Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-10-01 / 5. szám
szítenek, a szakaszmérnökségek a fenntartási munkák tervezésével és az állapotrögzítő geodéziai felmérésekkel foglalkoznak. A saját és a megrendelők részére végzett tervezési tevékenység aránya mintegy 50— 50%. A tervezési feladatokon belül az utóbbi években növekedett a vízellátási és csatornázási vonatkozású tervezési munkák aránya. Ez is jól mutatja a fejlődés tendenciáját. Az előzőekben csak vázlatosan említett feladatokat az Igazgatóság korszerű technikai bázisra támaszkodva látja el. Azt a fejlődést, ami ezen a téren az elmúlt évtizedben végbement, meggyőzően bizonyítja, hogy míg 10 évvel ezelőtt kb. 80 millió Ft értékű gépekkel, eszközökkel rendelkezett az Igazgatóság, addig ma 280 millió Ft-os értéket képvisel a gép- és eszközállománya. Az Igazgatóság vezetői a szakszervezettel szoros együttműködésben nagy figyelmet fordítanak a dolgozók szociális és kulturális körülményeinek állandó fejlesztésére, mivel tudatában vannak annak, hogy ez milyen nagy jelentőségű a megelégedettség és az eredményes munka szempontjából. Azok az eredmények, amelyeket az Igazgatóság a vízgazdálkodás fejlesztése és a területen jelentkező konkrét vízigények kielégítése, valamint a vízkárelhárítási feladatok terén az elmúlt években elért, nemcsak a nagy hozzáértéssel és odaadással végzett munkának tudhatok be, hanem annak is, hogy az Igazgatóság vezetői mindenkor nagy figyelmet fordítottak és fordítanak a megyei, valamint a járási párt-, tanácsi és egyéb szervekkel való szoros együttműködésre. Az Igazgatóság központja a megyei, a szakaszmérnökségek vezetői a járási és városi, a kerületi technikusok a községi tanácsokkal tartanak rendszeres kapcsolatot, ami a járási tanácsok időszakosan meghatározott írásos tájékoztatásával jár együtt. A megyei, városi és járási tanácsüléseken minden évAz Igazgatóság Árvízvédelmi Osztaga munka közben ben visszatérő napirendi téma az ár- és belvízvédekezés, kiemelten szerepel még a vízellátás és a csatornázás, a belterületi vízrendezés és a mezőgazdasági vízhasznosítás kérdése. A megyei szervek évente tárgyalják a Kiskörei Vízlépcsővel kapcsolatos fejlesztési célkitűzéseket, problémákat is, az egyéb vízgazdálkodási vonatkozású kérdések mellett. Jó kapcsolat alakult ki a termelőszövetkezetek területi szövetségeivel is, és az együttműködés a terület sajátosságaiból adódóan elsősorban a vízkárelhárítás, az öntözésüzemelés vonatkozásában a legintenzívebb. Igen fontos követelmény, hogy egy-egy igazgatóság kapcsolata megfelelő legyen a területen működő üzemekkel. Ebben a vonatkozásban örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kapcsolata a mezőgazdasági üzemekkel kifogástalan és dicséretre méltónak kell tekinteni azt a törekvést is, hogy az ipari üzemekkel is hasonló kapcsolat kiépítését próbálják egyengetni. Reméljük, rövid időn belül ezen a téren is hasonló helyzet alakul majd ki, mint a mezőgazdasági üzemek vonatkozásában. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tevékenységét méltatva említést kell tenni arról is, hogy az elért eredmények kibontakozását nagyban elősegítették az itt alkalmazott korszerű vezetési módszerek. Az Igazgatóság vezetői igen fogékonyak az új iránt, bátran szakítanak az elavult módszerekkel, eljárásokkal és ez a szellem érvényesül a beosztottak körében is. Az a munkahelyi légkör, ami hosszú évek során az Igazgatóságnál kialakult, nagyban elősegíti az alkotó munka kibontakoztatását és a dolgozók kezdeményező képességének kifejlesztését. Ez a magyarázata annak, hogy az Igazgatóságnál viszonylag igen kicsi a fluktuáció. A dolgozók elégedettek munkakörülményeikkel, biztosítva látják munkájuk anyagi és erkölcsi megbecsülését. Ez a szellem feltétlenül garanciát jelent ahhoz, hogy az elkövetkezendő időszakban megoldásra váró jelentős feladatokkal az Igazgatóság dolgozói éppen úgy megbirkózzanak, mint ahogy azt eddig is tették és ha a helyzet úgy kívánja, a gátakon is derekasan helytálljanak. Dr. László Ferenc 185
