Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-08-01 / 4. szám

hezen mérhető forintban, különösen a víz minőségére vonatkozó adatgyűjtés esetén, aminek értéke esetleg csak nagyobb távlatban tudományos vagy gyakorlati felhasználásuk révén fog jelentkezni. Ezért a gazdaságosság mérlegelésénél az egyéb, számszerűen nem mérhető tudományos, közegészségügyi hasznot is figyelembe kell venni. A gazdaságosság vizsgálatánál szóba jöhet a vízfolyások mentén települt anyagilag érdekelt szervek, vállalatok bevonása a figyelőszolgálatba akár közvetlenül, akár arányos teherviselés átvállalása útján.

Hazai gyakorlatban, különösen a határon túlról érkező vízfolyások esetében, igen meggondolandó, hogy csupán szubjektív észlelésekre támaszkodó legyen-e a figyelő- és jelentőszolgálat a jövőben. Ugyanis egy ilyen egyszerű figyelő- és jelentőszolgálat, amilyenekkel jelenleg rendelkezünk, az ismertetett fő célok elérését nem teszik lehetővé. Határfolyóink helyzete, az azokra települt vízhasználók és ezen keresztül a népgazdaság érdeke egyre inkább korszerűbb, tudományos vizsgálatokat is lehetővé tevő, továbbfejlesztésre alkalmas rendszerek alkalmazását kívánja.

A magasabb kívánalmakat kielégítő észlelő rendszer már csak szaktevékenység keretében valósítható meg, feltehetően egyre emelkedő műszerezettséggel és automatizálással. [9, 10, 11]

Azonban ilyen rendszerek kialakítása sem történhet sematikusan. Messzemenően figyelembe kell venni az összes adottságokat, a vízfolyásokon már kialakult vízminőségi állapotot, a vízgyűjtő vízminőségére kiható gazdasági fejlesztési terveket, meglevő és tervezett vízhasználatokat, az észlelő rendszerbe bevonható üzemek, intézmények felhasználható kapacitását, segítőkészségét.

Mindezek figyelembevételével elsősorban a határszelvényekben és a legjelentősebb szennyezések alatti, törzshálózati szelvényekben kellene korszerű észlelő állomásokat szervezni.

Amennyiben az így kijelölt szelvényben, vagy annak közelében az állomás kezelésére alkalmas üzem, intézmény van, úgy annak keretében vízkivételi és vízelőkészítő tevékenységükhöz kapcsolódóan célszerű az észleléseket végezni, kiegészítve a szükséges figyelő- és jelentőszolgálattal. Nagy ipari vízkivételekkel sűrűn telepített vízfolyásokon összehangolt észlelő állomások egész sorát lehet kialakítani, s csupán az esetleg hiányzó láncszem helyén kell kis laboratóriummal felszerelt, fő- vagy mellékfoglalkozású vegyésztechnikussal, laboránssal ellátott észlelő- és jelentőszolgálatot létesítem. Ehhez hasonló észlelő rendszert sikerült kialakítani pl. a Sajó folyón, ahol az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság és a nagyüzemek; az Ózdi Kohászati Üzemek, Borsodi Vegyi Kombinát, Borsodi Hőerőmű, Sajómenti Vízművek és a Lenin Kohászati Művek szocialista szerződések formájában alakítottak észlelő állomásokat. A sort az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság laboratóriuma zárja le egyelőre.

Az észlelő helyek általában heti kétszeri rendszeres vizsgálatokat végeznek. A vizsgálati eredményekről egységes nyilvántartást vezetnek, melyek az alábbi adatokat tartalmazzák:

I. fizikai jellemzők:

levegőhőmérséklet

időjárási jellemzők

vízhőmérséklet

víz színe, szaga, átlátszósága

különleges észlelések (pl. olaj foltok, halpusztulás stb.).

II. Kémiai jellemzők:

BOI5 oxigénfogyasztás oldott oxigén oxigéntelítettség pH

vezetőképesség

lúgosság

összes keménység összes oldott anyag összes lebegő anyag összes száraz anyag fenolok vas.

Ahol nincs lehetőség megfelelő kooperációra, és különösen nagy érdekek fűződnek a vízfolyás vízminőségének ellenőrzéséhez a meghatározott állandó szelvényekben, ott állandó figyelő- és jelentőszolgálatot kell kiépíteni kis laboratóriummal, műszeres vízminőségvizsgáló berendezésekkel, főfoglalkozású vegyésztechnikussal, laboránssal, esetleg beosztott, betanított figyelővel. [10, 11]

A folyamatos vízminőség-ellenőrzés automatizálása közvetlenül a vízfolyásokban bonyolult feladat, messzemenően figyelembe kell venni a folyó jellegét és a helyi adottságokat. Általában külföldön is csak néhány jellegzetes komponens meghatározását végzik automatikus műszerekkel, mint pl. oldott oxigéntartalom, pH, vezetőképesség, zavarosság meghatározását, de szóba jöhet az egyes vízfolyásokon jellegzetes szennyezettségek, pl. cianid, króm, szulfid-ion műszeres meghatározása is.

A műszerezettség és automatizálás azonban csak folyamatos, óraszalagon diagramra rögzített adatsorokat biztosít, de nem teszi nélkülözhetővé az állandó legalább naponkénti hagyományos vegyelemzéseket, amikre egyrészt a műszerek (elektródák) ellenőrzése végett, másrészt a műszerekkel nem mért komponensek időnkénti megállapítása miatt van szükség.

Ezért az állandó ellenőrző állomások szervezésénél első lépésként a kislaborok személyi és dologi (laborfelszerelés, vegyszerek) biztosítása szükséges. Ezek a kislaborok a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok vizsgáló laboratóriumainak irányítása és ellenőrzése mellett működhetnek. Felszerelésük, személyi ellátottságuk is fokozatosan a szükségleteknek és a gazdasági lehetőségeknek megfelelően történhet.

159