Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-08-01 / 4. szám
A vízgazdálkodás ágazati modelljének (szektormodell) elméleti és módszertani kérdései I. A szektormodell szükségessége A szektormodell sokoldalúan megalapozott, széles körű tudományos vizsgálatok alapján készülő, elsősorban hosszú távú tervezés céljait szolgáló, fajlagos mutatókra, matematikai módszerekre és modellekre épülő teivezési módszer. A vízgazdálkodási hosszú távú terv a népgazdasági tervnek egy részét képezi csupán, ezért bele kell illeszkednie a népgazdasági hosszú távú tervezés rendszerébe. Felépítésénél, annak minden részfeladatánál messzemenően figyelembe kell venni a népgazdaság egyes ágazatainak, különösen pedig a vízigényes ágazatoknak a fejlődési ütemét és a népgazdasági ágazatok és a vízgazdálkodás összefüggés rendszerét. A vízgazdálkodás távlati prognosztikai módszerei, a szektormodell kidolgozásának elvei és módszerei sem a nemzetközi, sem a hazai tudományos irodalomban ez ideig nem kidolgozottak, nem ismertek, tehát teljesen új, bonyolult elméleti és módszertani feladatot kell megoldanunk. A VARIÁNSOKON ALAPULÓ TERVEZÉS A hagyományos tervezés módszerei nem felelnek meg általában a variánsokon alapuló tervezés elveinek sem az éves, sem a középtávú tervezésben, többek között az időigényesség miatt sem, a hosszú távú tervezés módszere pedig mind ez ideig sehol sem alakult ki. A hosszú távú tervezésben ma már előtérbe kerül mint módszer a matematikai tervezés, a több variánsú tervek, előirányzatok időben megvalósítható matematikai modellrendszere. Az éves és az ötéves tervek rendszerében, a gazdaság szerkezetében, fejlődési ütemében jelentősebb változtatást eleve kizáró determináltság nem tette lehetővé a több változós tervelőirányzatok kidolgozását. 15—20 év vagy ennél is hosszabb időszakokra vonatkozóan a determináltság fellazul, csökken az összefüggésrendszer kötöttsége és ennek folyományaképpen lényegesen megnő a több variánsos matematikai tervezési rendszer alkalmazásának lehetősége. 15—20 éves időszakra vonatkozóan nagyobb a választás lehetősége — a népgazdasági vezetési döntésektől független tényezők száma csökken. Nagyobbak a lehetőségek ez esetben a nemzetközi munkamegosztásba való jobb bekapcsolódásra (külkereskedelem), továbbá a népgazdasági szerkezet átalakítására, jelentősebb módosítására — a nagyobb szabású beruházások és a műszaki fejlesztések nagyobb arányú megvalósítása révén is. Lényegében ugyanezek még fokozottabban érvényesek a vízgazdálkodás távlati tervére. 15—20 év távlatában a vezetés már tudományosan megalapozott módon, tudatosan és sikeresen képes a távlati tervezés — szektormodell — segítségével irányítani az ágazati változásokat a társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően — a gazdaságosságot is figyelembe véve. A HOSSZÚ TÁVÜ TERVEZÉS MUTATÓRENDSZERE A hosszú távú tervezés módszere kidolgozásánál egyik legelső probléma az, hogy a mutatók milyen széles körét kell felölelni a szektormodellnek népgazdasági ágazati és vízgazdálkodási ágazati szinten ahhoz, hogy a távlati terv megfelelő biztonságú legyen. E kérdés minél jobb megoldása érdekében elemezni kell a 15—20 éves tervek kialakításakor szükséges fix és bizonytalan elemeket. A döntő faktorokat, a döntő összefüggésrendszereket kell kiválasztani, ezek alapján hipotéziseket kell felállítani a népgazdasági és vízgazdálkodási összefüggésekre, vagyis különböző összefüggő feltételezések kialakításával kell felépíteni a több variánsos hosszú távú tervmutató-rendszert. Az alap-összefüggések kikeresése után lehet csak