Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
ben valószínűleg a három tó természetes izotópjainak részletesebb összehasonlító elemzésére is sor kerül. A vizsgálatok szélesebb körű kiterjesztésének egyik kulcskérdése a hazai tricium-meghatározás lehetővé tétele. Ezen a téren a VITUKI és a Központi Fizikai Kutató Intézet közös erőfeszítései után folyamatban van és előreláthatólag 1970-re befejeződik a műszerek és berendezések beszerzése, illetve a kísérleti jellegű elemzések elvégzése. Minthogy megfelelő körültekintéssel a minták hosszabb ideig tárolhatók, a felszíni vizekkel kapcsolatos átfogó és rendszeres hazai vizsgálatok első lépéseként 1969 tavaszán a Duna, Tisza, Körösök, Zagyva és Kapos 1—1 állomásán is megkezdődtek a mintavételek, amelyeket egyelőre évenként kétszer (a tavaszi nagyvizek és az őszi kisvizek idején) ismételnek meg. B) A felszín alatti vizek tricium-tartalmának vizsgálatát a VITUKI 1968-ban kezdte meg. Első feladatként a kisalföldi medence áramlási és utánpótlódási kérdéseit tanulmányozzák a tricium-tartalom segítségével. Előző izotópos sebességmérések eredményei azt mutatták, hogy a kisalföldi medence összefüggő kavicsteknőjében az alsóbb régiókban — mintegy 30 m alatt — már nincs áramlás. Ha ez igaz, úgy a mélység növekedésével — az elképzelések szerint — csökkennie kell a tricium-tartalomnak. Másik vizsgálati területen, a Mátraalján a beszivárgó csapadékvíz utánpótlódási kérdéseit vizsgálják. A visontai külfejtést megelőző feltárások jó képet nyújtanak a mátraaljai beszivárgási lehetőségekről, illetve ha nem is nagy távolságig, de ismeretes az Alföld felé lejtő rétegek elhelyezkedése és ezek fizikai tulajdonságai. A triciumtartalom-vizsgálat során vizsgálják a Mátraalja csapadékvizeinek és a felszíni vizeknek a triciumtartalmát, majd az ismert áramlási irányban az Alföld felé mintegy 40 km hosszú szelvény mentén vizsgálják a különböző mélységekben és különböző rétegekben található talaj-, illetve rétegvizek triciumtartalmát. A vizsgálatokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Hidrológiai osztályával kötött szerződés keretében végzik. A vízminták tricium-elemzését 1968. első felében a bécsi Arsenál cég végezte. Az ezt követő minták elemzését a fentebb említett hazai laboratóriumi vizsgálatok megindításától várják. A kisalföldi vizsgálatok keretében 1968-ban az Oxigén—18 és a Deutérium értékek felhasználására is sor került, A szükséges laboratóriumi elemzéseket a Központi Fizikai Kutató Intézet végezte el. * A fenti rövid áttekintésnek nem volt, és nem is lehetett más célja, minthogy felhívja a figyelmet erre a fontos és nagy perspektívájú kutatási módszerre. Az egyes alkalmazási lehetőségek részletkérdéseit a NAÜ szerkesztésében és a Nemzetközi Hidrológiai Decennium programja keretében megjelent és megjelenő kézikönyvek sorozata és szakdolgozatok százai tárgyalják. Ahhoz, hogy ezek a módszerek a magyar hidrológiai és vízgazdálkodási kutatásban is kellő időben és megfelelő mértékben alkalmazásra kerülhessenek, a tárgykör szélesebb körű ismeretén kívül fontos volna egy megfelelően sokrétű kutatási keretterv összeállítása is. Baranyi Sándor, Major Pál és Szesztay Károly, VITUKI tud. osztályvezetők A jugoszláv Hidrotechnikai (Belgrádi építő tröszt befejezte a Tunézia fővárosától mintegy 100 km-re északra a Kaszeb folyóra tervezett hasonnevű gát építését. A gát hossza 250 m, magassága 60 m, térfogata 75 ezer m3. A gát által kialakított tároló térfogata pedig 80 millió m3. Az esős évszakban összegyűlő víz a különben gyakran aszályos területek öntözését fogja szolgálni. A tároló vize ezenkívül a főváros — Tunisz — vízellátásának javítását is lehetővé teszi, amint megépül a Kaszeb—Tunisz csővezeték. Foto: A tunéziai Kaszeb-gát. A jugoszláv Hidrotechnika tröszt német, olasz és szovjet cégek előtt, versenyben, szerezte meg az építési megbízást. A jugoszláv építők sok újítást alkalmaztak (korszerű robbantási módszert az alapozás készítéséhez, új betonozási technológiát és monolizálási megoldást). Az építés két évig tartott, ami után a tunéziai kormány mindennemű észrevétel nélkül vette át a kész létesítményt. * * * Új halállomány kialakítása a Rajnán Mint ismeretes, egy vegyi üzemnek a Rajna egyik mellékfolyójába bocsátott mérgezett szennyvize szinte teljesen kipusztította a Rajna halállományát. Illetékes hatóságok és halászati szakértők, a folyam újra betelepítését határozták el, mely 1969. szeptember 1-ével meg is kezdődött. A betelepítést a Rajna mellékfolyóin kezdik meg, azért, hogy a viszonylag még tisztább vizekben a jövevények megszokják a helyi viszonyokat és fokozatosan hozzá edződjenek az erősen szennyezett Rajna adottságaihoz. Az első telepítés a Ruhr néhány szakaszán történt angolnákkal. További telepítések a Sieg és az Erft mellékvizekben történik. A hidegebb hónapokban további halfajokat telepítenek, így márna, sügér, ponty, fenékjáró küllő, devérkeszeg, compó, fejes domolykó szerepel az új halak listáján. A múlt év — 1969 — folyamán 85 000 DM értékben telepítettek a felsorolt halfajtákból a Rajnába. * * * A Vízügyi Műszaki Tanács 1969. december 20-án ülést tartott. Megtárgyalta a VMT 68—69. évi munkájának beszámolóját, a VMT személyi és ügyrendi változásait, a szennyvízöntözés fejlesztési javaslatát, a fakadóvizek kárainak elhárítására kidolgozott módszerek műszaki-gazdasági értékelését, a Balaton vízpótlásának összehasonlító tanulmányát és a VMT 1970. évi munkatervét. 34
