Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-10-01 / 5. szám
A vízgazdálkodás ágazati modelljének (szektormodell) elméleti és módszertani kérdései (MÁSODIK RÉSZ) Gazdaságpolitikai döntések, főbb növekedési tényezők A vízgazdálkodás reális hosszú távú tervezete kidolgozásának alapja a vízgazdálkodás súlyának, jelentőségének megállapítása a népgazdasági ágak között, amely a többi népgazdasági ág, illetve ágazatok fejlődési üteméből ered. Fel kell tárni elemző vizsgálatok útján a népgazdasági ágazatok és vízügyi ágazatok kölcsönös összefüggését a fejlődés folyamatában. Az elemző vizsgálatok eredményei alapján feladatunk a népgazdasági fejlődésből eredő vízigények ágazati bontású, területi vetítési! és vízügyi szakágazatú bontásának elvégzése. A fejlődési ütemben mindenkor fontos szerepet játszanak a gazdaságpolitikai célok és döntések, továbbá a közgazdasági szabályozók, ezért ezek tanulmányozása és elemzése elengedhetetlenül szükséges a szektormodell közgazdasági megalapozása érdekében. Kiindulópontunk tehát a népgazdaság gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szükséges vízigény reális megállapítása. Vizsgálni kell ezért a gazdasági struktúra változását, mivel ez hat ki a vízigényekre. Napjainkban a társadalmi fejlődésünkre jellemző az intézményes vízellátás jelentős növekedése, a gazdasági fejlődésre pedig a vízigényes iparágak és az energiaipar eddiginél gyorsabb ütemű fejlődése. A népgazdasági változások vizsgálatánál és a tervezés első fázisában közgazdasági szabályozók kérdései kerülnek előtérbe a tervezés alapjainak tisztázása érdekében. Ezek közé tartoznak: 1. az eddigi tervezési metodika értékelése; 2. a tervezéshez szükséges elméleti, módszertani kérdések tisztázása, a fő összefüggések, a fő mutatók rendszerének kiválasztása. Ennek keretében kell megállapítani a tervezési szinteket a döntési szintek figyelembevételével; 3. a tervezés körének lehatárolása; 4. a tervezés időszakának megállapítása (15—20—30 év). A hosszú távú tervezés feltételeinek megállapításához szükséges a kiindulófeltételek összeállítása. Kiindulófeltételként szerepel az eddigi fejlődés eredményeinek vizsgálata, ami egyben kiindulópontját jelenti a további fejlődésnek. Ennek érdekében kell elvégezni a bázisvizsgálatokat, amelyek eredményét a további munkánál fel kell használni. Erre azért is szükség van, mert nem történt meg ez ideig kielégítően, tudományos értékelés alapján az eddigi módszerek elemzése és általánosítása, a tapasztalatok hasznosítása a jövő feladatainak meghatározásánál. Ez az elemzés olyan népgazdasági ágazati fejlődési mutatók vizsgálatát jelenti, amelyek meghátározó jellegűek lehetnek gazdaságpolitikai döntések számára is. Ez az elemzés alapul szolgálhat a reális távlati népgazdasági vízigények felméréséhez, a vízgazdálkodási teljesítmények növekedését előirányzó modell kialakításához. A fő népgazdasági növekedési tényezőket kell tehát vizsgálni a vízügyi tevékenységek fejlődési ütemének helyes és biztonságos meghatározása érdekében. Ilyen főbb népgazdasági tényezők és ezek mutatói többek között a következők lehetnek (ezek köre bővíthető és szűkíthető a kutatás eredménye szerint): — a népesség alakulása, megoszlása területek, városok, falvak szerint és foglalkozás szerint, — a fogyasztói alap nagysága, összetétele, szerkezete, — a nemzeti jövedelem alakulása és felhasználásának valószínű megoszlása, — a beruházások nagyságrendje és megoszlása a vízügyi tevékenységek szempontjából, — a műszaki fejlődés iránya, üteme, annak kihatása a vízgazdálkodásra, — a természeti, a gazdaság-földrajzi tényezők helyzete és szerepe a vízgazdálkodás fejlődésére, — a vízigények regionális megoszlása és ennek kielégíthetősége természeti, műszaki és gazdasági értékelés alapján, — a vízkészletek nemzetközi, illetve a szomszédos országok közötti megoszlása és ennek kihatása hazánk vízgazdálkodására. A népgazdaság fejlődési üteme vizsgálatánál természetesen számos más tényezőt lehet és kell még vizsgálni, amire a jelen cikk keretében nem célunk részletesen kitérni. A vízügyi szakágazatok és a vízigényes gazdasági ágazatok kapcsolata A népgazdasági ágazatok és a vízügyi szakágazatok közötti konzisztens tényezőket meg kell állapítanunk és ezeket összhangba kell hoznunk. A vizsgálatok során meg kell állapítanunk a népgazdasági ágazatok, az egyes vízhasználók (ipar, mezőgazdaság, lakossági igények), vízigény, vízhasználat, illetve vízgazdálkodás szempontjából való csoportosítását. Ezt a csoportosítást a népgazdasági tervezés és a vízügyi tervezés szempontjait egyeztetve kell összehangolni. A csoportosításnál figyelembe kell venni a népgazdasági ágazatok fejlődéséből eredően a vízvédelmi (árvízvédelmi és vízrendezéses) kihatásokat és meg kell állapítani azt is, hogy a népgazdasági fejlődés szintjén milyen tényezők azok, amelyek meghatározzák a vízvédelmi tevékenységek fejlesztését, annak ütemét. Ebben a tekintetben a védőképesség bizonyos szintjét kell meghatározni, figyelembe véve a társadalmi vagyonérték növekedéséből adódó védelmi feladatokat. E témarész kidolgozásánál tehát meg kell állapítani elsősorban a népgazdaság, illetve a népgazdasági ágazatok összetételének változásából és fejlődéséből, továbbá a nemzeti jövedelem növekedéséből szükségessé váló hosszú távú fejlesztési feladatokat és a kettő összhangját biztosítani kell. Ebben a folyamatban kell figyelembe és számba venni a szükséges vízügyi fejlesztésből eredő ipari berendezések, eszközök és anyagok termelésének, előállításának fejlesztési feladatait is. A népgazdasági ágak részéről megállapított és már csoportosított mennyiségbeni és területi távlati vízigényekre meg kell adni a választ vízügyi ágazatonkénti és területenkénti bontásban mennyiségben, minőségben és költségek szerint is az Országos Tervhivatal, illetve a főbb népgazdasági ágak felé. A vízigény kielégíthetőségének természeti, műszaki és gazdasági lehetőségeit vízügyi ágazatonként és vízrendszerek szerint ki kell tehát munkálni, időbeliség szerint is lehetőleg kétféle csoportosításban: — Lényegében a jelenlegi költségek, illetve ráfordítások szintjén ki lehet-e elégíteni az igényt. — Csak nagyobb beruházással, új műszaki megoldásokkal, új, jelentősebb létesítmények megteremtésével és így magasabb költségszinten lehet csak kielégíteni a felmerült igényeket. A vízigény kielégítése ugyanis a térben és időben változó természeti adottságok, továbbá a különböző és egyben területenként és időben is változó vízkészletek miatt csak különböző gazdasági és műszaki körülmények között és különböző költségszinten oldható meg. A vízigény-kielégítéssel kapcsolatban meg kell állapítani a főbb jellemző mutatók körét. Ezek lehetnek pl.: — Az éves vízkészlet kihasználtsági foka százalékban; — Egy m3 kitermelt víz beruházási igénye állóeszköz Ft/m3. 186
