Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-12-01 / 6. szám
A 3400 holdból 2200 hold szántó, 500 hold szőlő (ebből 150 hold csemege), 300 hold gyümölcsös, 300 hold rét-legelő és 100 hold megműveletlen terület. Amint e számok mutatják, a szövetkezet 20 év alatt a szőlőterületet a kezdeti állomány tízszeresére, az almást pedig kétszeresére növelte. Általában megállapítható, hogy a termelőszövetkezet vezetői az állam által nyújtott segítséget kellő hozzáértéssel és lelkiismerettel hasznosították, ezért nem véletlen, hogy ma a Micsurin egyike az ország legmintaszerűbben gazdálkodó termelőszövetkezeteinek. Erre utal a következő tábla is, amely azt bizonyítja, hogy a szövetkezet tiszta vagyonát 9 év alatt megtízszerezte. Év Tiszta vagyon alakulása Ft-ban 1959. 4 483 580 1960 6 348 650 1961. 7 630 630 1962. 8 731 350 1963. 12 200 000 1964. 20 118 000 1965. 24 269 000 1966. 30 348 000 1967. 38 500 000 1968. 46 411 000 A gazdaság szíve az almáskert. A 300 hold gyümölcsösből 245 hold almás, 50 hold őszibarack, 5 hold meggy, amely utóbbinak területét a következő évek során a meggy igen kedvező ára és világpiaci elhelyezési lehetősége miatt minden erejükkel növelni kívánják. A 2200 hold szántóból 70 hold konyhakertet, 50 holdnyi szőlőoltvány-telepet, 200 hold kukoricát, 200 hold lucernát, ezenkívül 250 hold gyümölcsöst és 150 holdnyi szőlőt, tehát összesen 920 holdat csőkutas rendszerben, esőztetve mintaszerűen öntöznek. Az öntözés eddigi tapasztalatai alapján elhatározták, hogy a következő öt esztendőben további 1200 holdon építenek ki csőkútrendszert és esőztető öntözőberendezést. Ezzel elérik, hogy a 3400 hold területből 2120 hold öntözhető lesz, ami a szövetkezet termőterületének több mint 60 százaléka. A Dánszentmiklósi Micsurin tsz mindenképpen példát mutat az öntözésben. A gazdaság egész térségében egyáltalán nincs semmiféle folyó- vagy állóvíz. Még a Duna—Tisza-csatorna megépítése után sem sokat változik a táj képe és a nagy műből csupán külön csatorna leágaztatása útján lehet a terület öntözésére gondolni. Érdemes e szempontra felfigyelni, mert e térség mezőgazdasági nagyüzemei a csőkutas vízbeszerzéssel igen súlyos hátrányban vannak. A csőkutas vízbeszerzés drága, sok vesződséggel jár, azonkívül az sem elhanyagolható tényező, hogy a nagyon intenzív csőkutas vízbeszerzés a talajvízszintet erősen leszívhatja és ilyen esetben a nem öntözött kultúrák ennek következményeit erősen megsínylik. Ha döntő érv, hogy reális számvetés szerint először az olyan gazdaságok számára érdemes öntözővizet adni, amelyek a legnagyobb hatékonysággal hasznosítják, akkor a Micsurin eredményeit e szempontból akár iskolában is tanítani lehetne. Itt van a Micsurinon kívül a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság is, amely szintén teljes mértékben megfelel az előbbi ismérveknek. Végül, ha azt is figyelembe vesszük, hogy e fejlett gazdaságok egy ilyen beruházást a legtöbb ipari üzemhez képest is igen gyorsan amortizálnak, kialakul a kép, hogy a Duna—Tisza-csatorna terveinek elkészítése és az öntözőfürtök kialakítása során e térség vízszükségletének kielégítésével okvetlen számolni érdemes. További érv az öntözőfürt kiépítése mellett, hogy a csőkutas öntözés munkaigénye is igen nagy. A vizet e térségben 25—30 méter mélységből kell felszivattyúzni. Hozamuk általában nem haladja meg a percenkénti 300—400 litert. Ez elég szegényes mennyiség, ezért három-négy kutat fűznek egy-egy 1200 percliteres szivattyúra. A vizet az egész gazdaságban permetezéssel szórják a növényzetre. A nehézkes csőkutas megoldással a víz köbméterenkénti költsége a csőkút megépítésétől a permetezési műveletig bezárólag 0,90 Ft. Az idei aszály heteiben az egyes kultúrák a vegetációs fázis vízszükséglete és