Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-12-01 / 6. szám
Ugyanaz a tájegység öntözéses gazdálkodás mellett melyek a belföldi értékesítés és a nemzetközi szállítás állomásai. A termelt gyümölcs- és főzelékfélék részben a belföldi friss fogyasztást, részben a konzervipart, igen jelentős mennyiségben pedig az export igényeit szolgálják ki. A dél-francia konzervipar évről évre növekszik. Jelenleg öt nemzetközi méretű konzervgyár dolgozik, 200 ezer tonna évi tervezett kapacitással. Az üzemek által felhasznált gyümölcs- és zöldségfélék mennyiségének évi átlaga mintegy 160 ezer tonna, ebből 50 ezer tonna a paradicsom (ami 850 hektár termése). 1968-ban Languedoc vidékének zöldségexportja 77 ezer tonna, amíg 1963-ban ez a mennyiség mindössze 3900 tonna volt. A gyümölcs-, de elsősorban az almaexport 1968—69-ben 90 ezer tonna mennyiséggel a francia gyümölcsexport összvolumenének 1/3-át képviselte, ami értékben 100 millió frank forgalmat jelentett. A legjelentősebb felvevő piac Nyugat-Németország, így a délfrancia piackutatások elsősorban a német igények feltárására irányulnak. Számításaik szerint a zöldség- és gyümölcsexport 1970 végére eléri az évi 500 ezer tonnát. Az öntözéses gazdálkodás elterjesztésével egyre inkább csökken a szőlőtermő területek kiterjedése, viszont egyre inkább fokozódik annak termelékenysége, valamint a minőség javítása. 1963-ig a szőlő öntözése tilos volt. 1963 óta kísérleti jelleggel mód nyílt a szőlő öntözésére is, azonban erős korlátozás mellett. Öntözni csak meghatározott talajkategóriába tartozó vidéken, csak az előírt szőlőfajtákat és csak július 31-ig bezárólag szabad. A korlátozó feltételek alkalmazása forradalmasította az eddig hanyatló szőlőtermesztést, csodálatos eredményeket'produkálva mind a minőség, mind pedig az éves hozam szempontjából. A Lesignan-i Agrárgazdasági Kutató Intézet kísérlete szerint a termés mennyisége hektáronként megkétszereződött a tenyészidő alatti négy alkalommal történő 500 mm-es esőztetó öntözéssel. A minőség pedig versenyképességet biztosít a külföldi piacokon is. Az öntözővíz biztosítása, mely Franciaország legszegényebb vidékeit az ország gazdaságilag fejlett északi és északnyugati területeivel fokozatosan egy szintre emeli, nyilvánvalóan alapvető, de nem egyetlen feltétele a területrendezési koncepció sikeres végrehajtásának. Az öntözővíz racionális felhasználásának előfeltételei Rá kell tehát mutatnunk a társaság azon részlegeinek valóban kiemelkedő tevékenységére is, melyeknek célja és feladata a racionális vízfelhasználás feltételeinek megteremtésével az öntözővíz gazdasági hatékonyságának biztosítása. Gondolok itt elsősorban talajvízsgálati laboratóriuma, a több éve működő meteorológiai megfigyelő állomás hálózata, saját kísérleti gazdasága munkájára, a kísérleti központ rendszeres tájékoztató szolgálatára, mely az öntöző gazdák gyakorlati problémái és a kísérleti eredmények népszerűsítése és érvényre juttatása között állandó kapcsolatot teremt. Mindezen tevékenység elvi alapja az a gazdasági megfontolás, hogy az öntözővíz beszerzése többletköltséget jelent, meg kell tehát találni minden kultúra vonatkozásában a fogyasztás arányában növekvő, — a növény vegetatív adottságai, a talajnedvesség, a klimatológiai viszonyok figyelembevételével — a vízpótlás mértékének és időpontjának azt az optimumát, mely a víz ára és a növény piaci értékesítési lehetősége mellett többletjövedelmet biztosít. 