Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
terjedt el. Ezzel a zsaluzás elhagyhatóvá vált. A nagyméretű burkolólapok beépítését nagy szerelődaruk végezték, amelyek minden vízlépcső építésénél amúgy is rendelkezésre állnak. A különböző vastagságú burkolólapok mögött a beton beépítése a szokásos tömegbetonozási módszerekkel folyhatott. Az erőtelepek födémszerkezeteinek kialakítása, az utófenék, kikötőfal és hullámtörők építése, továbbá a földgát rézsűinek burkolása volt az élőié gyártott vasbeton-szerkezetek alkalmazásának másik nagy területe. Az erőművek csigaházának és előcsatornájának lefedésére előre gyártott, előfeszített gerendákat építettek be. A változó fesztávval rendelkező előcsatoma is előre gyártott gerendákkal lett lefedve. Forradalmian új megoldást jelentett az előre gyártott vasbeton-szerkezetek terén a Volgán épített 1000 MW-os szaratovi vízlépcső, amelynek építése során a 306 m széles duzzasztó felépítményei teljesen előre gyártott, előfeszített elemekből létesültek. Túl sok helyet követelne, ha a modern építőgépek, berendezések, felszerelések felsorolására törekednék. Így csak az ugyancsak forradalmian újszerű vízgéppel, a csőturbinával és annak alkalmazásával foglalkozom. A kijevi vízlépcsőn 20 csőturbina került beépítésre. Alkalmazásukkal jelentősen egyszerűsödött a turbina előcsatomájának formája, valamint az egész erőtelep szerkezete. Mindez lehetővé tette, hogy az alaplemezen felüli szerkezeteket mind előre gyártott elemekből alakítsák ki. A létrejövő előnyök megmutatkoztak a beruházási költségek csökkenésében, az építési idő megrövidülésében, az üzemi költségekben, és mindezeket egybevetve a vízerőmű gazdaságossági mutatóiban. A csőturbina a kavitációs követelményeknek megfelelő szinten elhelyezve kitűnő hatásfokkal szivattyúként is működtethető — ha annak szükségessége felmerül — és így lehetőséget ad arra, hogy adott esetben vizet emeljenek át a felvízbe. A pillérszélesség a hagyományos turbinák alkalmazásához viszonyítva a felére csökken. A szovjet vízerőhasznosítás távlatai A szovjet távlati vízerőhasznosítási terv szerint 1960—80 között 180 vízerőmű épül meg, többségük Távol-Keleten. A vízerőkészlet hasznosítására elsősorban Szibériában vannak gazdaságos lehetőségek. Szibériában rendkívüli természeti gazdagság van. Itt található a Szovjetunió szénkészletének 3/í> erdőinek 4/s része, hatalmas színes- és ritkafém-lelőhelyek, vasérc, vegyi alapanyagok stb. 10, egyenként 500 MW-os turbina kap elhelyezést. Ezek az erőművek a Szovjetunió leggazdaságosabb vízerőművei. A termelt energia önköltsége 0,1 kopek/kWó. Az Angara és Jeniszej terve-A népgazdasági tervek szerint a termelőerők fejlesztéséhez hatalmas energiabázist kell létrehozni, amely olcsó szénre telepített hőerőművekből és a bővizű szibériai folyókon kiépített vízerőművekből áll. Az Angara, Jeniszej hatalmas vízkészletének hasznosítása már megkezdődött. A már üzemelő bratszki vízerőmű 4,5 millió kW teljesítményével, 20 db, egyenként 225 ezer kW-os turbináival a világ legnagyobb vízerőműve. Még ezt a nagyságot is felülmúlja a hamarosan befejezésre kerülő krasznojarszki vízlépcső, amelynek teljesítménye 5 millió kW, gépházában zett és megépült vízlépcsőinek adatait az alábbi táblázat foglalja össze: Távolabbi perspektívában szerepel a Léna vízerőhasznosítása is. A távol-keleti vízerőhaszno-1. kép. Csincsik vízlépcső. teljesítménye 72 ezer kW Vízerőművek Folyó Teljesítmény Energiatermelés milliárd kWó Irkutszk Angara 660 4,0 Szuhovszk J» 260 1,83 Telminszk ff 245 1,67 Bratszk 33 4500 24,00 Uszty—Ilimszk 33 3000 20,60 Bogucsanszk 3) 2700 18,61 Szajano—Susenszk Jeniszej 6360 23,5 Majnszk 33 320 1,6 Ogunszk ff 400 1,8 Krasznojarszk ff 5000 22,0 Jeniszejszk ff 6650 33,2 Oszinovszk » 6000 37,0 48
