Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 3. szám
liegen Imre államtitkár, árvíxvédelmi kormánybiztos 1970. június 26-án megtartott országgyűlési beszámolója A TISZAVÖLGYI ÁRVÍZVÉDEKEZÉSRŐL Tisztelt Országgyűlés! Hazánk tiszavölgyi tájait az elmúlt hetekben rendkívüli természeti csapás sújtotta. Árvizekben bővelkedő történelmünk még nem jegyzett fel olyan hatalmas áradatot, mint amilyen a Tiszán és mellékfolyóin most levonult. A természet elemi erőivel, az árvíz veszedelmével vívott harc minden egyes órája az emberi teljesítőképesség, helytállás legmagasabb fokát követeli, és ez a megfeszített harc immár több mint negyven napja folyik. Most már remélhetőleg befejezéséhez közeledik. A hatalmas erejű árral szembeszegülő erőfeszítésnek, a védelmi erők eddig még soha nem látott méretű összpontosításának néhány legfontosabb mozzanatáról, a sok oldalról kapott felbecsülhetetlen értékű segítségről, a helyreállítás megindulásáról, a legfontosabb teendőkről kívánok szólni. Mindenekelőtt röviden összefoglalom az elmúlt hetek megfeszített munkájának legfontosabb eredményeit. Elsőként azt emelem ki, hogy a Tisza egész hosszában, a Krasznán, a Körös-völgy összes folyóin és a Maros mentén sikerült a gátak között tartani az áradást. A Tisza-völgy csaknem 3 tnillió holdnyi fenyegetett árterülete, a veszélybe jutott települések — köztük olyan nagy városok, mint Szeged, Hódmezővásárhely, Makó —, milliárdos népgazdasági értékek megmenekültek az árvíz pusztításától. Kimagasló eredménye az árvízi küzdelemnek, hogy amikor az országhatáron túl bekövetkezett gátszakadásokból hazánk területére átzúduló áradat és részint Fehérgyarmat—Tunyogmatolcs közelében átszakadt gátakon kiömlő víz a Szamos menti községeket elöntötte, rendkívül nehéz, válságos körülmények között sikerült a lakosságot — több mint 30 000 embert — kimenteni és biztonságos helyre szállítani. Az árvízvédelem harmadik jelentős eredménye, hogy a Szamos menti elöntött területekről a vízlevezetés igen rövid idő — alig 10 nap — alatt megtörtént. Ezt követően nyomban megindult a lakosság visszaköltöztetése, és késedelem nélkül, nagy erővel, szervezetten megkedődött a szétrombolt otthonok helyreállítása. A munka olyan ütemben folyik, hogy a tél beállta előtt minden árvízsújtotta család fölött fedél lesz, és nem akármilyen fedél. Az újjáépítés nyomán a megpróbáltatást szenvedett falvak helyén különb, korszerűbb települések épülnek. Tisztelt Országgyűlés! A mostani tiszavölgyi árvíz — mint az árvizek általában — a rendkívül kedvezőtlen időjárási és vízjárási körülmények egybeeséséből és halmozódásából eredt. A koratavaszi hóolvadásből származó víz — amely ugyancsak meghaladta az átlagot — a Tiszán jobbára már levonult, amikor május közepén kiterjedt, nagymennyiségű, intenzív esőzés hatására a Felső-Tiszán és mellékfolyóin — a Szamoson, a Krasznán és a Túron — megindult a rendkívüli áradás. Az árvíz időszaka alatt a vízgyűjtő terület jóformán minden négyzetméterére átlagosan 300 liter csapadék hullott. A nagy esésű erdélyi medencében eredő mellékfolyók heves áradása a síkságra zúduló megújuló árhullámokat váltott ki, és egyesült a Tisza árvizével. A tiszavölgyi árvíznek mindazok a sajátosságai megvoltak, amelyek az árvízi katasztrófák előidézői, az úgynevezett történelmi árvizek jellemzői. Ezek közé tartozik az áradás rendkívüli hevessége, gyors, szinte órák alatti kialakulása. A Felső-Tisza. vidék folyóinak vízállása egyik napról a másikra 4—5 méterrel emelkedett. Az árhullám minden eddigit meghaladó magassága és vízhozama az árvíz másik kiemelkedő sajátossága. A Tisza teljes hosszában és valamennyi bal oldali mellékfolyóján a korábbi maximumok feletti, helyenként azokat 1—1,5 méterrel meghaladó vízállások keletkeztek. A töltések közé szorított áradat a partmenti községek és városok 81