az aszály mérvének mérlegelése szerint 150—320 milliméter vizet kaptak holdanként. Ez azt jelenti, hogy a holdankénti öntözés költsége a kultúráktól függően 700—1800 forint körül alakult. Ez az összeg első látásra talán magasnak tűnik. Ha azonban megkérdezzük Főző Józsefet, a Micsurin főkertészét, hogy mi volt az öntözés ellentétele, nyomban megváltozik a véleményünk. — Az öntözés nyomán betakarított többlettermés — vette át a szót Főző József — szőlőben holdanként 12 000, almában 25 000 forint körül van. Az öntözött meggy többlethozama 1969-ben — és ez talán hihetetlennek tűnik egyesek számára — a 25 000 forintot szintén elérte. E tények számunkra olyan meggyőzőek, hogy a legközelebbi 5 esztendőben további 1200 hold termőterületet teszünk öntözhetővé. Országos tapasztalat szerint a búza- és kukoricavetés-terület jelentős hányadát is öntözni kívánjuk, amelynek révén a mai szárazon elért hozamokat igen tetemesen növelni kívánjuk. Nagyobb lucernaterületet is öntözésbe vonunk. Van ugyanis 150 anyakocánk, amely állományt a kétszeresére kívánjuk növelni. Lucernaliszt-készítő üzem építésére is gondolunk, hogy a fehérjetermelést egyrészt a saját állomány, másrészt a szélesebb piac részére is kiterjesszük. — Így Főző József főkertész. Az eljárás során keletkező melléktermék is értékes takarmány. A szabadalom nyomán Dániában be is indult az első próbaüzem, amelynek tapasztalatai már a közeljövőben hozzáférhetővé válnak (a szerző megzegyzése). A Micsurin gazdálkodási színvonalát jellemzi, hogy ez évben (tehát lényegében aszályos esztendőben) az öntözetlen búza (búzatáblát ez ideig egyátalán nem öntözött a gazdaság) holdanként 17 mázsát, a tritikálé 14—15 mázsát fizetett. öntözetlen szőlőből ez évben holdanként 50 mázsát, öntözve 70—75 mázsát, almából öntözés nélkül 140— 150 mázsát, öntözött területről 220—250 mázsát szüreteltek. — És e mennyiségek, — mondotta további kérdésünkre Főző József főkertész, még mindig elég messze vannak az optimumtól, a gazdaság által előirányzott úgynevezett plafontól. Optimális trágya- és műtrágyaellátással, tehát még jobb talajerővel és a művelés további gépesítésével a legjobb növényfajtákban, mint például a jonathánalmában, starkingban, starkkrimsonban és Golden spurban — öntözéssel — a holdankénti 400—500 mázsa termés elérése sem utópia, — mondotta Főző József. Miután a gazdaság jószágállománya nem számottevő, a trágyaszükségletet sertéshizlaldából szerzik be és nagy mennyiségű tőzegkorpát is felhasználnak. A gazdaság zöldtrágyát egyáltalán nem használ fel. A Micsurin mai termelés-szerkezete és munkaerőállománya arányban van. Dánszentmiklós mindkét nembéli és minden épkézláb embere a Micsurin tsz-ben, vagy a helybeli állami gazdaság kötelékében dolgozik. A község lakóinak foglalkoztatottsága tehát teljes. A Micsurin dolgozóinak munkaereje télen is teljes mértékben le van kötve. E pillanatban a munkaerő okszerűbb kihasználásának egyik fő akadálya a hagyományosan ültetett almáskert. E magas törzsű faállomány egyébként festői látvány és termőképessége is töretlen. Tudnunk kell azonban, hogy a növényalma hozama lényegesen nagyobb, a szedés hatékonysága pedig négyszerese a hagyományos területen elérhető teljesítménynek. Így például a hagyományos fáról egy dolgozó napi 200 kilogrammot szed le, ugyanakkor a törpe sövényről 700—800 kilogrammot. E meggyőző tények nyomán a gazdaság a következő hat-nyolc év során 150 hold hagyományosan ültetett almást fokozatosan kivágásra ítélt és helyette törpesövényt telepít. A sövényalma termése kilogrammonként 2 forintba, a magas fán termett alma kilogrammja 4 forintba kerül a gazdaságnak. Kiszámították: ha a hagyományos állományt a következő 6—8 évben kivágják és a területet kordonnal telepítik be, sokkal jobban 217
