízügyi szakembereket —• mérnököket, technikusokat, szakmunkásokat, gátőrök ezreit —- irányítottuk a helyszínre. Kimagasló szerepe volt a védekezésben a honvédség fegyelmezett, önfeláldozó munkájának. Katonáink mindenütt ott voltak, ahol leginkább fenyegetett a veszély. Ha kellett, órák alatt építettek utakat, résztvettek a gátszakadással fenyegető legveszedelmesebb helyzetek elhárításában. Robbantották a vízi szállításhoz szükséges nyiladékot a hullámtéri erdőkben. Vízi jármüvekkel, pontonokkal biztosították a szállítást és felvonulást, amikor az átázott, fellazult töltéseken a közlekedés sokszor lehetetlenné vált. Töretlen helytállással, áldozatkészséggel végezték a veszélyeztetett lakosság mentését és átköltöztetését. A karhatalom alakulatai példás helytállással vettek részt a jól szervezett őrszolgálat ellátásában, a gátak rendszeres figyelésében. A belügyi szervek eredményesen biztosították a rendfenntartást, gondoskodtak a vagyonbiztonságról. A munkásőrség részvétele az őrszolgálatban és az egészségügyi ellátásban, jelentősen hozzájárult a védekezés eredményességéhez. A veszélyeztetett települések lakosságából szervezett közerő, a környező falvak és városok sokezernyi népe a védekezés fontos részét alkotta, áldozatkészen támogatta az árvízvédelem munkáját. A tanácsok jól szervezett, tervszerű és öntevékeny munkájának kimagasló szerepe volt a védekezésben, a mentésben, a közerő mozgósításában, az áttelepítés eredményességében. A lakosság visszatelepítését, az elöntött településeken a közegészségügyi feltételek megteremtését, az épületek állagvédelmét a tanácsok éppoly gyorsan és szervezetten hajtották végre, mint a mentést és a közerő mozgósítását. Hozzájárult a védekezés, a mentés és az áttelepítés eredményességéhez a bajbajutott lakosság fegyelmezettsége, a párt- és állami szerveink, az intézkedő hatóságok iránti bizalma, ami a legnehezebb és legválságosabb órákban is megmutatkozott. Az árvízi hadművelet nemcsak a gátakon folyt. Cselekvő részesei voltak a mögöttes területeken az utánpótlást szállító üzemek, a kőbányák, a védekezéshez szükséges anyagokat, eszközöket gyártó, a gépeket munkába állító vállalatok, az áttelepített lakosság elhelyezéséről és ellátásáról gondoskodó szervek, az építőipar, a közlekedés, a hírközlés dolgozói, a tanácsi, belkereskedelmi és egészségügyi dolgozók, a vöröskeresztes társadalmi munkások: mindazok, akik résztvettek az árvízi küzdelemben. Külön kell szólni a fiatalok kimagasló helytállásáról. A védelemben részt vevő ifjú katonáknak, a könnyűbúvároknak és az árvízi küzdelem ezernyi ifjú résztvevőjének szívós, fáradtságot nem ismerő tettei ifjúságunk színe-javának áldozatkészségét, felelősségvállalását, felnövekvő nemzedékünk lelkesedését, társadalmunk gondjaival, nehézségeivel, alkotó munkájával való azonosulását bizonyítja. Tisztelt Országgyűlés! A védekezéssel sikerült sok milliárdos értéket megmenteni a pusztulástól. De jelentős károkat is okozott az árvíz. A Szamos mentén, a teljes védett ártér 3%-át, 90 ezer holdat öntött el. Ebből mintegy 20 ezer holdat a folyó magyar szakaszán bekövetkezett gátszakadásokból kiömlő víz borított el. Károk keletkeztek más területen is, a belvizek és fakadóvizek következtében is. Különösen az épületkárok és a mezőgazdaság károsodása volt jelentős. Ezekről, és a kormány által a károk rendezésével kapcsolatban tett intézkedésekről, a társadalmi megmozdulásokról, a gazdálkodó szervek felajánlásairól a pénzügyminiszter elvtárs expozéja részletes tájékoztatást adott. Amint a védekezésben a társadalmi összefogás sokoldalú, hatékony megnyilvánulásának lehettünk tanúi, úgy mozdult meg mindjárt a veszély 83
