Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-06-01 / 3. szám
delkeznek. Ezeket a specialistákat és tudományos munkatársakat törzskarok fogják össze, amelyeket a linearis szervezet mellé rendelnek, és ennek megfelelően beszélhetünk „törzskari-vonalas” szervezeti rendszerről. (1. ábra) A törzskarok funkcióját az alábbiakban lehet röviden összefoglalni: A törzskarok tanácsokkal és szakmai felvilágosításokkal látják el a vonalas szervezet elöljáróit. Szakmai szolgáltatásokat nyújtanak. Nem rendelkeznek utasítási hatáskörrel. Döntés, amelyet meg kell hozni, a vonalas szervezet szerinti elöljáróra tartozik. Az elöljáró a törzskariak tanácsát megítélése szerint megfogadhatja, vagy figyelmen kívül hagyhatja. A vonal szervei felett semmilyen felügyeleti jogot nem gyakorolnak. A törzskariak kötelessége, hogy a vonal elöljárói számára felvilágosításokat adjanak. A vonal illetékeseinek viszont a maguk részéről az a kötelességük, hogy tájékoztassák a törzskarokat. 1916. évben történt, hogy HENRI FAYOL, jelentős francia bányavállalat vezérigazgatója javasolta a törzskarok létesítését, és azokat értelemszerűen olyan emberek csoportjaként írta le, akik „rendelkeznek azzal a fizikai és szellemi erővel, tudással és idővel, amellyel az élen dolgozó egy ember nem rendelkezhet; a törzs kisegítője, megerősítője és bizonyos értelemben kiterjesztője az ilyen vezető személyiségének”. Egy amerikai szakember pedig magyarázatként a következő megjegyzést fűzte ehhez: „A vonallal szembeni különbséget magában foglalja a törzskar elnevezés. Olyasvalami ez, amire az ember támaszkodik, amit segítségül vesz, de amely önmagában nem rendelkezik döntési és utasítási hatáskörrel.” Az ESCHWEILER BERGWERKSVEREIN esetében az elnök, a bánya- és üzemigazgatóságok, valamint az aknaüzemek vezetői mellett szerveztek törzskarokat. A szervezési terv előszavában a következő megjegyzés szerepel: „A vállalatot a törzskari vonalas rendszer szerint szerveztük. A vonal szolgálati helyei felelősek azért, hogy a vállalat elérje kitűzött céljait. Rájuk tartozik a végső eredmények elérését szolgáló döntések meghozatala. A különböző vezetési szintek törzskari posztjainak az a feladata, hogy a vonal posztjain állókat tanácsokkal és szakmai szolgáltatásokkal támogassák. Nincs felhatalmazásuk arra, hogy a vonal illetékességi hatáskörébe beavatkozzanak.” Az üzemigazgatóság törzseiben 113 alkalmazott dolgozik, közülük 19 akadémikus, összehasonlításként megemlítem, hogy a föld alatt foglalkoztatott műszakiak száma 770 fő. Az előbbiekben sok kérdést igyekeztünk megoldani, illetve téves felfogást, vagy meghatározást jól definiálni és a helyére tenni. A vezető posztok betöltésénél az új mechanizmusban is változatlan követelmény a népi demokráciához való hűség, a politikai és szakmai felkészültség, de rendkívül fontos a vezetői képesség. A vezetés színvonalát, hatékonyságát közgazdaságilag azonban mind konkrétabb módon a vállalati nyereség hosszú távú alakulásával mérjük. (Persze több esztendő pénzügyi eredményei mögött is elemzésre szorul a tényleges műszaki, gazdasági tartalom.) Erdei Ferenc akadémikus írja: „Semmi kétség, nagyüzemesült szocialista társadalmunkban szükség van arra a tudományra, mint a nyugati világban »management science«-nek, nálunk pedig hol szervezés-tudománynak, hol vezetéstudománynak neveznek.” Meg kell mondanom, hogy elég keserves dolog lenne az, ha a szervezéstudományt összetévesztenénk a vezetési képességgel, illetve „vezetéstudománnyal”. Tudjuk tehát milyen egzakt, matematikai alapokon nyugvó, tesztekkel kerestük meg azokat, akikben vezetői képesség van, tehát akiket különböző szintű vezetőként oktassanak. Beszéltem arról, hogy a legalkalmasabb vezetési módszernek a törzskari-vonalas rendszert találom. Ezekután még ebben a részben néhány általános vezetéselméleti kérdésről szeretnék beszélni. Az operációkutatás tudományos módszerek és eljárások keresése és alkalmazása egyes szervezetek működésének, operációinak problémáira abból a célból, hogy azok optimális megoldását nyújtsák a szervezet vezetőinek. Az operációkutatás az egyik legfiatalabb, legzsengébb tudományterület. Az angol „Operations research” elnevezéssel a hadműveleti kutatást jelezték. Az eredményeket az Egyesült Államok hadigazdasága is átvette és a háború befejezése után elsősorban itt terjedt el az ipar, kereskedelem, közlekedés, stb. területén. Magyarországon 1957-től kezdve jelentek meg ezzel a problémával és tudományterülettel foglalkozó szakkönyvek és szakcikkek. Az angol meghatározás magyar fordítását illetően sok változat került forgalomba, én azonban dr. László Ferenc által használt műveletkutatás kifejezés mellett maradok. Ha elfogadjuk azt a definíciót, hogy a szervezet (organization) embereknek, vagy emberi tevékenységtől függő elemeknek összessége, és hogy a szervezet tevékenysége műveletekből, operációkból, mint elemekből tevődik összege; az operációkutatás célirányos, komplex tevékenység. Az elmúlt évtizedekben a modern ipari nagyüzemekben — a műszaki és természeti tudományok segítségével — oly nagy mértékben aknázták ki a technológiai korszerűsítés lehetőségeit, hogy a versenyképesség fokozására előtérbe került a nagyüzemi termelés magas fokú megszervezésének igénye. A gazdasági szervezeteket folytonosan változó külső és belső hatások, problémák közepette kell igazgatni, vezetni. A vezetőtevékenység legfontosabb részét képező döntések lényegében három fázisból állanak: — a megfelelő információk összegyűjtése, — a lehetséges reakcióváltozatok mérlegelése, — az előzőekben lerögzített kritériumrendszerben eszközlendő tényleges döntés. Az új gazdasági mechanizmusban a tervezés és a piac harmonikus egybehangolása után a harmadik leghatalmasabb faktor a gazdasági eredmények kivívásában: a felső szintű és a vállalati döntések jó előkészítése és a helyes döntés lesz. Az egész organizáció szempontjából legkedvezőbb döntést optimum döntés-80
