Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-08-01 / 4. szám
Az ellenőrző állomások szervezetének megerősödésével a szolgáltatott vizsgálati anyag menynyiségét és minőségét illetőleg — különösen a határszelvényekben —, olyan magasfokú fejlettséget és főleg megbízhatóságot kellene elérni, hogy megfelelő ellenőrzési rendszer mellett, azok nemzetközi vízvédelmi tárgyalások, sőt intézkedések alapjául is szolgálhassanak a külföldről érkező szennyeződések csökkentése, illetve kiküszöbölése érdekében. Gerhard Kálmán ШЬШЫ*, гЦсф vedelem i$l A napilapokban és folyóiratokban, valamint a rádió és televízió műsorában gyakran találkozunk olyan cikkéi vagy előadással, mely a hazai polgári védelemmel, a védelmi szervezetek létrehozásával, továbbfejlesztésével és feladataival foglalkozik. Sok emberben felvetődik ilyenkor a kérdés, miért is van szükség minderre? Egyáltalán van-e valami értelme ennek a védekezésnek, ha új háború lesz, a technika jelenlegi fejlettségi fokán? Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének közelmúltban megjelent utasítása szabályozza az Országos Vízügyi Hivatalban és a felügyelete alá tartozó szerveknél a polgári védelem üzemi önvédelmi szervezetét és ennek feladatait. Ebből az alkalomból helyénvalónak látszik, ha néhány szót mi is szentelünk ennek a kérdésnek és választ kívánunk adni a szervezet működése hatékonyságával kapcsolatos aggályokra. Sokan emlékeznek még azokra a napokra, amikor az angolszász „liberátorok” megjelentek, és Budapestet, valamint az ország több városát bombázták. Az akkori napilapokban megrendítő cikkeket olvashatunk egy-egy bombázás szörnyű következményeiről, a rombadőlt gyárakról és lakóépületekről és emberek százairól, akik a támadás során vesztették életüket. A Pesti Hírlap 1944. április 5-i száma az április 3-i légitámadásról azt írja, hogy Budapesten, Pestszenterzsébeten és Csepelen közel másfél ezer ember pusztult el, de ... a bombázott területen sokan megmenekültek, akik az óvóhelyen voltak, mert bár a felettük levő ház rájuk omlott, a szomszédos ház vészkijáratán távozni tudtak. A hivatkozott újságcikk rámutat a polgári védelem lényegére. Kitűnik belőle ugyanis az, hogy a polgári védelem, a hajdani „légó” nem csodaszer, mellyel minden veszélyt elháríthatunk, hanem hathatós eszköz ahhoz, hogy a veszélyt, a kárt csökkenthessük. Kétségtelen tény, hogy a második világháború óta a technika — természetesen a hadi technika is — hatalmas mértékben fejlődött. A támadó fegyverek pusztító hatása ellen az előző háború védelmi intézményei, a „bombabiztos” óvóhelyek már nem nyújtanak menedéket. Kétségtelen azonban az is, hogy a támadó fegyverek tökéletesítésével és fejlesztésével a védekezés is lépést kíván tartani és ma már „atombiztos” óvóhelyekről, rakétafegyvereket elhárító rendszerekről olvashatunk és hallgatunk nap mint nap. Az új alapokra helyezett „légó”, a polgári védelem célja és feladata éppen az, hogy az emberi életnek és az emberi alkotásoknak megóvását, védelmét, végsősorban megmentését a technika jelenlegi fokán biztosítsa. Ezzel a célkitűzéssel mindenkinek egyet kell értenie és annak megvalósítását fenntartás nélkül mindenkinek támogatnia kell, mert közvetlenül minden egyén, közvetve pedig a közösség legelemibb érdekeinek megvédéséről van szó. Az előzőekben említett OVH utasítás a polgári védelem célkitűzéseit a legmesszebbmenően érvényre kívánja juttatni. Felelősségteljes, nagy feladat megvalósításáról van szó, mert például a víz- és csatornaművek megelőző védelme, az ivóvíz biztosítása, annak különböző károkozóktól megóvása, a szennyvízelvezetés megoldása stb. létfontosságú kérdések. Az a szervezet, melyet a polgári védelem érdekében fel kell állítani, alkalmas arra, hogy életünket és anyagi javainkat a lehetőségek határai között a legnagyobb mértékben biztosítsa. Természetesen minden szervezet annyit ér, amennyit a hozzá tartozó személyek feladataiból megvalósítanak. Senki sem maradhat közömbös. Az érdekelt üzemek és hivatalok vezetőinek mindent el kell követniük az utasítás maradéktalan végrehajtása érdekében, azoknak pedig, akik a különböző védelmi egységekbe beosztást nyernek, feladatukkal komolyan kell foglalkozniuk. Szocialista államunk teherbíró képességének végső határáig vállalja a védelemmel járó anyagi terheket. Az egyénektől ezzel szemben nem kér mást, csak azt, hogy öntudatosan, saját érdekükben is tanulják meg a biztosított anyagi eszközök használatát és aktívan működjenek közre a védelmi szervezetek életében. Csak az esztelen ember várja ölhetett kézzel a veszélyt, az okos, értelmes felkészül arra. Tudjuk, hogy az emberiség jószándékú része nem akar háborút, sőt retteg attól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a háború lehetősége kizárt. Ha mindenki tudatára ébred ennek és élni tud a rendelkezésére bocsátott védelmi eszközökkel, akkor nagyobb bizalommal tekinthetünk a jövőbe. 160
