Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-02-01 / 1. szám

biakban csak a legfontosabb és a hazai szempontból elsősorban figyelmet érdemlő vonatkozásokat tekintjük át:

aj A csapadékvíz molekuláiban fellelhető három legfontosabb izotóp az Oxigén—18, Deutérium és Tricium folyamatos nyilvántartására a Meteorológiai Világszervezet és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 1961-től kezdődően 67 ország részvételével világméretű állomáshálózatot létesített. A hálózat kereken 100 állomásán végzett havonkénti mintavételek alapján közelítően tájékozódni lehet a csapadékvíz fenti három izotópjának területi és időbeli változásairól. (A Magyarországhoz legközelebbi állomások: Bécs, Athén és Ankara).

Az időbeli és területi változást jellemző példaként az alábbiak említhetők:

— Az Oxigén—18 és a Deutérium tartalom átlagértékei — hőmérsékleti hatások miatt — az egyenlítőtől a sarkok felé és a tengerszint feletti magassággal fokozatosan csökkennek,

— Az Oxigén—18 és a Deutérium arányából következtetni lehet a csapadékképződés alapjául szolgáló vízpára eredetére, illetve útvonalára (trópusi, sarkvidéki, óceáni, szárazföldi);

— Az atomrobbantásokat követő években a csapadékvíz Tricium tartalma az eddigi 5 és 10 TE* 1 közötti értékekről több ezer TE értékig emelkedett;

— A Tricium legnagyobb része a sztratoszférában keletkezik és onnan földrajzi övezetenként és évszakonként változó intenzitású folyamatok útján kerül a troposzférába. Emiatt a csapadék triciumtartalmában jelentős földrajzi különbségek és évszakos ingadozások tapasztalhatók.

b) Tavak és tározók párolgása. Minthogy a „közönséges” vízmolekulák könnyebben párolognák, mint az Oxigén—18, vagy Deutérium atomot tartalmazók, a fenti stabil izotópok a tavak és tározók vízkészletében a párolgás és a vízkicserélődés ütemétől függő mértékben fokozatosan dúsulnak. A környezet csapadékának megfelelő értékhez viszonyítva szélsőséges esetként Deutériumban 2,7-szeres, Oxigén—18 tartalomban, 1,38-szoros értéket is mértek. Ha a mérések a belépő és kilépő vizekre is kiterjednek, fel lehet írni a víztér izotóp-mérlegét és ebből számítani lehet a kicserélődés mértékét, illetve a párolgást.

Bizonyos esetekben a tavak vízkészletének Tricium-tartalmára vonatkozó néhány adat is elegendő lehet valamely rejtett hozzájolyás, vagy elszivárgás tényének és mértékének megállapításához.

c) Felszín alatti vizek utánpótlódása. Minthogy a felszín alatti vizek — a magmatikus eredetű hévizek és ásványvizek kivételével — végső fokon csapadékból származnak, környezeti izotóp1 TE = Triciumegység; 1 TE azt jelenti, hogy az

1 és 3 atomsúlyú hidrogénatomok aránya 1018:1.

jaik mennyisége tájékoztatást nyújt keletkezési korukról és utánpótlódásuk körülményeiről. Ilyen vonatkozású példaként említhetők az alábbiak:

— A felszínközéli talajvizek és a karsztvizek stabil izotópjaiból megállapítható az az évszak, amelynek csapadékából keletkeztek (részletes mérések és gyors beszivárgás esetén gyákran az évszákon belüli időpont is);

— A csapadék Tricium-tartalmának az atomrobbantások okozta ugrásszerű növekedése folytán bizonyos határérték alatti Triciumtartalom esetében közvetlenül és határozottan megállapítható, hogy az utóbbi két évtizednél régibb eredetű vízről van szó;

— Időszakosan megismételt és lehetőleg több radioaktív környezeti izotópra kiterjedő mérések alapján a keletkezési kor közelebbi azonosítására is sor kerülhet, illetve a teljes készletnek a keletkezési kor szerinti megoszlásáról is lehet tájékozódni.

— Az Oxigén—18 és a Deutérium aránya bizonyos utánpótlódási összetevőket, illetve hatásokat közvetlenül kimutat (pl. szivárgás valamely környező tóból, vagy tározóból, keveredés egykori hőforrások vizével stb.).

d) A folyók vízszállításának eredet szerinti megosztását a ma ismert eljárások közül a környezeti izotópok segítségével lehet objektív úton vizsgálni. A frissen hullott csapadék, a hóolvadás által keletkezett víz és a felszín alatti víztartókból származó víz az Oxigén—18 és a Deutérium aránya, továbbá a Tricium-tartalom tekintetében egymástól ugyanis jól elkülöníthető és segítségükkel az egyes összetevők aránya és jelenléte megállapítható. A fenti adatokból egyes esetekben a felszíni vagy felszín alatti tározódás időtartamáról is tájékozódni lehet.

MAGYARORSZÄGI vizsgalatok

A) Felszíni vizek. A környezeti izotópokkal kapcsolatos első hazai hidrológiai vizsgálatokat a VITUKI és az Északmagyarországi VÍZIG 1967- ben indította meg, a Fertő-tóra vonatkozóan. A kutatások a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hidrológiai osztályával és az osztrák szakintézetekkel közösen kialakított program keretében folynak. A csapadékból, a befolyó és a kifolyó vizekből, továbbá a tó néhány jellemző pontjából havonként vett vízminták Tricium, Oxigén—18 és Deutérium adataiból elsősorban a vízpótlódás és a vízkicserélődés vizsgálata terén várhatók eredmények. A minták elemzését a NAÜ Központi Laboratóriuma és a pisai egyetem izotóp laboratóriuma végezte. Az adatok első összefoglaló értékelésére előreláthatólag 1970- ben kerül sor.

A Fertő-tóval kapcsolatos vizsgálatok kiterjesztéseként 1968 októberében a VITUKI és a NAÜ Hidrológiai osztályának munkatársai a Balaton és a Velencei-tó víz vidékén is végeztek alkalomszerű mintavételeket és a következő évek33