Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-08-01 / 4. szám

számítása. Ilyen bonyolult feladat a vízminőség változásainak számítása a vízhozamok függvényében, ahol számos komponens, illetve jellemző egyidejű hatását kell figyelembe venni. Például az oxigénfogyasztás (mg/02/l) és a vízhozamok Q m3/s közötti összefüggés megállapítására a külföldi irodalomban bilogaritmusos módszert is találunk (log у = 2.22651 — 0,327.391 log x) (1), ami mellett még a víz hőmérsékletét is figyelembe kell venni. [3]

Hazai irodalomban is találunk kísérleteket a felszíni vizek vízhozama és minősége közötti öszszefüggések megállapítására [4] T — CQ = aQ -}- b + cQ (Q—Qi) (2). A (2) összefüggésben szereplő a, b, c, állandók meghatározása azonban csak nagyszámú mérési adat birtokában korrelációszámítással lehetséges.

Egyes vizsgálatok egyelőre lazának látszó öszszefüggéseket tudnak igazolni, sőt kimutatható, hogy csapadékok hatására bekövetkező vízhozamnövekedéskor a hígító hatás nem minden esetben érvényesül. [5] így következtetésként megállapítható, hogy az irodalomból ismert számítási és értékelési módszerek is igénylik a közvetlen mérésekkel történő ellenőrzéseket, amik ugyancsak a legkülönbözőbb körülmények között vett nagyszámú vízminták elemzéseinek felhasználásával történhetnek. [6, 7]

Az észlelési rendszerek a velük szemben támasztott igényeknek megfelelően általában két csoportba oszthatók. Az egyik, az egyszerű figyelő és jelentő szolgálat, a másik már inkább szaktevékenységnek minősíthető vízmintavevő, elemzéseket végző, vagy műszereket kezelő és adatokat regisztráló szolgálat, mely rendszerint ellátja a figyelő- és jelentőszolgálatot is.

Az egyszerű figyelő- és jelentőszolgálat megszervezésénél a fő probléma a figyelésbe vont folyószakaszok kijelölése úgy, hogy azokon a szolgálat ellátására megfelelő személyek legyenek biztosíthatók, lehetőleg közvetlenül a kijelölt folyószakasz melletti lakással, közvetlen telefonösszeköttetéssel, járművel mindenkor megközelíthető helyen, állami Q/H görbével rendelkező vízmérce közelében. A szakaszok kijelölésénél arra törekednek, hogy egy-egy nagyobb szennyvízkibocsátó tevékenysége, vagy több vízszennyező együttes hatása a befogadó vízfolyásban megfigyelhető legyen.

Ezeknek a követelményeknek leginkább a vízügyi szolgálat gát- és mederőrei, szivattyúgépészek felelnek meg, mivel a gátőrházak, belvízi szivattyútelepek, közvetlenül a vízfolyások mellett vannak, árvédelmi, esetleg állami telefonnal is rendelkeznek és gépjárművel is megközelíthetők. Ezeken a helyeken többnyire állami vízmérce is van, de segédvízmércével el vannak látva. A szennyeződések megfigyelése szempontjából is általában megfelelő folyószakaszok jelölhetők ki. Nehézség leginkább megfelelő gát-, csatorna-, mederőr, vagy gépész személyi alkalmassága körül jelentkezik. Ugyanis korábban az őrök kiválasztásánál nem kívánták meg a vízvédelmi feladatok ellátásához szükséges ismereteket és nem vizsgálták alkalmasságukat ilyen feladatok ellátására. A tapasztalatok azt mutatják, különösen az idősebbeknél, hogy az új feladatokkal nehezen tudnak megbirkózni és azok idegenek maradnak számukra. E szolgálat ellátáshoz olyan differenciált ítélőképességre van szükség, melyre alapvető fogalmak ismerete nélkül csak kivételes esetekben számíthatunk. Ilyen körülmények között legtöbbnyire csak a szemmel feltűnően észlelhető vízminőség-változások jelentésére kerülhet sor, az előre meghatározott és kiadott formák szerint. Ezenkívül rendszerint el tudják sajátítani a vízmintavételt is.

Azonban ezen minimális figyelő és jelentő tevékenység is csak akkor hatékony, ha a megfigyelés a vízminőség-változás időpontjában történik és azt azonnal jelentik. Ezt azonban csak akkor várhatjuk el, ha a megbízott gát-, csatorna-, vagy mederőrök vízminőségi tevékenységét, fő tevékenységi feladataik közé soroljuk, munkaköri leírásukba vesszük és pontosan, időben is meghatározzuk azokat. Van pl. olyan külföldi szervezet, ahol egyes exponált szakaszokon a megbízott figyelőknek 2 (kettő) óránként kell megvizsgálni a víz minőségét és az észlelt lényeges változásokat azonnal tovább kell jelenteniük. [8]

Azonban a példaként felhozott szervezeti utasításban nincs említés, hogyan kell az őrnek eljárnia munkaidőn kívül, éjszaka, vagy igazolt távolléte, szabadsága alatt. Problémát jelent még a hírközlő eszközök (telefon) meghibásodása esetén követendő eljárás, továbbá a vett vízminták továbbítása a központi laboratóriumba.

A figyelő- és jelentőszolgálat szervezésénél és működésénél elsőrangú szempontként kell figyelembe venni a vízfolyáson előforduló, vagy bekövetkezhető szennyezések nemét, fajtáját, mérgező hatását (toxicitását), annak kísérő jelenségeit, felismerhetőségét. Az egyszerű figyelőszolgálatnak különösen a vízszennyeződések ezen utóbbi tulajdonsága okoz nehézséget, mert színtelen, szagtalan mérgező vegyi anyagok, fertőző baktériumok, radioaktív szennyeződések stb., különösen a szennyeződés kezdeti állapotában, amikor még a mérgező, fertőző anyagok hatására nem jelentkezik tömeges hal- és egyéb organizmus pusztulása, szemmel nem ismerhetők fel.

Csupán néhány főbb probléma felvetése is rávilágít a figyelő- és jelentőszolgálat nehézségeire, differenciáltságára és gazdaságossági vizsgálatok szükségességére. Abban általában megegyeznek a nézetek, hogy különösen azokon a vízfolyásokon, melyekre jelentősen szennyező ipari vagy egyéb létesítmények települtek, ma már figyelő- és jelentőszolgálat nélkülözhetetlen. Viszont eltérőek a vélemények egy ilyen szolgálat, szervezetét, működésének kiterjedését, személyi és anyagi ellátottságát illetően. Helyesnek látszik az a nézet, mely szerint a figyelő- és jelentőszolgálatot az adottságokhoz igazodva, az elérendő célnak, vagy céloknak megfelelően a gazdaságossági szempontok szem előtt tartásával kell megszervezni. A gazdaságosság azonban ne158