Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-12-01 / 6. szám

jönnek ki, mint a mai adottsággal. A hozam- és intenzitás-emelkedés pedig annyi, mint ha a régi módszerrel kétszer akkora területet telepítettek volna.

A Micsurin a következő esztendőkben egyéb látványos programot nem kíván végrehajtani. Elsősorban a betakarítás munkaszakaszait igyekeznek gépesíteni és a munkát minden eddiginél ésszerűbben megszervezni, ezenkívül a szőlőskertekben egyes helyeken minőségcserét hajtanak végre.

Ezúttal is időznünk kell azonban a teljes foglalkoztatottság kérdése mellett. Elóbb-utóbb messzemenő következtetést kell levonnunk abból, hogy fejlett gyümölcstermesztő gazdaságaink holdanként 400—500 métermázsás alma- és feltehetően néhány év múlva sok helyütt — nemes téli körtetermést takaríthatnak be. Tudnunk kell, hogy e két gyümölcsfajtában a kiváló minőség feltétlen magyarországi adottság és olyan országokban, ahol az almát—körtét nem „okszerű takarmányként”, tehát szimpla vitaminforrásként adják gyermeknek, felnőttnek, ott a magyar Jonathán, Starking, a Golden spur és még néhány almafajta, továbbá a Seres Olivér, a Hardenpont, a Bőse kobakja stb. téli körtefajtáink mindig piacra találnak. Ezek a fajtáink a nyugati és észak-európai államok növekvő almatermése ellenére is állandó piacra számíthatnak. Aki ugyanis a gyümölcsben nemcsak vitaminforrást, hanem gasztronómiai örömét keresi, az a jövőben is feltehetően a magyar gyümölcsöt vásárolja majd és nem lehet meggyőzni az észak-európai alma, körte üdvözítő voltáról.

Tudni való végül, hogy holdanként 400—500 mázsa nemes alma és nemes téli körte hűtőházi tárolással tartósítva és január—februárban, sőt április—májusban piacra szállítva a népgazdaságnak olyan tényezője lehet, amellyel a leglukratívebb iparágak is alig versenyezhetnek. A munkaerő-kérdésben tehát olyan intézkedéseket kellene tennünk, amelyek a fiatalság számára a mezőgazdasági nagyüzemekbe való visszaáramoltatás folyamatát gyorsítják.

Ugyancsak ide kívánkozik: az ipar és minden ipari termék olyan rohamos erkölcsi kopásnak van kiszolgáltatva, amellyel mi a gazdag és megkülönböztetettek kedvező adottságú nyugati országokkal nem vagyunk és nem is igen lehetünk versenyképesek. Iparunk fejlesztéséhez csaknem minden lényeges berendezést nyugati valutáért kell behoznunk. A mi nemes gyümölcseink erkölcsileg nem korrodálnak és a szaporító anyagot is kizárólag saját erőből, itthon alakítjuk ki. E két tényező minden egyébtől függetlenül is olyan nyomós indok, amely a mezőgazdaság további fejlesztésének kérdésében bizonyos fokú gazdaságpolitikai átértékelést, új rangsorolást tenne indokolttá. Semmiképpen sem szabad belenyugodnunk például abba, hogy nagy vitalitású mezőgazdasági nagyüzemeink csak azért ne fussanak be gyorsabb pályát a fejlesztésben, mert a községben a foglalkoztatottság már évek óta teljes. Közvetlen és közvetett intézkedésekkel olyan vonzóvá kell tenni a mezőgazdaság ilyen fejlett üzemeiben való elhelyezkedést, hogy semmiképpen se állja útját a jóval gyorsabb fejlesztésnek. (Gondolunk itt elsősorban a fiataloknak nyújtandó lakásra, amelynek révén ezerszámra akadnának fiatal házasok, akik örömmel választanák munkahelyként a mezőgazdaságot.) A 400— 500 mázsás alma- és körtetermés olyan népgazdasági erőforrás, ami az ilyen megkülönböztetett intézkedések költségkihatását is könnyedén elbírja. Előbb-utóbb számolnunk kell azonban azzal is, hogy a tőlünk északra fekvő országokban egyszer valóban tömegarányban indul meg a legkényesebb igényeket kielégítő alma, körte és természetesen még néhány speciálisan jó minőségű magyar gyümölcs fogyasztása: 300—400 milliós néptömbről van itt szó növekvő vásárlóképességgel. A KGST-országok gyümölcsfogyasztása ebben a feltétlen előbb-utóbb beköszöntő korszakban olyan tényezővé válik, amelyhez nekünk még a búzavetésterület rovására is gyümölcstermesztésre kell majd áttérnünk.