1. Sajtótájékoztatás Az első öntözőfürtök üzembe helyezése után nyilvánvalóvá vált, hegy az igénybe vett öntözővíz mennyisége jóval az optimum alatt maradt; természetesen a terméseredmények növekedése sem váltotta be a hozzáfűzött eredményeket. A társaság kísérleti osztálya ekkor munkához látott és megszervezte az azóta rendszeresen kiadásra kerülő sajtótájékoztatást. A kiadványok öntözési idény alatt kéthetente jelennek meg és azokat névre szólóan — egész csekély térítési költség mellett — minden öntöző gazda megkapja, akivel a társaság szerződéses viszonyban áll. Az adatlap parcellánként és növényféleségenként határozza meg a növény fejlődéséhez naponta szükséges vízmennyiséget, valamint az öntözés optimális időpontját (tehát pl. virágzás előtt vagy virágzás után). Az öntöző gazda feladata csak annyi, hogy összegezi a naponként megadott vízmennyiséget, levonva belőle az időközben lehullott csapadékmennyiséget és a különbséget többszöri permetezéssel kisebb mennyiségben, vagy állandó adaggal, kétszeri öntözéssel a növényhez juttatja. Tájékoztatást nyújt még az adatlap — az öntözőfürtönként felállított meteorológiai megfigyelőállomások jelzései alapján — a kéthetes periódusban várható hőmérséklet-, csapadék-, szél- és napsütés-viszonyokról. A növényféleségek vízfogyasztásának meghatározása a társaság mintagazdaságában végzett kísérletek alapján történik. Az alkalmazott módszer a növény párolgási veszteségének százalékos megállapítása, melyet a klímaviszonyok jellemzéseként meghatározott faktorral korrigálnak. 10%-os párolgási veszteség — mediterrán klímaviszonyok mellett — átlagban 1000 m3/hektár vízmennyiséget igényel, ami 0,10 frank/m3-enkénti vízdíj figyelembevételével 100 frank/hektár többletköltséget tesz ki. A tájékoztatóban közölt vízmennyiség-adatok feltételezik a talaj telítettségi állapotát. A telítettség biztosítására március hónapban adatközlés történik az ahhoz szükséges vízmennyiséget illetően. A növényféleségek párolgásveszteségének vizsgálata ugyanis csak egyik tényezője a vízfogyasztás optimális mértékének meghatározásához. 2. Laboratóriumi munka A másik döntő tényező a talajviszonyok elemzése, az összetétel vizsgálata, a talajvízállás és a talajnedvesség parcellánkénti mérése. A társaság laboratóriuma a tervdokumentációk elkészítéséhez 178 ezer hektáron végzett talajanalízist, míg 68 ezer hektár öntözött területre parcellánkénti részletezéssel 160 ezer fúrás és 500 ezer laboratóriumi vizsgálattal alapos talajfeltárást készített, mely a talaj összetétel legfontosabb jellemzőire, valamint termőképessége ellenőrzésére is kiterjed. 3. Mintagazdaság a kutatás szolgálatában A kísérletezés az egyes növényfajtákra 12X3 m-es parcellákon történik a szántóföldi termelés feltételei mellett. A kísérleteket rendszerint a Mezőgazdasági Egyetem hallgatói végzik, gyakorlati munkaként, némi díjazással. A termelt növény és gyümölcs piaci értékesítésével a mintagazdaság fenntartási költségeinek jelentős hányada megtérül. 4. Tanácsadó szolgálat Az öntözés hatékonyságát szolgálja a társaság műszaki és mezőgazdasági képzettségű szakemberekből álló tanácsadó és egyben ellenőrzést végző gárdája, kik az öntöző gazdákat személyesen keresik meg. 1968-ig összesen 4950 helyszíni kiszállást végeztek, ami jelentős szám, ha figyelembe vesszük, hogy 1968-ig az öntözéses gazdálkodók száma 5158 fő. A tanácsadás műszaki és mezőgazdasági problémákon kívül az öntöző gazdák hitel-. 240