a további lépéseket megtenni. Ez a módszer a tervezés munkáját új, magasabb szintre emeli és egyben meg is gyorsítja a tervezést, amely nélkül ésszerűen nem oldható meg a távlati tervezés népgazdasági ágazati összefüggés-rendszerének több variánsos kidolgozása. Az egyes variánsok azonos feltételekre, összehasonlítható mutatókra (fajlagosokra) alapozódjanak, mert csak így hasonlíthatók össze és így lehet közöttük közgazdaságilag is megalapozott választás. A tervezés ilyen rendszerét a lineáris tervezés, valamilyen módszerével kell megkísérelni megoldani, annak ellenére, hogy a vízgazdálkodási modell nem egysíkú, hanem többsíkú, térben és időben is változó tényezők összefüggés-rendszere. II. A szektormodell kidolgozásának célja A vízgazdálkodás hosszú távú tervezési módszerének kidolgozása, a vízgazdálkodás távlati prognosztikájának célja nem lehet más, mint a gazdasági döntésele tudományos megalapozása, a gazdasági döntések előkészítése. Ennek érdekében ki kell dolgozni több adott, reális népgazdasági fejlesztési variánshoz kapcsolódó, a társadalmi-gazdasági szükségleteket a népgazdasági ágazatok fejlesztési szintjén kielégítő, a kialakított vízigényhez és vízvédelemhez kapcsolódó vízgazdálkodási fejlesztési variánsokat. Ezeket csak a modelltervezés módszereivel, a matematikai modellek kapcsolódó rendszerével lehet megkísérelni kidolgozni. Az ágazati vezetés számára több variáns kialakításával kell lehetőséget biztosítani az optimális vízgazdálkodási fejlesztési módozatok kiválasztására. A döntés megalapozása érdekében meg kell állapítani: 1. Milyen mennyiségű, minőségű, nagyságrendű társadalmi-gazdasági igényt kell kielégíteni a vízgazdálkodásnak. 2. A népgazdasági struktúra megváltozása alapján milyen vízgazdálkodási ágazati tevékenységeket, milyen időben, milyen térben, milyen vízrendszerekben kell megváltoztatni ahhoz, hogy a társadalmi-gazdasági szükségletek kielégíthetők legyenek. 3. A 2. pontban foglalt megoldási lehetőségeket a ráfordítási elvnek megfelelő közgazdasági ellenőrzéssel kell kritika tárgyává tenni és ezen az úton kell az optimális műszaki gazdasági variánsokat kialakítani és döntésre előkészíteni. A szektormodell kidolgozásának célja tehát az, hogy a társadalmi igényeknek megfelelően biztosítsa az időben és a térben korlátozottan rendelkezésre álló vízmennyiségek és a népgazdasági igények területek szerint jelentkező vízigényének összhangját a gazdaságos és racionális vízkészletgazdálkodás útján, figyelembe véve a nemzetközi vízgazdálkodási egyezményeket és azok fejlesztési lehetőségeit. Célja továbbá az, hogy a népgazdasági ágazati (az ipar, a települések, a mezőgazdaság, a közlekedés, a szállítás stb.) a társadalmi szükségleteknek és érdekeknek megfelelően biztosítsa a vízvédelmet, a vizek lehetséges kártételeivel szemben (árvízvédelem, vízrendezés stb.), vagyis megfelelő szinten védje a nemzeti vagyont, a termelőberendezéseket. A TÁRSADALMI, GAZDASÁGI FEJLŐDÉS MEGHATÁROZÓ SZEREPE A célok meghatározásakor szem előtt kell tartanunk azt az elvet, hogy elsődlegesen a vízgazdálkodásnak kell igazodnia a társadalmi gazdasági fejlődéshez, a népgazdasági igényekhez. Ezzel az igénnyel szemben állnak a kielégítés térben és időben különböző lehetőségei. A kielégítés gazdaságosságát megszabják hazánk vízkészletadottságai, az addig elért műszaki színvonal, illetve a műszaki fejlődés üteme. A gazdaságosságot azonban végső fokon másként kell elbírálni a vízgazdálkodásban, mint más népgazdasági ágazatokban, a vízgazdálkodás speciális adottságai miatt. A szektormodell célja elérése 153
