Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
A Kiskörei Vízlépcső építése gátak mai állapota még sok helyütt nem éri el a kívánt biztonságot, de a védekezés korszerű műszaki felszereltségével és szervezettségével együtt lehetővé teszi, hogy a közepes árvizeket teljes biztonsággal kivédjük és a rendkívüli áradások ellen is növekvő eséllyel vegyük fel a küzdelmet. A részben vagy egészben szabályozott folyóink hossza mintegy 60%-kal, a rendezett patakok és kisvízfolyások hossza a korábbinak négyszeresére növekedett. A felszabadulás előtt csak néhány város belterületén volt vezetékes vízellátás, 1970. végére már valamennyi városban és mintegy 850 községben lesz közműves vízszolgáltatás. Huszonöt év alatt az ivóvíztermelő kapacitás megnégyszereződött. Nehézséget okozott azonban, hogy az ipar fogyasztása az ivóvízművek által termelt vízből ennél jóval nagyobb mértékben, mintegy hatszorosára növekedett. Ez nehezítette a lakosság gyorsabb ütemű, zavartalanabb vízellátását. Ennek ellenére jelentős előrehaladásként kell értékelnünk, hogy a felszabadulás óta megvalósított vizművesítés eredményeként az ország lakosságának 33%-a, azaz minden harmadik ember jutott egészséges vezetékes ivóvízhez. 1945-ben az ország lakosságának csak 22%-a élt közműves ivóvízzel ellátott területen, ma 5,5 millió ember — az ország lakosságának 55%-a — részesül a vezetékes vízellátás előnyeiben és immár a falusi lakosságnak is csaknem egyharmadához jutott el a vezetékes vízellátás. A csatornázás terén az utóbbi évek jelentős fejlődése ellenére még igen sok tennivalónk maradt. 1945-ben mindössze 1,5 millió lakos élt csatornázott területen, ma már csaknem 3 millió. Az ipar vízfelhasználása a felszabadulás előttinek ötszörösére növekedett. Az iparfejlesztés fontos feltétele volt, hogy a vízgazdálkodás az ipar rohamosan növekvő vízigényét kielégítette. A felszabadulás előtt a mezőgazdasági termelésre hasznosított terület mindössze 2 ezrelékén — 25 ezer holdon — öntöztek. Ma 780 ezer hold az öntözésre berendezett terület. A belvízlevezető csatornahálózat hossza a felszabadulás után csaknem 70%-kal — 19 ezer km-ről 33 ezer km-re — nőtt. Még nagyobb arányú volt a fejlődés a szivattyúkapacitás terén, mely a felszabadulás előttinek csaknem 2,5- szeresére emelkedett. E szivattyúk ma már egyidejűleg olyan víztömeg elszállítására alkalma-A tiszaszederkényi víztorony 43
