Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
kiemelkedő hátságok területein lehetett földet művelni. A XVIII. század elején valósággal közfelfogás volt, hogy az ország újjáépítésének alapvető feltétele a vízviszonyok rendezése. 1723-ban törvényt is hoztak a folyók hajózhatóvá tételére és csatornák építésére. Ezekből azonban semmi sem lett. Nem voltak meg még ebben az időben a vízrendezési munkálatok anyagi, szellemi, műszaki és szervezeti előfeltételei, s csak kisebb, elszigetelt Ismertető a megyei vízgazdálkodási értekezleten tes. A vízi erőt nemcsak gabonaőrlésre, hanem ipari célokra is felhasználták, különböző növények és ásványok törésére, darálására, zúzására. Nagy megbecsülésnek örvendtek a halastavak, tógazdaságok. Szinte minden falunak, vagy falucsoportnak volt egy-egy halastava. A fejlődés későbbi szakaszán a lecsapolások, csatornázások is feltűnnek. Majd az olasz telepesek hatására a kertművelés mellett az öntözés nyomait is megtaláljuk ebben a térségben. A ránkmaradt szórványos adatokból is megállapítható, hogy a középkori magyar gazdasági kultúrának a vízhasznosítást, a vízrendezést és árvízvédelmet szolgáló vízi építkezések szerves és nélkülözhetetlen részei voltak. A török hódítás ezt a kultúrát úgyszólván teljesen megsemmisítette. A hódoltsági területek alig számottevő vízhasznosítási tevékenysége a rizstermelés meghonosítása, az ennek érdekében végzett öntözőberendezés, valamint rizshántoló malmok építése és a hő- és gyógyforrások nagyobb arányú hasznosítására korlátozódott. A török uralom megszűnésekor Déldunántúl nagyrészben elvadult közállapotban volt. A síkságon épült települések: Szigetvár, Kaposvár, Dombóvár és Siklós hadászati célú mesterségesen duzzasztott mocsarakkal voltak körülvéve. A folyók és patakok melletti síkságon csak a vízrendezési munkálatokat végeztek a Délvidéken és egyes nagyobb földesúri birtokokon. Nagyobb szabású vízi munkálatok ebben a térségben is csak Széchenyi gazdaságpolitikai koncepciói nyomán indultak meg. A Dráva szabályozási munkálatok keretében például 67 átvágást hajtottak végre. 1842—46 közötti években elvégezték a Mura hazai felvételét egészen a torkolatig és a Drávát is felmérték a Mura-torkolattól a Dunáig. Jelentős eredmény volt a Kapósvölgyi vízrendezési munkálatok megindítása is. Ezek a munkálatok nagyban elősegítették az Igazgatóság működési területén megoldásra váró vízügyi feladatok végrehajtását, azonban a korszerű vízgazdálkodás alapjainak a lerakása csak a felszabadulást követően valósulhatott meg. Az Igazgatóság dolgozói nagy szakértelemmel, az új iránti fogékonysággal, hozzáértéssel, gyakran áldozatvállalással igyekeznek eleget tenni a rájuk háruló követelményeknek, szem előtt tartva, hogy a működési területükön végrehajtott vízgazdálkodási feladatok nagyban hozzájárulnak e térség általános fejlesztéséhez. A terület gazdasági struktúráját részben a Mecsek és a Villányi hegység vidékén feltárt ásványi kincsek, másrészt az átlagosnál jobb mező- és erdőgazdasági adottságok határozzák meg. Üj árvízvédelmi központ és szakaszmérnökség épülete Mohácson 52
