Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-12-01 / 6. szám

lelkesedésük a felnövekvő nem­zedék felelősségvállalását bizo­nyítja. Jelentős a fiatalok sze­repe a szocialista brigádmozga­lomban, az MSZMP X. Kong­resszusa tiszteletére hirdetett versenyben, a Kiváló Ifjú Mér­nök, Technikus, a Szakma Ifjú Mestere Mozgalmakban és az újszerű vetélkedő megrendezé­sében. Az idén a Szolnok megyei KISZ-bizottság, a Középtisza­­vidéki Vízügyi Igazgatósággal, párt-, szakszervezeti és KISZ- vezetőivel a Kiskörei Vízlépcső tározótavának építésénél első ízben rendezte meg 25 résztve­vővel „A fiatal földmunkagép­kezelők vetélkedőjét.” A föld­munkagépkezelők felelősségtel­jes munkát végeznek. Nagy érté­kű gépet kezelnek és az OVH 1200 földmunkagépe 30—40 ezer egykori kubikos és talicskás munkáját helyettesíti. Másrészt nagy áldozatot is vállalnak, így rendszerint családjuktól, a la­kott helyektől távol dolgoznak. Kiskörei Vízlépcső és öntözőrend­szerei KISZ Védnökség A Kiskörei (II. Tiszai) Vízlép­cső és Öntözőrendszerei felett vállalt KISZ-védnökség megva­lósításában a fiatalok tízezrei vesznek részt. A KlSZ-szerve­­zetek megismerhetik az öntöző­gazdálkodás előnyeit, és a konk­rét helyi célkitűzések megvaló­sítására mozgósítják a fiatalo­kat. Az építésben részt vevő, mintegy 120 vállalat igazgatója és KISZ-titkára Szocialista Szer­ződést kötöttek az építés idő­tartamára a kooperációban részt vevő, szállító, alapanyagtermelő vállalat igazgatójával és KISZ- titkárával. Ezzel a korábbi egy­­másmellettiséget szövetségre váltották fel. A közvetlen együttműködés megegyezik a gazdasági mechanizmus cél­kitűzéseivel és azzal az ifjú­ságpolitikai törekvéssel is, hogy ott legyen cselekvési lehetőség, ahol a legjobb az információ. Hasonló Szo­cialista Szerződést kötöttek — illetve folyamatosan köt­nek — a víz mezőgazdasági hasznosítására a középtávú, komplex fejlesztési tervet készí­tő kutató, oktató intézetek és a tervet végrehajtó mezőgazdasá­gi üzemek állami, illetve szövet­kezeti és KISZ vezetői. A szocia­lista szerződések nagymérték­ben hozzájárultak ahhoz, hogy az idei hosszan tartó tiszai ár­víz ellenére a vízlépcső építése fennakadás nélkül folyt. Pályaválasztás A pályaválasztás egyéni és társadalmi szempontból egy­aránt fontos. Az egyén ezzel ki­jelöli a munkában eltöltött élet­útjának, érvényesülésének és boldogulásának irányát. A pá­lyaválasztást sokan — a látszó­lagos jelenségek alapján — szubjektív mozzanatnak tart­ják. Ezzel szemben a pályavá­lasztás folyamata társadalmilag determinált. Főként az egyén­nek pályaválasztási szabadságát nem szabad abszolutizálni. A pályaválasztási lehetőség való­jában készen talált valóság, ob­jektív és anyagi tény: a munka­hely, foglalkozás, szakmastruk­túra, a társadalmi, gazdasági, műszaki, technikai fejlődéstől függően alakul. Igen fontos, hogy a fiatalok képességeikkel, a társadalom lehetőségeivel összhangban álló pályát válasszanak. A pályavá­lasztásban, pályairányításban, orientációban kétségtelenül a legnagyobb szerepet a mikro­környezet — család, iskola — játssza. A jó gyakorlati tapasz­talatok alapján azonban az egyes munkahelyek pályairányító te­vékenysége is fokozható azzal, ha együttműködnek az üzemek az általános iskolákkal, úttörő­­csapatokkal. Bemutatják a mun­ka alkotó, tudatos jellegét. A pályaválasztásban az egyes pá­lyáról kialakult értékítélet is fontos. A kapcsolattartásra, a pályaválasztás indirekt befolyá­solására sokféle módszer van. Üzemlátogatás, úttörőszakkö­rök, üzemvezetők és általános iskolás fiatalok találkozása stb. Pályakezdés Az utóbbi időben egyre sür­getőbben jelentkezik, hogy tö­rődjünk többet, foglalkozzunk eredményesebben a munkába lépő fiatalokkal. Értő és haté­kony segítséggel könnyítetik meg számukra a pályakezdést, a munkahelyi kapcsolatok kiala­kítását. A pályakezdés életkort tekint­ve felöleli az egész ifjúkort. Ide soroljuk a fiatal kezdő vízgaz­dálkodási szakmunkásokat, de az induló kutatókat is. Bizonyos értelemben a pályakezdéssel kö­zös vonásokat tükröz egy-egy új munkahelyen való elindulás is. A szakmához, az első munka­körhöz, a társadalmi környezet­hez való alkalmazkodás kiha­tással van az egész pályafutás­ra. Átállási idő kell ahhoz, hogy a fiatal szakmunkás vagy mér­nök kialakíthassa a munkahelyi közösséghez, a vezetőkhöz, a tár­sadalmi szervekhez fűződő új kapcsolatait. Hosszabb időt igé­nyel elvárásaiknak a valósággal való szembesítése és a realitá­sokhoz való igazítása. A legtöbb kezdő munkavállaló nem csupán keresi a beilleszkedés, majd az előbbre jutás legcélszerűbb mó­dozatait, hanem bizonyítani is szeretné képességeit, s elvárja munkája, teljesítménye elisme­rését. Ezért a pályakezdőknek spe­ciális érdekei, a termelésben sa­játos szerepe van. Kétségtelen, hogy a pályakezdők társadalmi kapcsolataiban a munkahely el­foglalásával gyökeres változás következik be. a) A szakmunkástanulok eseté­ben még erőteljesebbé válik, szakmai ismereteik elsajátí­tása során megalapozott munkahelyi kapcsolatok ha­tása. b) A kezdő mérnökök, szaktech­nikusok viszont alapvetően új, üzemi környezetbe kerül­nek, az iskolai környezet után. Talán éppen számukra a legjelentősebb a változás, amit magasabb koruk, isme­reteik alapján, elméletileg könnyebben át tudnak hi­dalni. A gyakorlat változatlan tör­vénye, hogy a legkiválóbb el­méleti felkészültség is csak meg­felelő élet- és munkatapaszta­latokkal párosulva válhat jól hasznosíthatóvá, igazán ér­tékessé. Ez az egyik oka an­nak, hogy rendkívül fontosnak 230

Next

/
Thumbnails
Contents