Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-12-01 / 6. szám
Mintagazdaság a kutatás szolgálatában piaci értékesítés és egyéb mindennapi gondjaik megoldására is kiterjed. Véleményem szerint nem a műszaki munka, hanem elsősorban a rendelkezésre bocsátott víz gazdaságos felhasználását biztosító apparátus tevékenysége az a terület, ahol a legfontosabb lenne a tapasztalatok átültetése és ahol legtöbb a tennivaló hazai öntözéses gazdálkodásunk eredményeinek javítására. 5. Területi optimum szerepe Hozzátartozik még az öntözéses gazdálkodás megszervezéséhez a gazdaságok területi kiterjedésének optimális rendezése is. Megállapítást nyert, hogy zöldség- és gyümölcstermesztésben általában 15 hektár a legkedvezőbb birtoknagyság, míg búza és takarmányféleségek esetében 30 hektár. A társaságnak alapítólevele szerint, az eladásra kerülő földekre elővásárlási joga van, öntöző gazdaságok kialakítása érdekében. Ez irányú tevékenysége 1958-ban indult meg és 1968. év végéig 5793 hektár földterület vételét és tagosítását hajtotta végre. Az új földtulajdonosok zöme az Algériából visszatelepített lakosság. Néhány jellemző műszaki adat a meglátogatott létesítményekről Az öntöző rendszer 7, egyenként 30—40 ezer hektár kiterjedésű öntözőfürtből tevődik össze, melyek tovább tagozódnak 2—6000 hektárnyi öntözőtelepekre. Az öntözőtelepek vízellátását egy-egy szivattyútelep biztosítja a fő- vagy mellékcsatornából történő vízkivétellel. Az alkalmazott műszaki megoldás teljesen automatikus üzemelést tesz lehetővé. A hidránsok kinyitása vagy elzárása a medence kivezető csatornájában vízszintváltoztatást eredményez, ami a szivattyútelep gépegységeinek automatikus kivagy bekapcsolását idézi elő és a helyszínen minden kezelőszemélyzetet feleslegessé tesz. 1958-tól 1968. év végéig, a főcsatorna 75 m3/sec teljesítménnyel 105 km hosszban, a föld alatti nyomócsőhálózat pedig több mint 2000 km hosszban épült ki 21, öszszesen 60 ezer kWó teljesítményű szivattyútelep egyidejű üzembe helyezésével. A tervezett hét öntözőfürtből az 1-es és 2-es teljes kapacitással megvalósult, míg a 3-as, 5-ös és 6-os építési munkái előreláthatólag 1970. év végére befejezést nyernek. Az eddig megvalósított munkák értéke 750—800 millió frankra becsülhető. Mint a legkorszerűbb technológia példáját, külön is ki kell emelnem Európa egyik legnagyobb teljesítményű szivattyútelepét, a 39 ezer kWó teljesítményű Aristid Dumont-i szivattyútelepet, melynek kivitelezése 1958. januárjában kezdődött és mintaszerű munkaszervezéssel üzembe helyezése. 1959. április hóban már meg is történt. A szivattyútelep létesítésének műszaki alapkoncepciója azt a célt szolgálta, hogy a fogyasztók felé, a szerződésben meghatározott vízmennyiség, minden időbeli és mennyiségi korlátozás nélkül „igény” szerint rendelkezésre bocsátható legyen, anélkül azonban, hogy a rendszerben az előirányzott szükségletnél nagyobb vízmenynyiséget kelljen tárolni. Ez ui. nemcsak jelentékeny vízA Bas—Rhone Nemzeti Váll. vízgazd. létesítményei pazarlást, de a berendezések túlméretezésével, jelentős többletköltséget is eredményezett volna. A megoldást a rendszer minden szakaszán állandó vízszintet biztosító (vízkivétel, főcsatorna, csatornahálózat, hidráns), automatikusan működő zsilipek beiktatásával érik el. Az Aristid Dumont-i szivattyútelep távjelző és távirányító berendezésével, minimális személyzettel hét szivattyútelep működését ellenőrzi, melyek összesen 15 ezer kW teljesítményt képviselnek. A szivattyútelepek által biztosított vízmennyiség éves átlagban mintegy 48—50 millió m3. Érdekessége a rendszer csatornahálózatának, hogy a szállított víz vegyes rendeltetésű, öntözési célok mellett ipari, sőt lakossági vízigények kielégítését is szolgálja. (Így pl. Montpellier város lakóinak vízellátását is a főcsatorna biztosítja.) Mint említettem, a Bas-Rhőne Languedoc vállalat feladata az öntözéses gazdálkodás feltételeinek biztosításán kívül, a vidék általános gazdasági egyensúlyának megteremtése, tehát az iparfejlesztés, a szolgáltatások javítása, a tengerpart rendezése. A demográfiai tanulmányok azt bizonyítják, hogy a vidék népesedési aránya lényegesen meghaladja az országos átlagot. Évente több mint 5000 új munkahelyre lenne szükség a foglalkoztatottság biztosítására, ez pedig új ipari üzemek létesítése nélkül megoldhatatlan. A népszámlálás adatai azt mutatják, hogy az ipari fejlődés még nem kielégítő. 1962. és 1968. között az iparban foglalkoztatottak arányszáma nem változott és mélyen az országos átlag alatt maradt. (27%, szemben a 40%-os országos átlaggal.) A vállalat az ipartelepítés érdekében finanszírozási, propagandavonalon, valamint a szükséges ipari és ivóvíz elvezetésével nagy szolgálatokat tett. Éz irányú munkájának eredményességét tükrözik az alábbi statisztikai adatok, melyek a mezőgazdaságon kívüli éves vízfogyasztás emelkedését mutatják: Lakossági vízfogyasztás 1966-ban 3,3 millió m3 1967- ben 7,0 millió m3 1968- ban 11,0 millió m3 A tengerpart rendezésében, a tengerpart mögötti, a gyakori erdőtüzek miatt teljesen lepusztult vidék újrafásításában is jelentős munkát végzett. A Languedoc-i tengerpart 150 km hosszban, mezőgazdasági, turistaforgalmi, sőt fürdőzési szempontból is egyaránt kihasználatlan volt, az ivóvíz minőségű víz hiánya miatt. A vállalat tervezési részlege a tanulmányok egész sorát készítette el a lagúnás övezet megszüntetésére, a fásítási programra, valamint a parti vízfolyások rendezésére. Mintagazdaságának faiskolája évente 200 ezer facsemetét szállít a vidék fásítására, részben hogy ezzel az eróziót megakadályozza, részben hogy a növényzetet a hideg mistrál szél káros hatásától megóvja. Az általuk fásított terület meghaladja a 2000 hektárt. Inkább szociális, mint gazdasági célokat szolgálnak azok a településfejlesztési és demográfiai tanulmányok (eddig több mint 100 ilyen készült el), melyek Languedoc lakásviszonyainak modernizálását szolgálják. A terv megvalósítása éves szakaszokban történik, kivitelezését — a gazdaságossági szempontok érvényesítése érdekében — egyetlen szervezet fogja bonyolítani. Gergely Sándorné
