Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-08-01 / 4. szám

Részt veszünk a külső megbízások teljesítésé­ben. Ez a vízgazdálkodási ágazat számára je­lentkező hasznon túlmenően az oktató és az oktatás színvonalának emelését is eredményezi. Eddigi működésünk ideje alatt 67 — külső szerv­től vállalt megbízást — KK-munkát teljesítet­tünk, amelyek vállalási értéke együttesen 1,5 millió Ft. A munkák nagy többsége műszaki ter­vezés, illetve szakvélemény készítés, vagy talaj­­mechanikai vizsgálat, azonban néhány kifejezet­ten alkalmazott vagy fejlesztő kutatásnak minő­sül. Ilyen volt a „Vízépítési betonokkal szemben támasztott követelmények meghatározása”, a zalakarosi termálvíz hasznosítására kidolgozott koncepció stb. A szennyvizekkel való öntözés fel­tételeit tisztázó — a VITUKI-val közösen — vizs­gálódás és üzemi méretű kísérlet szintén a ku­tatások csoportjába sorolható. Intézetünk okta­tóinak tervei nyomán szivattyútelepek, szenny­víztisztító berendezések, csatornák, hidak épül­nek, jelezve oktatóink alkotókészségét. Nagy feladatot jelent oktatóinknak — az 1969- ben indított — hároméves jegyzetkiadási program teljesítése is. Reméljük, új jegyzeteink hasznos segítői lesznek hallgatóinknak a legkorszerűbb tananyag elsajátításában. Az oktatók a külső megbízottakkal együtt kb. 1000 szerzői ív új anyag megírására vállalkoztak. Az elmúlt évek során jelentősen fejlődött szemléltető-eszköz állo­mányunk, s néhány szaktárgy előadásain és gya­korlatain rendszeresen használjuk az ipari tele­víziót is. Intézetünket a legtöbb vízügyi szervnél isme­rik, kapcsolataink kedvezően alakulnak; a hall­gatók felvételében, nyári üzemi gyakorlatra kül­désében együtt dolgozunk velük. A megalapozot­tabb és rendszeresebbé érő kapcsolatokat szocia­lista szerződésbe vagy együttműködési megálla­podásba szoktuk foglalni. Jelenleg érvényes szer­ződésünk, illetve megállapodásunk van a Vízügyi Tervező Vállalattal, a Közmű- és Mélyépítő Vál­lalattal, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalattal és az Alsódunavölgyi Vízügyi Igaz­gatósággal. Ezzel az Igazgatósággal — melyet bázisüzemnek tekintünk — 1965-ben kötöttünk szocialista szerződést, amelyet 1969-ben újabb három évre megerősítettünk. Kölcsönösen úgy értékeltük az előző négy év tapasztalatait, hogy az mind a két szerződő fél számára hasznos és eredményes volt. E kiemelkedő jelentőségű kap­csolat mellett a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karával, néhány rokon jellegű fel­sőoktatási intézménnyel és a vízügyi szakközép­­iskolákkal is keressük a jó együttműködés for­máit. Erre — többek között — az ésszerű tan­anyagkoordináció és a bevált tapasztalatok át­vételének az igénye is késztet bennünket. Több éve állunk gyümölcsöző kapcsolatban a magdeburgi Vízgazdálkodási Mérnökiskolával, és 1969 októberében kötöttünk együttműködési megállapodást a szabadkai Építőipari Főiskolával. E cikk keretében csak vázlatos ismertetést ad­hattunk a technikumról — és az oktatás néhány általános gondjáról. Befejezésül indokoltnak tartjuk — az oktatás színvonaláról folytatott korábbi viták alapján — arról is megemlékezni, hogy a vízgazdálkodási létesítmények esetében igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a megfelelő minőség biztosításá­nak. Napjainkban még erőteljes a mennyiségi szemlélet, ehhez mérten gyakran mellékesnek, alábecsültnek tűnik a minőségi követelmények érvényesítése: építőiparunkban igen nagy számú a minőségi kifogás. Nem téveszthetjük szem elől az oktatásban — és a tanulmányi előrehaladás számonkérésében sem —, hogy pl. a vízvezetéki és csatornahálózatok, víztornyok, szennyvíztisz­títók stb. berendezések hosszú időre — tartós és üzembiztos használatra — készülnek, hogy az árvédelmi töltések nagy értékeket védenek, s hogy mindezek igen nagy ráfordítást igénylő be­ruházások. Köztudott, hogy a kivitelezési munkák minősége több tényező (építőanyagok, időjárás, élőmunka stb.) függvénye, de bizonyos, hogy az építkezések vezetőinek tudásától és törekvéseitől a leginkább függ. Ezért arra törekszünk, hogy végzett hallgatóinkban a minőségi és az építés­technológiai fegyelem iránti jó érzék is kifej­lődjön. A Magyar Jogász Szövetség Fejér megyei Szervezetének Vállalatai Jo­gász Szakosztálya a Középdunántúli V ízügyi Igazgatósággal közösen ANKÉT-ot rendezett. VÍZÜGYI ÉS VÍZJOGI VITÁS KÉRDÉSEK téma­körében. Az ANKÉT-on az Igazgató­ság működési területén levő legna­gyobb üzemek jogászai vettek részt és tettek fel kérdéseket, amelyekre dr. Frommer József, az OVH Jogi Osztályának vezetője válaszolt. —oo--­Magyar és szovjet vízügyi szakem­berek 1970. július 17. és 18-án Nyír­egyházán tárgyalást folytattak a má­jusi tiszai árhullám gátszakadás nél­küli szintjének megállapításáról, va­lamint a tiszai vízmérleghez szüksé­ges számítások jelenlegi állapotáról és az adatok kicseréléséről. A tárgyaláson szovjet részről Gor­­denkó A. E. és Danyiljuk M. M. fő­mérnökök, magyar részről: Jancsó Gyula vízügyi igazgató, Szilágyi Jó­zsef főosztályvezető és a Felső-tisza­­vidéki Vízügyi Igazgatóság több szakembere vett részt. A májusi árvízzel kapcsolatos egyes hidrológiai és műszaki kérdé­sek további részletes megvitatására Nyíregyházán szeptember első felé­ben kerül sor. —oo--­Dr. Haszpra Ottó, a VITUKI tu­dományos tanácsadója 1970. június 8—10. között Párizsban részt vett az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Decennium modern hidrológiai in­formációs rendszerekkel foglalkozó bizottságának ülésén. A bizottság szovjet, amerikai, francia, svéd, és magyar tagból áll és munkáját 1968. februárjában kezdte meg. Célja a hidrológiai ada­tok gyűjtésére, továbbítására, feldol­gozására, tározására szolgáló modern rendszerekre vonatkozó felmérés, ill. ajánlás összeállítása. A bizottság által összeállított ta­nulmány ez évben jelenik meg és tartalmazza a magyar hidrológiai adatgyűjtő rendszer leírását is, mint mindenre kiterjedő és ugyanakkor egységes rendszerű hálózat példáját. A rakacai tározónál alkalmazott „HYDRA” nevű ultra-rövidhullámú adó-vevőkkel felszerelt automatikus adatgyűjtő rendszer a korszerű tech­nika alkalmazásának példái között szerepel. 149

Next

/
Thumbnails
Contents