Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
dezések az öntözés fontosságáról, technológiájáról is részletesebben szó eshetne. Elképzelhető természetesen olyan módszer is, amely szerint a különféle szintű iskolák pedagógusai tanfolyamokon kapnak ismereteket, eligazítást az adott iskólafokozatban célszerűen adagolható ismeret anyagából. A tanítók, tanárok képzettsége egymagában is sokat segíthet a fakultatív oktatás módszereinek, dózisainak megválasztásában. Az oktatáshoz kitűnő segédeszköz lehet a film, bemutatása tisztító és vízművekben, mezőgazdasági szempontból pedig az öntözőfürtökön, kutatóintézetben tett tanulmányi kirándulás. Feltétlenül érdekes élményszámba menne az ifjúság számára az árvíz és belvíz elleni védekezés szervezetének évenként egy-egy gyakorlati bemutatója is. A kérdés nálunk is egyre égetőbb teendővé válik. A TIT kiadásában már meg is jelent egy olyan segédkönyv, amely a pedagógusok számára biztos iránytűt adhat a vízgazdálkodás kérdéseiben való eligazodásban. E rövidre fogott segédkönyvben a pedagógusnak öt témakörben kel'1 eligazítást kapnia: 1. A tiszta víz. 2. A szennyvíz. 3. A vizek biológiai egyensúlyának fontossága és veszélye. 4. A tudomány és technika szerepe az egyensúly helyreállításában. 5. Az öntözés szerepe az emberiség élelmiszerellátásában. Természetes, hogy e szűkre szabott újságközlemény nem lehet alkalmas a kérdés érdemi kifejtésére. Alkalmas lehet azonban gondolatébresztésre, valamint arra, hogy a vízgazdálkodás kérdését végre hivatalosan is bepalántálják iskoláink valamenenyi fokán az állami oktatás tanmenetébe. Vincze Oszkár Egy modern kutatási módszer a felszíni és a felszín alatti vizek hidrológiai vizsgálatában A radioaktív izotópoknak jelzőanyagként történő felhasználása a hidrológiai és hidraulikai kutatásokban hosszúnak nevezhető múltra tekint vissza. Viszonylag újabb keletűek a légtérben, a szárazföldeken és az óceánokban kisebb-nagyobb mennyiségben mindig fellelhető környezeti izotópok mérésén alapuló hidrológiai vizsgálatok. KÖRNYEZETI IZOTÓPOK A természeti környezetben (levegőben, vízben, talajban, növények és állatok testében) fellelhető izotópok két nagy csoportra oszthatók: 1. Stabil izotópok, amely éknek atomjai időben állandóak (csak külső hatásokra változnak) és 2. Radioaktív izotópok, amelyeknek atomjai keletkezésük pillanatától energiasugárzás útján folyamatosan változnak és csak más izotóppá vagy más elemmé alakulva jutnak stabil állapotba. Hidrológiai vonatkozásban a stabil környezeti izotópok közül elsősorban a 18-as atomsúlyú oxigén (Oxigén—18) és a 2-es atomsúlyú hidrogén (Deutérium), illetve az ilyeneket tartalmazó vízmolekulák a jelentősek. A radioaktív környezeti izotópok csoportjából hidrológiai vizsgálatokban leggyákrabban a 3-as atomsúlyú hidrogén (Tricium) és a 14-es atomsúlyú szén (Carbon—14) szerepel, amely éknek felezési ideje 12,2 év, illetve 5568 év. Bizonyos esetekben jól használhatóak a felezési idő tekintetében a két előbbi közé eső Silicon—32 (felezési ideje kereken 600 év), és a rendkívül rövid felezési idejű (3,8 nap) 222-es atomsúlyú Radon. Környezeti izotópok egészen a legutóbbi évtizedekig lényegében véve csak természetes úton (többségük a kozmikus sugárzások hatására) keletkeztek. Az utóbbi két évtizedben az atomrob-Mérö és vezérlő berendezés, mellette a hűtőpultba helyezett elektrolitikus dúsító cellákkal hántások időpontjában a természetes eredetűnek gyakran a sokszorosát elérő mennyiségű radioaktív izotóp (pl. Tricium és Carbon—14) kerül a légtérbe. FŐBB HIDROLÓGIAI VONATKOZÁSOK A környezeti izotópok hidrológiai célú vizsgálata — viszonylagosan rövid múltja ellenére — meglehetősen sokrétű és szerteágazó. Az aláb32
