Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-06-01 / 3. szám

Fehér Lajos miniszterelnök­helyettes kitüntetéseket ad át gazdálkodás útjára lépett pa­rasztság a termelés fejlesztése során felismerte a mesterséges vízpótlás: az öntözés szüksé­gességét. Ez — a gazdálkodás belterjes irányú fejlesztése mel­lett — utat nyitott a nagyüze­mi komplex vízgazdálkodás ki­alakításának is! Az igyekezet jól lemérhető az elmúlt év termelési eredmé­nyein. Mint ismeretes, az utób­bi évtizedek legaszályosabb idő­járása ellenére a mezőgazda­ságban is teljesültek a legfőbb gazdaságpolitikai és termelési célkitűzések. A kialakított új közgazdasági környezet mező­­gazdasági üzemeinket is na­gyobb önállóságra, tervszerű­ségre késztette. Bátrabban él­tek lehetőségeikkel. Ennek ered­ménye — többek között — az öntözéses gazdálkodás fejlődése is. A múlt évi öntözés mintegy 2 milliárd forint értékű több­letterméket hozott a népgazda­ságnak. Hozzáteszem: céltuda­tosabb, szakszerűbb öntözőgaz­dálkodással az eredményeket még ennél is jobban, legalább 30—40 százalékkal növelni le­hetett volna! Az erőfeszítéseket a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság mű­ködési területén gazdálkodó termelőszövetkezetek termelési eredményei is meggyőzően iga­zolják. A kát. holdankénti tel­jes termelési érték az öntözött területen a burgonyánál kere­ken 15 000 forint, a cukorrépá­nál 10 800 forint, a rizsnél 10 500 forint, a kukoricánál 8600 forint és a búzánál 8700 forint volt. Az öntözés költsége holdan­ként 700—1200 forint, az öntö­zéssel előállított többletterme­lés értéke viszont — a növé­nyektől függően — 2150—4900 forint! Az öntözés tehát jelentősen növelte a termelőszövetkezetek tiszta jövedelmét. A múlt évben megöntözött területen országosan több mint 800 millió m3 vizet használtak fel. Meg kell említenem azt, hogy az aszályos időjárás elle­nére — jóllehet, az alföldi fo­lyók vízhozama csekély volt — nem került sor vízkorlátozásra. Ez azoknak a vízpótló művek­nek köszönhető, amelyeket az elmúlt évtizedekben létesítet­tünk, s azoknak a fáradságot nem ismerő, lelkes dolgozói kollektíváknak, amelyek a víz­szolgáltatás területén dolgoz­tak. Ügy tervezzük, hogy az el­következő másfél évtized során 1,5—1,7 millió holdra növeljük az öntözésre berendezett terü­leteket. Ezt indokolttá teszi az, hogy a több évtizedes hazai ta­pasztalat szerint két-három bő csapadékú év után egy-két át­meneti év következik, majd öt­hat csapadékban szegény esz­tendő, melyek közül kettő-há­rom aszályos. A csapadéksze­gény esztendőkben a jól szer­vezett, és szakszerűen végre­hajtott öntözéssel jóval na­gyobb termést lehet elérni, mint a nem öntözött területe­Dégen Imre államtitkár kitüntetéseket nyújt át ken! Korszerű intenzív gaz­dálkodás esetén még a csapa­dékban bő években is 40—50 százalékos többlethozamokat nyerhetünk öntözéssel, anélkül, hogy az egységnyi termékre eső ráfordítás számottevően növekedne. Teljes sikerről azonban — sajnos — még nem beszélhe­tünk. A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság által két évvel ezelőtt végzett országos vizsgá­lat számos hiányosságot állapí­tott meg. Ezek közül a legjelen­tősebb az volt, hogy a terme­lőszövetkezetek, az állami gaz­daságok nem használták ki kel­lőképpen öntözőberendezései­ket, indokolatlanul kevés szer­ves- és műtrágyát juttattak az öntözött területekre, kevés az öntözési szakember, hiányoz­nak a kiegészítő és a járulékos Közönség a duzzasztó partján 71

Next

/
Thumbnails
Contents