Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
Az ár- és belvízvédekezés és a vizek kártétele elleni védekezés hatékonysága érdekében tett intézkedések Békés megyében i. Jó három esztendeje annak, hogy Békés megyében az ár- és belvíz pusztított. Hasonlóra a feljegyzések az 1920-as években emlékeztetnek. Annak idején a védekezésben részt vevő szervek értékelték az ár- és belvízpusztítás okait, a védekezés szervezeti, műszaki előfeltételeit, a védekezés során előforduló hiányosságokat. Ezeknek alapján hosszabb időre meghatározták a tennivalókat a védekezés hatékonyságának fokozására. Az Ár- és Belvízvédelmi Területi Bizottság javaslata alapján a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — egyeztetve az OVH-val — olyan határozatot hozott, amely átfogó védelmi intézkedések műszaki, szervezeti megvalósításával az ár- és belvíz elleni védekezés hatékonysága jelentősen fokozódott. Az eltelt időszakban történt — a védekezés biztonságát szolgáló — műszaki kiépítés alkalmas arra, hogy tájékoztassuk a közvéleményt a munkálatok állásáról, a védekezés szervezeti és műszaki előfeltételeinek hatékonyságáról. Az illetékes szervek több alkalommal foglalkoztak már az akkor hozott határozatok megvalósításának helyzetével. A közelmúltban a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is részletes vizsgálatot folytatott. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az árvédekezésre fordított pénzösszeg mennyire növelte a mentesített területek biztonságát. Megvizsgálták a tanácsi kezelésben levő védvonalak állaga és fenntartásukról való gondoskodást. Erre annál is inkább szükség volt, mert az évek folyamán végrehajtott árvízvédekezés során szerzett tapasztalatok bizonyították, hogy e védtöltések jelenlegi állapotukban nem nyútják a szükséges biztonságot. Az 1906. évi ár- és belvízhelyzet sok tanulságot adott a védekezés felkészítésére vonatkozóan a vízügyi szerveknek, az illetékes megyei és helyi szerveknek egyaránt. E tanulságok alapján kellett az egész folyamszabályozás és árvízvédekezés eddig alkalmazott műszaki, biztonságtechnikai, fenntartási kérdéseit és az ezzel foglalkozó szervek tevékenységét felülvizsgálni és korszerűsíteni. Ennek megfelelően kellett az állami erőforrásokat is kialakítani. A tapasztalatok számbavétele feltárt olyan hiányosságokat, amelyeknek sokoldalú megvizsgálása nyomán ki lehetett alakítani olyan intézkedéseket, amelyek azonnal, mások pedig a későbbi időkben fogják éreztetni hatásukat. Egyszóval az egész védekezési rendszert kellett korszerűsíteni. Ma már egyértelműen értékelhetők mindazok az intézkedések, amelyeket akkor foganatosítottak az ágazati és területi szervek. Ezek közül legfőbbek az alábbiak: 1. A védekezés műszaki, szervezeti és társadalmi újjászervezése. 2. A működési terület oly formában való módosítása, hogy az eddig több vízügyi igazgatósághoz tartozó folyók védőimé az adott vízügyi igazgatóság működési területe, valamint a megye közigazgatási területe jobban egybeessék, illetve ahhoz igazodjék. 3. A tanácsi kezelésben levő körtöltések számbavétele, továbbá közerő a mozgósítás új szervezeti formájának kialakítása. Hogy érzékelni lehessen az ellátandó munkaterület nagyságát, érdemes megemlíteni, hogy ebbe tartoznak a Fehér-, Fekete- és Kettős-, a Hármas- és Sebes-Körösök, valamint a Berettyó és a Hortobágyi-Berettyó-csa-Az 1966. évi árvíz a Fehér—Fekete-Körös közti deltában torna. Ezek a folyók 243 km hosszban szelik át Békés megyét. Árterületük összesen közel 515 ezer kh, amely a megye ossz szántóterületének mintegy 70%-át teszi ki. Figyelemre méltó, hogy az árterület 94%-a művelés alatt áll. E folyók mentén helyezkedik el a megye 13 települése közel 154 ezer lakossal, illetve több jelentős ipari és mezőgazdasági üzem. Voltaképpen ezek a települések és környezetük egy ár- és belvízpusztítás esetén közvetlen veszélyeztetett területek. Az 1966. évi tavaszi ár- és belvízhelyzet éppen arra irányította rá a figyelmet, hogy a védekezést komplex módon kell megszervezni, beleértve a meglevő rendszerek és szervezet megerősítését, illetve új rendszerek kiépítését. A tapasztalatok arra késztették az országos és megyei szerveket, hogy hatékonyan fokozzák az egész védrendszer szervezettségét, és alkalmasságát. Megállapították, hogy a magyar-román határ mentén húzódó lokalizációs töltés vonalvezetése és mérete a védekezés szempontjából nem felelt meg a követelményeknek. A töltés mérete olyan volt, amely nem tudta tartani a védképességét háromszorosan meghaladó rázúduló víztömeget. Az 1966. évi árvíz a Fehér—Fekete-Körös közti deltában 78
