Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-12-01 / 6. szám

Beregben belvízcsatorna gépi karbantartása tonsága érdekében a jövőben szorosabban fognak együttmű­ködni és a szükséges intézkedé­seket összehangoltan fogják megvalósítani. Ennek érdekében a Szovjet­unió és a Magyar Népköztársa­ság kormányai 1950. június 9-én Uzsgorodon (Ungváron) vízügyi Egyezményt kötöttek, mely a második világháború után a szomszédos országokkal első­ként megkötött vízügyi Egyez­mény volt. 1950 óta az Egyezmény vég­rehajtására kijelölt meghatal­mazottak — helyetteseik és szakértőik bevonásával — álta­lában évenként tartják üléssza­kaikat váltakozva magyar, illet­ve szovjet területen. Az Egyezmény végrehajtásá­nak első éveiben elsősorban az egyeztetett tervek alapján meg­kezdett töltéserősítési és folyó­szabályozási munkák végrehaj­tására került sor. Az árvízvédel­mi biztonság továbbfokozása ér­dekében a megerősített művek fenntartásának, üzemének, kö­zös elvek alapján való egyezte­tésére és a határmenti vízügyi szervek védekezés alatti kapcso­latára, szorosabb együttműkö­désére is sor került. így az ár­vízvédekezések során az illeté­kes határmenti vízügyi szervek intézkedéseiket a kölcsönösen el­fogadott előírások alapján köz­vetlenül egyeztették, tájékoztat­ták egymást az észlelt és várható vízállásokról és egyéb, a véde­kezéssel kapcsolatos adatokról. Rendkívüli árvízveszély esetén pedig biztosították a kölcsönös segítségadás lehetőségeit mind felszerelés, mind munkaerő te­kintetében. Az árvízvédelmi töltéserősíté­si munkák mellett és azok vég­rehajtása után is, fokozatosan sor került a meglevő folyószabá­lyozási művek fenntartásának és fejlesztésének folyamatos terv­egyeztetésére, ezzel kapcsolatos közös feladatok végrehajtására és a legsürgősebb partbiztosítási munkák végzésére (pl. Tiszabecs, Milota, Csetfalva térségében). A védelmi művek állapotának mindkét részről történő rend­szeres ellenőrzése mellett a vé­dekezésre való felkészülés ösz­­szehangolása, a szükséges felté­telek időbeni biztosítása is rend­szeressé vált. Ennek érdekében — a kibővített hidrológiai adat­közlés és előre jelzés mellett — kölcsönösen kicserélésre kerül­tek az árvízvédelmi szabályza­tok, tervek és nyilvántartások, amelyet a legutóbbi időben a Közös Árvízvédelmi Terv fog­lal össze. Itt kell megemlíteni, hogy az árvízvédelmi töltések fejlesztése, illetve a folyamsza­bályozási munkák összehangolá­sa a Záhony alatti hármas ha­tárnál szovjet—csehszlovák és magyar közös érdekű szakasz Alagcsövezés Tókoson folytán a három érdekelt ország együttműködésére is kibővült. Az Egyezmény szelleme, ab­ból eredően a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása és a vízgaz­dálkodás iránti igények növeke­dése lehetővé tette, hogy a két ország vízügyi együttműködése, mely kezdetben az árvízkárok megakadályozására és a vízlefo­­lyási viszonyok szabályozására irányult, szélesebb alapokra bő­vüljön. Így ki kell emelni, hogy az 1958-ban a Tisza völgy felső ré­szének vízgyűjtőjén érdekelt or­szágok vízügyi vezetői elhatá­rozták, komplex vízgazdálkodás­fejlesztési terv készítését és ah­hoz a Szovjetunió vállalta a fej­lesztési tervek tartalmi sémájá­nak kidolgozását és a séma alap­ján a Szovjetunió és Magyaror­szág el is készítette a fejlesztési tervét. Ez a terv is már jelezte, hogy a közös vízgyűjtőn elhe­lyezkedő több ország vízgazdál­kodási távlati terveinek össze­állítását és egyeztetését a két­oldalú együttműködésen túlme­nően több oldalú együttműködés keretében lehet továbbfejleszte­ni és ebben a Szovjetunió és Magyarország vízügyi együtt­működése példamutató kezde­ményezés volt. Az együttműködés további ki­­szélesítésére utal: — a közös belvízöblözetek meg-203

Next

/
Thumbnails
Contents