Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
Vlagyimir Iljics LENIN születésének 100. évfordulóját ünnepli a világ, a haladó emberiség. Méltatják halhatatlan tetteit, s erőfeszítéseit, amelyeket a szovjet népért, és ezen túlmenően a kommunista világmozgalomért tett. Mi is csatlakozni kívánunk ehhez a világméretű méltatáshoz, kiragadván Lenin sokoldalú munkálkodásából a Szovjetunió vízkészletének komplex hasznosítását és az ország villamosítását elindító javaslatát és tevékenységét. A nagy gondolkodó, egyéniség, látnok születésének 100. évfordulóján jól esik kivennünk részünket az ünneplésből, rámutatva, hogy a megálmodott jövő egy kiragadott területen hogyan vált valósággá. A Szovjetunió villamosítása a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, és bátran mondhatjuk Leninnel kezdődött. A forradalom előtti energiagazdálkodás — ha gazdálkodásnak egyáltalán nevezhető — semmiképpen sem hasonlítható össze a jelenlegi élenjáró szovjet energetikával. A cári Oroszország energiagazdasága nagyon elmaradott volt. Az első világháború előtti energiatermelés szempontjából az utolsó helyen állt, Németország energiatermelésénél 2,6- szer, az USA energiatermelésénél 15-ször kevesebbet termeltek. Az összes erőmű teljesítménye 1913-ban 1,1 millió kW volt, az energiatermelés mindössze 1,95 milliárd kWó-t ért el. Az ipar energiaigénye ebben az időszakban 1,6 milliárd kWó. Az egy főre eső villamosenergia-fogyasztás mindössze 14 kWó/év értéket tett ki. Majdnem minden energetikai berendezést, sőt az egyes berendezések gyártásához szükséges nyersanyagot külföldről szállítottak. Oroszország nem rendelkezett energetikai kutatóintézettel, laboratóriummal, semmiféle kísérleti bázissal. Lenin és a szovjethatalom kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonított az ország villamosításának. Alapfeltételként tartotta az energiagazdálkodási helyzet javítását és fejlesztését a gazdasági élet fellendüléséhez. Ebből indult ki az 1920-ban kidolgozott GOELRO-terv, az ország egységes energetikai és villamosítási terve. Lenin dolgozta ki azt a 8 alapelvet, amelyen a GOELRO-terv alapult, amelyek közül több, így — „az energiaipar fejlesztése előzze meg az egyéb ipari ágazatok fejlesztését, egész körzeteket ellátó energiabázisokat kell építeni, a vízkészletek hasznosítását nagy teljesítményű, komplex rendeltetésű vízerőművek építésével kell megoldani” stb. — a jelenlegi energiafejlesztésnek is alapja. A GOELRO-terv szerint 10— 15 év alatt 10 nagy vízerőművet1 (köztük a dnyeprovszki, szviri, volhovi) kellett megém'teni 610 ezer kW összteljesítménnyel. A GOELRO-tervet 1931-ig teljesítették, sőt túl is teljesítették. A Szovjetunió energiatermelése a világ nyolcadik helyére került. A következő időszakban pedig — 1930—35 között — az USA és Németország mögött a harmadik helyre zárkózott fel. A villamosenergia-termelés fejlődésének ütemét jól mutatja az alábbi táblázat: Év Energiatermelés milliárd kWó Teljesítmény millió kW 1913 1,95 1,098 1921 0,52 1,228 1925 2,93 1,397 1930 8,37 1,875 1935 26,29 6,923 Jó jellemzést ad a villamosenergia-termelés struktúrája az energiahordozók fajtája szerint ugyanerre az időszakra vonatkozóan : Energiahordozók Villamosenergiatermelés % 1913 1930 Olaj 60,0 25,0 Donyeci szén 40,0 15,0 Darabos antracit — 14,0 Moszkva környéki szén — 7,0 Uráli és szibériai szén .------6,0 Tőzeg — 20,0 Vízerő — 10.6 Egyéb — 2,4 összesen: 100,0 100,0 A teljes gazdasági mélypont idején, 1918-ban kezdték el a volhovi vízerőmű építését azzal a céllal, hogy Petrográd és környéke részére tüzelőanyagot nem igénylő energiabázist teremtsenek. Gyakorlatilag ezzel a vízerőművel kezdődött el a Szovjetunió vízerőkészletének tervszerű hasznosítása. A GOELRO-tervben építésre tervezett erőművek 30%-a volt vízerőmű. Az első ütemben (10—15 év) az alábbi vízerőműveket építették meg: Vízerőmű Teljesítmény ezer kW Üzemi teljesítmény ezer kW 1. Dnyeprovszk 230 200 2. Volhov 35 30 3. Felső Szvir 70 60 4. Alsó Szvir 50 40 5. Csuszova 30 25 6. Terek 50 40 7. Kubany 50 40 8. Krasznodar 25 25 9. Alfaj 50 40 10. Turkesztan 50 40 összesen: 640 540 A GOERLO-terv javaslatokat tartalmazott a Tuloma, Néva, Kúra, Szuhona, Pecsora, Narva, Dvina, Ufa, Razdan, Irtis és Angara folyók hasznosítására is. A Volhov-i, Dnyeprovszk-i vízerőművek, a Volhov és a Dnyeper vízeröhasznosításának megkezdése után Karéliában, 4«