Ez azonban csak a gyümölcstermesztési oldala a hazai adottságoknak. A konyhakerti növénytermesztés, a konzerv- és élelmiszerfeldolgozás, a szárnyastenyésztés stb.

szintén hasonló lehetőségeket ígér, amelyeknek távlatai egész népgazdaságunk szerkezeti módosításának kérdését vetik fel.

A téli foglalkoztatás

A Micsurinnak ez idő szerint egyetlen 600 tonna befogadóképességű hűtőtárolója van. Elkezdték a 2000 tonna befogadóképességű tároló építését, ami üzembelépés után további tetemes munkaórát köt le szeptembertől, egész március, sőt szerencsésebb esetben április— májusig. A műszaki fejlesztés elé ugyanis többek között azt a célt kellene kitűznünk, hogy a téli almát és néhány erre alkalmas téli körtét egész a cseresznyemeggy szüretig tároljanak. Ez sem utópia. Egy ilyen hűtótároló-technológia 2600 tonna tárolása esetén — ha a téli-tavaszi gyümölcsárakat átlagban csak 10 forintnak vesszük — 26 millió forint bevételt hoz a tsznek. Ilyen árak mellett elképzelhető, hogy idővel a hűtőtárolók kapacitása minden hasonló profilú gazdaságban megkétszereződik.

Februártól az európai piacon igényes fogyasztó számára megfelelő gyümölcs már, új gyümölcs még nincs. A narancsot igényes fogyasztó ebben az időszakban már nem vásárolja. A hazai alma- és körtefajták egy jelentős hányada — és éppen a legnemesebb fajták megfelelő tárolás esetén és jó kamionban — feltehetően még áprilisban és májusban is szállíthatók.

De az sem utópia, hogy egyes magyar gyümölcsöt importáló országokban mi magunk létesítünk olyan tárolókat, amelyek e gyümölcsfajtáinkat a tavaszi hónapokban érlelik igazán élvezhető gyümölccsé. Ennek az az előnye, hogy ősszel a téli alma- és körte nem kényes a szállításra és mire beérik, nedv- és zamatértéke már teljesen kibontakozik, nyomban a fogyasztópiacon van, amelyre semmi igényes és kockázatos szállítási feladat terhe nem nehezedik. Ez azonban részletkérdés.

A Micsurin a hűtőházi munkán kívül 50 holdas oltványtelepének vesszőanyagát is télen dolgozza fel. Az oltványkészítés, szintén kiadós téli elfoglaltság a tsz állandó dolgozóinak. Ennek a szövetkezetnek nincs szüksége gombüzemre, játékműhelyre, kő- vagy kavicsbányára, stb. Itt állandó a munkacsúcs, mert az emberek következetesen dolgoznak, de a munkafegyelemmel soha egyetlen pillanatra sem merültek fel kifogások. Mindenképpen része van ebben a vezetésnek, amely a feladatot és a munkaerőkapacitást állandó egyensúlyban tartja. Mindezt szigorúan a józan előrelátás jegyében teszik. Céltudatos, rutinos szervező munkával végzik a soron levő munkát és a vezetőséget a legkecsegtetőbb könnyű nyereség csodaszarvasa sem csábítja a profiltól eltérő kétes, ködös útra, amely a mai kedvező helyzetet, arányokat felborulással fenyegethetné. A gazdaság munkaszervezete minden szezonban ütőképes és a termés minden termékben a minimális romlásveszteséggel kerül a tárolóba vagy a szállítóeszközre.

Egyik titka a gazdaság sikeres munkájának, hogy ez év elején a munkaegységet végleg megszüntették. A tagok és a külső dolgozók egyaránt teljesítménybérben dolgoznak. A tagok a teljesítménybér 8Ö százalékát, a külsők 100 százalékát havonta megkapják. A tagok a visszatartott 20 százalékot az év végi elszámolás alapján veszik fel.

Van olyan szövetkezeti tag, aki az év minden műszakját végigdolgozza és az évi 50—60 ezer forintot is megkeresi. Majdnem ugyanennyit kereshetnek a nem tagok, és miután egy-egy családból többen a szövetkezetben dolgoznak, vannak családok, ahol bizony évente 100—120 ezer forint is „összejön”. Természetes, hogy az ilyen vezetés iránt a tagok teljes bizalommal viseltetnek és a dolgozó létszám olyan sima, mint szélcsendben a tenger tükre.

Megnyugtató, hogy a Dánszentmiklósi Micsurin termelőszövetkezet már nem is egyedüli rendhagyó eset az országban. Aligha túlzás, hogy Magyarországon lényegében nincs is úgynevezett rossz tsz, amely megfelelő céltudatos munkával, hozzáértéssel hosszabbrövidebb idő múltán ne tornászhatná fel magát a Micsurin színvonalára. Mindez hozzáértés, megfelelő ösztönzés és szorgalom dolga. yincze Oszkár

218