Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
A Hortobágy—Berettyó Vi. hó 15-én érte el a 727 cm-es vízállást, amely 12 cm-rel magasabb az eddig észlelt legnagyobbnál. A Hortobágy—Berettyó vízállásának emelkedésekor megkezdtük a nagy teljesítményű szivattyúk felvonultatását a torkolati árvízkapuhoz. Miután felállítottunk 14 db CsK 800-as szivattyút és feltehetően ezek üzemeltetésének hatására az árvízkapunál káros elmozdulások következtek be, valamint a Hortobágy—Berettyó felső vízgyűjtőjében újabb nagy mennyiségű csapadék esett, szükségessé vált az ágotai szelvényben a meder lezárása, a felső vizek visszatartása, ill. tárolása céljából. Az elzárást a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság végrehajtotta. Ezzel egyidőben további nagy teljesítményű szivattyúkat állítottunk fel az ágotai szelvénynél is. A szivattyúk bedolgoztak a tárolótérbe (Nagyiváni tároló), hogy ezáltal is csökkentsék a Hortobágy—Berettyó vízszintjét, illetve hogy tárolóteret adjanak a kinnrekedt belvizek Hortobágy—Berettyóba való emeléséhez. Ebben az időszakban a Hortobágy—Berettyónak gyakorlatilag esése nem volt, belvízi tárolóként működött. A fent leírt beavatkozások ellenére is az eddigi maximális vízállást meghaladó vízszint miatt belvízszivattyú-korlátozást kellett életbe léptetni a Hortobágy—Berettyó vízszinttartása céljából. A magas hortobágy—berettyói vízállás igen intenzív árvédekezési tevékenység mellett volt csak tartható. A védekezés alkalmával a Hortobágy— Berettyóból öntözővizet is vettünk ki. A tárolóként működő Hortobágy—Berettyó vízkészletére szinte naponként meghatároztuk a vízháztartás egyes tagjait és ennek megfelelően engedélyeztük a szivattyútelepek üzemét. A belvízelvezetést lényegében csak a belterületekről tudtuk elfogadható módon megoldani, a mezőgazdasági területeken rizslecsapolás korlátozására és egyéb csapadékvíz-elvezetés korlátozására került sor. 43 napig tárolóként működött a Hortobágy—Berettyó, ezt követően VI. hó 26-án 715 cm-es vízállásnál egyenlítődött ki az árvízkapunál a vízállás. A kapunyitással egyidőben az ágotai elzárás lebontása is megkezdődött és ezzel a nagyiváni tároló víztelenítése és a belvizek levezetése megtörténhetett. A tiszai tetőzést követő időszakban alakult ki és vonult le a Hármas-Körös nagy árhulláma, amely további nagy terhelést jelentett az egyébként is már átázott körösi töltések számára. A tiszai védelmi helyzet június 6-a után lehetővé tette a fegyveres testület létszámának átcsoportosítását, erre a védelmi helyzet hosszantartó elemzése és értékelése alapján került sor. A Tisza felső vízgyűjtőjében lehullott csapadékból kialakult felső-tiszai árhullám közép-tiszai előrejelzett szintjét a védelemvezetés úgy értékelte, hogy azt a Vízügyi Igazgatóság a közerő fokozottabb szükség szerinti igénybevételével a honvédségi és polgári védelmi erők felszabadítása után is sikeresen védeni képes. Ebben az időben a nagy körösi árhullám kialakulásával még nem számoltunk. A június 6-i erőátcsoportosítás előtt a védelemvezetés az alábbiak szerint értékelte a helyzetet. Tiszafüred és Tiszabő között a védelmi tevékenység nagyarányú csökkentését, Szolnok térségében — Tiszabő—Martfű között a védekezési szint tartására, Martfű és Csongrád között — Tiszakürt—Tiszakécske—Tisza inoka—Tiszaug— Tiszasas és a Körös-torkolat térségében pedig a védelmi munkák továbbfokozását irányozta elő. Ez az értékelés a védekezés biztonságának fenntartása mellett lehetővé tette a Tisza Szolnok alatti szakaszán és a Hármas-Körös melletti védelmi szakaszokon a védekezési tevékenység fokozását, valamint a június 12-én működési területünkre érkező rendkívüli körösi árhullám fogadására a hatékony felkészülést. A rendkívüli körösi árhullám a mértékadó vízmércék eddig észlelt maximális szintjét 33—60 cm-rel haladta meg. A körösi védelem e periódusában mintegy 2000 fm hosszon magassági hiány megszüntetése volt a legsürgősebb feladat, majd ezt követően egy szakaszon pátriázásra került sor, számos helyen a töltések állékonyságát homokzsák- és kőmegtámasztással és leterhelésével kellett biztosítani. Kiemelt feladatot jelentett a kunszentmártoni közúti hídra felvezető hullámtéri útszakasz kétoldali jászolgát biztosítása. Az igen magas körösi vízállás ellenére, noha a kétoldali jászolgátak helyenként 50 cm-es vizet tartottak, a közúti közlekedés minden időpontban zavartalan volt. A közúti híd forgalmának fenntartására árvízvédekezési szempontból is szükség volt. A Körösök nagy árhullámának levonulása után érkező újabb tiszai árhullám Szolnoknál június 24-én tetőzött az idei maximumnál 64 cm-rel alacsonyabb szinten. Ez azonban már nem okozott megoldhatatlan feladatot a védekezők számára és nem tette különösebben próbára az előző védelmi munkák során megerősített gátak ellenállóképességét. Rendkívüli eseményre, illetve újabb káros jelenségek nagyobb arányú észlelésére már nem került sor. A június hóban levonult körösi és tiszai árhullámok elleni védekezéssel a fővédekezési periódus, illetve védelmi tevékenység lényegében befejeződött. A további intézkedések a hosszan tartó lassú apadás alatti helyenként jelentkező védelmi munkákra, a védekezésnél igénybe vett és felhasznált anyagok kezelésére, visszanyerésére és karbantartására, valamint az egyes gát-15 Tisza-völgyl árvíz 1970. 225
