Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és az Altáj vidékén is megkezdődött a vízerőművek építése. Egyre nagyobb jelentőségű lesz a vízerőműépítés az energiaigényes iparágait fejlesztésének körzetében: Volga mentén, az Ural vidékén. A szovjet hatalom 10 éves évfordulójára már 6 vízerőmű megépült. 1932-ben pedig üzembe lépett a Dnyeprovszk-i vízerőmű, amelynek teljesítménye lehetővé tette a Dnyeper vidékének, és a Donyec-medence energiarendszerének egyesítését. Teljes ütemben folyt Lenin jelmondatának — „a kommunizmus egyenlő szovjet hatalom, plusz az egész ország villamosítása” teljesítése. Lenin arról álmodott, hogy az egész országot erőművek hálózata fogja át, mert ezzel valósítható meg az ország egész gazdaságának, (a mezőgazdaságot is beleértve) magas fokra emelése, a termelés gépesítése és automatizálása, a munka jellegének megváltoztatása, a termelékenység jelentős mértékű fokozása. A történelem — amely az emberek és történések legjobb bírája — megmutatta és beigazolta Lenin elképzeléseit. A nagy teljesítményű erőművek üzembe helyezésével egyidejűleg a körzeti energiarendszerek kialakítása folyamatban volt. 1935-ben már 11 körzeti jelentőségű vízerőmű üzemelt 771.3 ezer kW teljesítménnyel. Az első és második ötéves terv alatt (1931-39) 32 vízerőmű épült. A nagy honvédő háború alatt is — habár csökkent mértékben — folyt a vízerőműépítés. A háború után, 1960-ig bezárólag 12 millió kW teljesítményt hoztak létre. (Ez 8-szorosa a háború előtti időszaknak). A negyedik ötéves terv eredménye újabb 47 vízerőmű 2.3 millió teljesítménnyel. 1951- 55 között lépett üzembe a Cimljanszk-i (Don), Kahovkai, (Dnyeper), Uszty-Kamenogorszk-i (Irtis), Mingecsauri (Kúra) Gjumus-i (Razdan) vízerőmű. Már a háború alatt elkezdték a Volga vízlépcsőrendszer kiépítését: felépült az Ivanykov-i, Uglics-i, Ribinszk-i vízerőmű. A Volga-Káma rendszer kiépítése is egyre nagyobb lendületet vett. Befejezték a Gorkij-i, a Leninről elnevezett volgai, a XXII. Pártkongresszusról elnevezett volgai és a kámai vízlépcsőket. Ebben az időszakban a vízerőkészletek hasznosítására komplex vízlépcsők építése folyik. Az energetikai célkitűzések mellett ezek a vízlépcsők más ágazatok, így a mezőgazdaság, hajózás, vízellátás, halászat stb. érdekeit is jól szolgálják. Az 1958-ban üzembe helyezett 2300 kW teljesítményű Lenin vízerőművel a világ legnagyobb vízerőműve elnevezés az amerikai Grand Culee vízerőműtől a Volga partjára került. A volgai Lenin vízerőmű géptermében abban az időben a világon legnagyobb egységteljesítményűnek számító 115 MW-os turbinák kerültek beépítésre. 1959-ben helyezték üzembe a XXII Pártkongresszusról elnevezett volgai vízerőművet, amelynek beépített teljesítménye 2530 MW. Megkezdődött Szibéria hatalmas vízkészletének hasznosítása is. 1956-ban épült meg az irkutszki vízerőmű (Angara), a novoszibirszki vízerőmű (Ob), később az uszty—kamenogorszki, megkezdődött a hatalmas bratszki (Angara) és a buhtarminszki vízerőmű (Irtis) építése. A szibériai és kazahsztáni nagy folyókon létesített erőművek teljesítménye következtében jelentősen megnőtt a villamosenergia-mérlegben a vízerőművek hányada, amely az 1940. évi 22%-ról, 1958-ban már 39,6%ot tett ki. A nagy teljesítményű volgai vízerőművek megépítése a nagy távolságra történő villamosenergia-átvitelt nagymértékben korszerűsítette. 1956-ban helyezték üzembe az első 400 kV- os távvezetéket, amely a volgai Lenin vízerőmű energiáját továbbította. E vezeték feszültségét a következőkben 500 kV-ra növelték. A felső-volgai és moszkvairendszerek egyesítésével 1958- ban létrehozták a Központi Energiarendszert, amelynek összteljesítménye 8500 MW volt. A Dnyeper és a Donbassz energiarendszerek, valamint a harkovi és több kisebb energiarendszer egyesüléséből alakították ki a déli energiarendszert, amelynek teljesítménye 1958-ban elérte a 7400 MW-ot. Az uráli energiarendszert 1958 végére ugyancsak összekötötték a Központi Energiarendszerrel (a Kujbisev—Ural 400 kV-os feszültségű távvezeték segítségével). Ezekkel az összekötésekkel hozták létre az európai rész Egyesített Energiarendszerének alapjait. Ennek az Egyesített Energiarendszernek a teljesítménye elérte a 15 000 MW-ot. Az energiarendszerekbe kapcsolt erőművek összteljesítménye 1958-ban elérte a 40 000 MW-ot. A szovjet energetika fejlődését jól mutatja az 1958—67 közötti időszakot felölelő táblázat: Év Erőművi beépített teljesítmény 10я MW Villamosenergiatermelés, milliárd kWó 1958 53,64 235,35 1959 59,27 265,11 1960 66,72 292,27 1961 74,1 327,61 1962 82,46 369,27 1963 9.3,05 412,42 1964 103,58 458,9 1965 114,98 506,7 1966 123,00 544,6 1967 133,00 589,0 Sokat írtak már a szovjet vízerőműépítésről, a grandiózus méretekről, az elért eredményekről. Én itt az eredményeknek az érdekes műszaki megoldások részét szeretném kiemelni. Előtérbe jutott például az előregyártás széles körű alkalmazása. A kujbisevi vízlépcső építésekor pl. még csak részmegoldásként, az összes betonmennyiség 4—5%-ában lehetett előre gyártott elemeket alkalmazni. Később ez az érték már 25—30%-ra növekedett. A kijevi vízlépcső betontömegének már 60%-a előre gyártott elemként került kiépítésre és elhelyezésre. A szaratovi vízlépcsőt a további fejlődésnek megfelelően 70%-ban előre gyártott elemekből építették meg. Az előregyártás területén alkalmazott érdekes megoldásokból kiragadok néhány példát. Elsőként az előre gyártott vasbeton burkolólapok alkalmazása 47
