Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
Az OVH-ÁBKSZ és a gépesített védelmi osztagok szerepe az árvízvédekezésben Védekezési tapasztalatok Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz rendkívüli méreteivel, kiterjedésével és tartósságával méltán vetekszik a vízügyi szakembereknek felejthetetlen 1965. évi nagy dunai árvízzel. Az egységes vízügyi szolgálat nagy vizsgája volt már az 1965. évi dunai árvíz is, de a közelmúltban lezajlott Tisza-völgyi árvíz különösen nagymértékben vette igénybe a vízügyi szolgálat és a védekezésben részt vevő egyéb szervek dolgozóit. Az OVH—ABKSZ-t és a vízügyi igazgatóságok védelmi osztagait az OVH elnöke az árvíz- és belvízvédekezési műszaki tevékenység korszerű és hatékony ellátása, valamint a helyi vízkárelhárítási tevékenység támogatása érdekében hozta létre. A Tisza-völgyi árvíz elleni védekezés során az OVH—ÁBKSZ és a vízügyi igazgatóságok védelmi osztagaira nagy feladatok hárultak. Az OVH— ÄBKSZ fő feladatának, hogy a különleges műszaki és szakmai felkészültséget és korszerű felszereltséget igénylő védekezési feladatok végrehajtásával segítséget nyújtson a legveszélyeztetettebb védelmi szakaszokon, teljes egészében eleget tett. Eleget tett azonban a Szervezet az alapfeladatán kívül az egyéb, a védekezés eredményessége szempontjából nélkülözhetetlen, egyes esetekben döntő jelentőségű, igen sokrétű feladatainak is. A munkából kiemelkedett a repülő-részleg igen eredményes vízügyi légi felderítő munkája, a Szer vezet által bevezetett képmagnós helyzetrögzítés, a védekezésnél nélkülözhetetlen hírösszeköttetés pontos, gyors, rugalmas munkája. Ez az árvédekezés is bebizonyította, hogy úgy a Központi Szervezet, mint a VIZIG-o'k védelmi osztagainak gyors ütemű fejlesztésére még fokozottabb gondot kell fordítani. Az árvízvédelmi osztagok munkája a Szamos május közepén bekövetkezett hirtelen áradásával kezdődött. Május 13-án riasztották a nyíregyházi és a miskolci VIZIG-ok védelmi osztagait, valamint az ÁBKSZ könnyű osztagát. A váratlanul jelentkező Felső-Tisza vidéki árvíz órák alatt szinte megoldhatatlan feladatok elé állította a területileg illetékes nyíregyházi VIZIG-ot s a román területen bekövetkezett gátszakadásokon keresztül kitört vizeknek a magyar területen való megjelenése válságos helyzetet teremtett. Megmozdult az egész vízügyi szolgálat s május 14-én újabb négy — az ÁBKSZ, a székesfehérvári, a miskolci II. és a debreceni V!ZIG-ok — osztagait helyezték készültségbe, illetőleg indították útba s vetették be a veszélyeztetett helyeken. Az ÁBKSZ nehéz és könnyű osztagán kívül nyolc napon belül a tizenkét vízügyi igazgatóságnak nemcsak a rendszeresített osztagai kerültek riasztásra és bevetésre, hanem a rendkívüli helyzetre való tekintettel újabb osztagokat szerveztek, szereltek fel s küldték a veszélyeztetett területekre. Ilyen ,,pót” osztagokat szervezett az ÁBKSZ „kísérleti osztag” címen, a miskolci VÍZIG két kisebb, de hídmezővel ellátott osztagot, s a győri VÍZIG egy önálló könnyű osztagot. Volt olyan időszak is, hogy az eddigi szervezetszerűen működött 13 osztaggal szemben 19 vízügyi védelmi osztag dolgozott a legkritikusabb szakaszokon s ma már megállapíthatjuk, hogy nem eredménytelenül. A védelmi osztagok készültségi állapotát feltüntető ábra jól tükrözi az osztagok nagymérvű igénybevételét. A védelmi osztagok összesen kereken 800 napot voltak készültségben, illetőleg bevetésben (1. ábra). Az OVH—ÁBKSZ-t május 13-ról 14-re virradó éjszaka riasztották. A riasztás után azonnal megerősítve a központi ügyeletet, gondoskodtunk a Szervezet Kirendeltségének, repülőrészlegének, URH hálózata személyzetének, a robbantó- és búvárrészleg, valamint a szállítórészleg azonnali teljes készültségbe helyezéséről. Az ÁBKSZ nehéz osztaga május 14-én 13 órakor indult útnak a Szamos közbe. Az osztag éjjel 1 órakor érkezett meg Komlódtótfaluba, ahol már védekezésről nem lehetett szó, mert a megérkezésük után egy-két órával a községet körülvette a Romániából Magyarországra zúduló víz. Az osztag a vízzel körülvett községből már csak nagy nehézségekkel tudott kimenekülni, hiszen a faluból kivezető utat helyenként már kb. 40—50 cm, sebesen folyó víz borította. A kapott parancsnak megfelelően az osztag Tunyogmatolcsra vonult, az ott időközben bekövetkezett gátszakadás elzárására. A megállás és pihenés nélkül nagy nehézségekkel megtett út után — hiszen Fehérgyarmat és a tunyogmatolcsi híd között ismét több helyen 38
