Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-08-01 / 4. szám
A tudományról Világszerte élénk vita folyik magának a tudománynak és a „tudomány tudomány á”-nak (Science of Science) különböző kérdéseiről. A vita elsősorban a következő kérdések körében folyik. Mi a tudomány, mi a lényege a „tudomány tudományának”, mik és mire használhatók fel törvényszerűségei. Hogyan alakult (alakul) ki a „tudomány tudománya” és miből kell levezetni (a termelőerőkből, vagy a társadalmi és termelési viszonyokból). Végül, hogy a „tudomány tudományának” tematikai illetékességi köre meddig terjed. Az utolsó években váltak ismertté az olyan megállapítások mint pl.: a tudomány mint egész, nem egyszerűen az egyes tudományok mozaikszerü öszszege, hanem egy belső szerkezettel rendelkező és sajátos törvényszerűségek szerint mozgó, mind gyorsabban átalakuló rendszer, amelynek külön mennyiségi törvényei vannak. Vagy pl. az, hogy a „tudomány tudománya” a tudományok és a technikák történetének, a tudományok szociológiájának, filozófiájának, pszichológiájának, gazdaságtanának és politikai tudományának nevezhető. A tudomány szociológiája Napjainkban a tudomány szociológiájának egyik alapvető iránya a tudománytörténeti anyag statisztikai feldolgozása, ami lehetővé teszi, hogy a tudomány fejlődésének néhány mennyiségi törvényszerűségét feltárják. Ezeknek a kutatásoknak a kiindulópontja olyan jellemzők megválasztása, amelyek segítségével meghatározhatóvá válik a tudomány fejlődésének mérete, szintje és üteme, s meghatározhatók az ezek között levő kapcsolatok típusai. E kutatások egyik eredményeként pl. hatalmas statisztikai anyag bizonyítja azt, hogy a tudomány méreteinek növekedése exponenciális függvény szerint megy végbe. Magának a tudomány színvo-és a „tudomány nalának a jellemzésére alkalmas mutatók meghatározása már sokkal bonyolultabb feladat. A tudomány fejlődése ugyanis egyenlőtlenül megy végbe. A tudomány történetének különböző időszakaiban kialakul valamely „vezető tudomány”, azaz olyan tudomány, amely fejlődésében megelőzi az ismeretek más ágazatait és így hozzájárul azok gyorsabb fejlődéséhez is. (Az egyes tudományok különböző területei is egyenlőtlenül fejlődnek.) Így pl. a XVI—XVII. században a természettudomány vezető ága a mechanika és a matematika volt. A XIX. században a kémia, a fizika, majd a biológia került előtérbe. A XX. században pedig elsősorban az atomfizika, a kvantummechanika és a kvantumkémia. Napjainkban a kibernetikát és a molekuláris biológiát tekintik sokan vezető ágaknak. A tudomány fejlődésének jellemzéséül általában a mutatók három csoportját különböztetik meg: — a felfedezéseket, — azokat a tudományos eredményeket, amelyek részletezik az elméleteket, illetőleg a felfedezéseket és szélesítik alkalmazásuk szféráját, — új elméletek felállítását. Ha csak egyetlenegy mutatót alkalmazunk a tudomány fejlődésének jellemzésére, akkor a tudomány fejlődése lineáris képet mutat, és úgy mutatkozik, mint mennyiségi növekedés s nem mint minőségi fejlődés. Viszont a mutatók összességének felhasználása a tudomány fejlődésének jellemzésére lehetővé teszi azt, hogy a mennyiségi növekedés a minőségi változásokat is jelezze. Egyre világosabbá válik az, hogy a tudomány szociológiája keretében jelentős helyet kell elfoglalniuk az olyan kérdéseknek mint a tudományos viták szerepe a tudomány fejlődésében, a tudományos káderek képzésének tervezése és szervetudományá ”-ról zése, a tudományos iskolák kialakulása és fejlődése, a tudományos kollektívák működése. A szociológiai kutatások feladata továbbá, hogy feltárják a tudomány törvényszerűségeinek sajátosságait a különböző társadalmi feltételek között, tisztázzák a társadalmi-gazdasági viszonyok hatását a tudományostechnikai előrehaladás ütemére és irányára. A tudomány filozófiája A tudomány filozófiájának területén folytatott munkálatok célja elsősorban a tudomány történetében fellelhető megegyező jelenségek általánosítása. Ehhez fel kell tárni azt, ami a jelenségekben általános és szükségszerű, és ki kell dolgozni ezeknek a jelenségeknek a tipológiáját, klasszifikációját. Ismeretes, hogy a megismerés ellentmondásos jellegű. Ebből következik, hogy a tudomány logikájának egyik legfontosabb feladata az ellentmondások feltárása a tudomány fejlődésében. Ez egyúttal a tudomány fejlődése törvényszerűségei és mozgatóerői tanulmányozásának fontos összetevő része. Példának megemlítjük: az objektum és szubjektum ellentmondásait a természet megismerésében; a tények és az elmélet közötti, a kísérlet és az általánosítás közötti ellentmondásokat; az új elmélet keletkezésének ellentmondásos folyamatait; a fennálló elméletek közötti ellentmondásokat; a megismerés és a gyakorlati felhasználás lehetőségei közötti ellentmondásokat; a tudomány és a technika közötti ellentmondásokat. Ezeknek a kérdéseknek az elemzése jelentős segítséget nyújthat a tudománytervezés módszertanának kidolgozásához is. A tudomány pszichológiája A „tudomány tudományának” igen fontos része a tudományos alkotó munka pszichológiája. Ismeretes, hogy a tudományosan megalapozott nagyüzemi 142
